Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány
Kérdések és válaszok elemzéshez, könyvklubhoz
A szürke hátterű kérdéseknél kattints egy-egy lehetséges válaszért!
1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?
2. Mit gondolsz a könyv…
– mondanivalójáról?
– karaktereiről?
– stílusáról?
– tempójáról?
– világáról?
– fő témáiról?
3. A boszorkányos/mágikus könyvek viszonylag népszerűek, olyan téma ez, ami állandóan foglalkoztatja az írókat és az olvasókat is. Szerinted miért? Mitől lesz egy boszorkányos könyv jó boszorkányos könyv?
4. Olvastál már hasonló boszorkányos/mágikus könyvet? Mennyiben különbözött ez a könyv a már olvasott történetektől, és mennyiben hasonlított rájuk? Mi az, ami esetleg kiemeli ezt a könyvet a többi hasonló közül?
5. A könyvet talán a hangulata teszi a legkülönlegesebbé. Mennyire ragadott magával? Milyen elemek járulnak hozzá ehhez a hangulathoz? Mit tesznek hozzá a történethez?
„A Torta-háznál mindaz, ami hívogatónak tetszett, gyakorta mérgezőnek bizonyult. Elég volt egy lépés, de azt az ember egy életre megbánta. Aki arrébb rúgott egy követ, a következő pillanatban könnyen lépett siklóra vagy botlott bele egy darázsfészekbe. A messziről jött vendégeket mindig figyelmeztették, hogy ne szedjenek virágot: a rózsáknak olyan éles volt a tövise, mintha üvegből volna, a babérsövények apró, szép, rózsaszín virágaikkal olyan mérgezőek voltak, hogy a virágokból nyert mézzel órák alatt el lehetett tenni valakit láb alól.”
Az írónő igazán mágikus hangulatot teremt a könyvében, tele a mágikus realizmus elemeivel, hiszen a történet nem különösebben fantasztikus, sokkal inkább hétköznapi problémákat feszeget, és mind a szereplők, mind a helyszínek átlagosnak tűnnek. Azonban bizonyos jellemvonások mégiscsak különlegesebbé teszik őket, a Sparrow-családban és Unityben megmagyarázhatatlan, rejtélyes dolgok történnek. A misztikus hangulatot főleg ezeknek a megmagyarázhatatlan eseteknek a leírása teremti meg: a mágiával átitatott Torta-ház, a város mindennapjaiban jelen lévő, ősi történetek és babonák leírásai. Ezek az elemek még a történet hétköznapibb konfliktusait is misztikus párával lengik be.
6. A történetben központi helyet töltenek be a babonák, a legendák. A múlt milyen homályos történetei, milyen babonák jelennek meg? Mit gondoltál ezekről az elemekről? Mit tettek hozzá a könyv hangulatához? Hogyan befolyásolják ezek a babonák és legendák Unity lakóinak életét?
„– Miért nem nő semmi az ösvényen, amiről beszélsz?– Mert Rebecca Sparrow vére oda hullott. Még gyomok sem nőnek. Ilyen erős volt a vére.” „De Elinor úgy tudta, hogy a kertész vére korai virágzást hoz, míg a meggyilkolt asszony vére mindent elpusztít, amire hullik.”
„Hisz tőle tudta, hogy Unityben a vadon élő rózsák állítólag láthatatlanok, és ha mégis olyan szerencsénk van, hogy megpillantjuk őket, az emberi tekintet előtt hervadnak és tűnnek el.”
Unity legfőbb legendáját Rebecca Sparrow története jelenti. A mai napig senki sem tudja, mi történt vele pontosan, életét homály fedi, mégis állandó szellemként kísérti a város mindennapjait. A róla szóló mendemondák szájról szájra terjednek és különleges tulajdonságokkal ruházzák fel a különböző helyszíneket. Így lesz például a Homokóra-tóból a Halott Ló tava. A Rebeccáról szóló történetfoszlányokat Matt igyekszik összefoglalni szakdolgozatában, ezáltal teljes képet alkotva róla és a város múltjáról. A nő története elkerülhetetlenül összefonódik a város történelmével és jelenével, hiszen az életében kulcsfontosságú emberek leszármazottai még ma is élnek, így a Rebeccával történtek a saját múltjuk megismerése szempontjából is jelentőssé válik. Eli például a mai napig viseli a nyakláncot, amit felmenője elragadott Rebeccától, majd fiúról fiúra szállt a családban. Azzal, hogy ezt a nyakláncot visszaadja Stellának, mintegy lezárja a keserű múltat.
Rebecca homályba vesző élete mellett a többi Sparrow-lány tettei nyoma is mind a mai napig fellelhetőek Unityben. Ezek után az asszonyok után is egy-egy épület, történettöredék maradt hátra, mely utóbbiakat azonban még mindig mesélnek a városban. Mindezekhez a misztikus történésekhez hozzájönnek az apróbb babonák, amikben a város lakói – főleg Elinor – hisznek. Ha a hely történelmét ennyire átszövi a rejtély és a varázslat, miért ne követnék ezeknek a népi hiedelmeknek az utasításait?
7. Milyen más babonákat, (városi) legendákat ismersz? Mennyire hiszel bennük?
Mennyire befolyásolják a babonák és a legendák egy közösség életét? Mennyire vannak jelen az életünkben?
8. A legendákból és elmesélésekből lassan kibontakozik Unity történelme, múltja. Szerinted mennyire fontos, hogy ismerjük felmenőink, városunk történetét?
„Hitt abban, hogy a történelem a legapróbb részletekből, a megírt levélből, a halálos ágyon lediktált listából, a gondosan megfőzött vacsora alapanyagaiból és abból állt össze, hogy milyen fákat vágtak ki, és milyenek sokasodtak.”
„Egyes históriákat jobb elfelejteni, mások a sors szeszélye folytán el sem kezdődnek, hanem maradnak ott, ahova tartoznak: az elveszett lehetőségek ködös világában, a sosem volt univerzumában.”
9. A történet egy másik mágikus elemét a Sparrow-lányok különleges képességei jelentik. Hány képességet tudsz felsorolni közülük? Mit tettek hozzá ezek a képességek a történet alakulásához és a hangulathoz? Kinek a képességét találtad a leghasznosabbnak, legérdekesebbnek?
„Hogy lehet, hogy mind közül éppen ő nem figyelt fel a férje hűtlenségére? Az ok az volt, hogy Saul sosem hazudott igazán, inkább nem mondta el az igazságot, és az ürességet meg a kijátszást még Elinor Sparrow sem tudta megfejteni.”
„Ehelyett csak azt látta, hogy Hap Stewart nyakát szegi majd, amikor egy ló leveti. Magismerkedésük napján látta már ezt az árnyat, de remélte, hogy idővel semmivé foszlik. Most, hogy Hap mellett ment, és reszketett az esőben, ismét a fiúra nézett. A halála még mindig ott volt.”
Bár a Sparrow-lányok képességei nem elhanyagolhatóak, azok sokkal inkább a könyv misztikus hangulatához, mint a történet alakulásához tesznek hozzá. Különleges képességüket nem használják mindennap, nem oldanak meg velük rejtélyeket. Ennek ellenére a családi örökségük része, ami egymáshoz fűzi őket, és amit különbözőképp kezelnek. Stella még csak most ismerkedik a képességével, hagyja, hogy az irányt mutasson neki, így úgy tűnik, elvezeti igazi hivatásához. Jenny mindig is menekült a családi örökségei elől, így számára az álomlátás sem különlegesebben érdekes. Egyszer hagyta, hogy képessége félrevezesse, azóta lényegében csak teher a számára. Elinort szintén cserbenhagyta mágikus tulajdonsága, hiszen épp azt nem látta meg, amire pedig a legnagyobb szüksége lett volna. Sem Saul hűtlenségét, sem a halálát, sem a Jennytől való elhidegülését nem tudta megakadályozni vele. Így tehát felmerül a kérdés: valóban különleges képességek ezek? Segíthetik valamiben az embert? Hiszen a fontos csatáinkat így is magunknak kell megvívnunk.
10. Te milyen képességet választanál magadnak boszorkányként? Inkább a mindennapokban hasznos képességet választanál, vagy valamilyen különlegesebbet?
11. Bár a könyvben újra és újra felbukkannak ezek a mágikus elemek, a történet középpontjában a családi örökségek és a családi kapcsolatok állnak. Hogyan vannak hatással a családi örökségek a szereplők életére?
Ki hogyan kapcsolódik a családjához? Miért nehéz az egyes karaktereknek kapcsolódni a többiekhez? Milyen ellentétek, konfliktusok jelennek meg?
„A családi gyarlóságok és régi szomorúságok nem kell, hogy uralják az életüket, legalábbis Jenny éjszakánként, amikor alvó lányát vigyázta, ezt hajtogatta magában. Mi egyéb a múlt, mint egy ólombilincs, amiből kötelességünk kiszabadulni?”
„Elinor Sparrow bánata, amit férje elvesztése (…) miatt érzett, szórakozottságból közönnyé tompult. Hamarosan teljesen elidegenedett mindentől, ami –és aki – ehhez a világhoz kötötte, köztük Jennytől is, sőt kivált Jennytől, akinek az szolgált volna a legnagyobb hasznára, ha megtanul a saját lábára állni, önmagáról gondoskodni, és nem bénítják meg az érzelmek, mert így mindenképp biztonságosabban tudta keresztülverekedni magát az életen.”
„A vitrinben ott feküdt a tíz nyílhegy, amiről az emberek beszéltek, a nyílhegyek, amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődtek, és amelyeket üveg alatt őriztek, ahogy más családok fényképekkel vagy esküvőkről, születésekről szóló újsághírekkel dokumentálják a történetüket.”
„Az ellenkezőjére vágyott, mint ami közte és az anyja között volt, mégis valahogy ugyanoda lyukadt ki. Ugyanazok a kimondatlan szavak, a dédelgetett fájdalom, láthatatlan gyöngédség, amely mint a tinta, eltűnik, és csak az üres fehér lap marad utána.
A Sparrow-lányok bizonyos szempontból már-már kötelességből is továbbviszik családi örökségeiket, de el is távolodnak tőlük. Megőrzik a Rebecca életéből hátramaradt tárgyi emlékeket, féltő gonddal óvják őket, másnak nem adják ki. Ám a múltról nem beszélnek. Elinor férje halála után teljesen elzárkózik mindenkitől, sem a legendákat nem adja tovább, sem a gondoskodó szeretetet nem adja meg lányának. Jennyben éppen ezért tüske marad a családi kötelékek kapcsán, és ő is távolságtartással reagál. Így Stella mit sem tud családi örökségéről, azt neki magának kell kinyomoznia. Ugyanakkor ez az elzárkózás szintén az örökségük része. A Sparrow-lányoknak sosem volt egyszerű sorsa, és a legendák nem szólnak sem a családi összetartásról, sem egymás támogatásáról. Erre döbben rá Jenny az utolsó idézetben: hogy az igyekezetei ellenére ugyanazt az elhidegülést vitte tovább, ami az ő és Elinor kapcsolatát is jellemezte.
A három Sparrow-lány nem csak egymáshoz, másokhoz is nehezen kapcsolódik. Egyiküknek sem harmonikus a szerelmi élete, mind Elinort, mind pedig Jennyt megcsalta a férje, ráadásul azt látjuk, hogy Will cseppet sem könnyű eset. Will a saját családjával sincs jóban, nemtörődöm viselkedése miatt mind édesanyjától, mind a fivérétől eltávolodott. Stella közben egy szerelmi háromszögben találja magát, nehezen igazodik ki saját érzésein.
12. Hogyan oldódnak fel ezek a családi ellentétek és konfliktusok? Milyennek érezted ezeket a kibéküléseket, megbocsátásokat?
„Hirtelen belenyillalt, hogy mi az ördögöt csinált ennyi éven át, miért volt szüksége egy rózsára, ami talán sosem nyílik ki, miért hagyta, hogy szálljanak az évek, miközben nem látta Jennyt, miért csukta be az ajtót mindenki előtt. A szeretet néha ezt teszi az emberrel, és nem is sejti, mi mindenről marad le: egyszerűen ottragad azon a helyen, ahol a szeretet elhagyta, mialatt a világ forgott tovább.”
A konfliktusok enyhülését egy kényszerhelyzet hozza el, melynek következtében minden családtag egyszerre tartózkodik egy helyen. Így nem marad más választásuk, mint kezelni a problémákat, megtalálni az egymáshoz vezető kapcsolódási pontokat. Az új élethelyzet új döntések, változások elé állítják őket, amik miatt kénytelenek magukba nézni és elgondolkodni kapcsolataikon, saját viselkedésükön. Ez pedig olyan felismerésekhez és megbocsátásokhoz vezet, amiknek segítségével régi konfliktusok oldódhatnak fel. A szereplők jobban bele látnak a többiek élethelyzetébe, nehézségeibe, és ez elkerülhetetlenül közelebb hozza őket egymáshoz.
13. Jenny és Will (és a lányuk) élete úgy rendeződik, hogy visszatérnek szülővárosukba, ahol visszatalálnak önmagukhoz és rendezik a kapcsolataikat. Szerinted mennyire fontos visszatérni a gyökereinkhez? Valóban ez jelentheti a megoldást több problémára?
14. A te életedre milyen hatással vannak a családi örökségek? Milyen tárgyi emlékeket, értékeket, történeteket, esetleg nehézségeket kaptál a családodtól? Mennyire tartod fontosnak azt, hogy ezeket az emlékeket, értékeket tovább vidd?
Mennyire fontosak számodra a családi kapcsolatok? Hogyan lehet elkerülni a különböző generációk súrlódását?
„Ha egy család három nőtagja főzési céllal egyszerre tartózkodott a konyhában, az csak bajt jelenthetett. Még reggelizés közben is előfordultak súrlódások.”
„De az ember sosem tudhatja, főleg ha a családról van szó. Az ember azt hiszi, nincs többé köze valakihez, ám az illető akkor bukkan fel, amikor legkevésbé számítunk rá.”
15. A történetet több nézőpontból ismerhetjük meg, nincs konkrét főszereplő, mindenkinek a motivációjára magyarázatot kapunk. Melyik szereplővel tudtál a leginkább azonosulni? Volt olyan, aki esetleg idegesített, akit nem értettél?
16. A történet könnyed jellegét a szerelmi szálak adják. Milyennek találtad a könyvnek ezt az elemét? Hogyan alakulnak a különböző kapcsolatok? Kinek a szálát érezted a legromantikusabbnak, legmeghatóbbnak?
„Hisz a szerelem nem ilyen, nem? Nem fekszik éveken át egy eldugott fiók mélyén, mint egy ing, amit sosem volt kedvünk felpróbálni, de ami azért csinosan, szépen kivasalva, felvételre készen fekszik ott.”
„A hátterében az igaz, örökké tartó és viszonzatlan szerelem állt, az a szenvedély, amire az emberek szerint nincs gyógyír, de amit mások szerint egy pillanat alatt ki lehet fordítani, így Stella – ha akarta, ha nem – minden este kinézett az ablakán, mielőtt lefeküdt, és dühös lett, ha észrevette a platánfákon túl Jimmy Elliotot, de még csalódottabb, ha Jimmy nem jött el.”
„Brock Stewart és Elinor gyakran kijöttek ide a Saul halála utáni hetekben; csak üldögéltek, nem csináltak semmi mást, bár Brocknak időnként eszébe jutott, hogy szívesen megcsókolná. De aztán elhessegette a gondolatot; tulajdonképpen boldog házasságban él, gondolta, csak hát ez valamivel több volt. Ez minden volt, amit csak a lelkében érzett.”
Bár a Sparrow-lányok szerelmi élete általánosságban bonyolult, a szerelmi szálak már-már túl idillien alakulnak, hiszen végül mindenki társra talál. Jenny és Will továbbléphet elhibázott házasságából, és hozzájuk jobban illő társsal folytathatja az életét. Elinor és Brock kapcsolata igazán megható, ahogy hosszú éveken át hűségesen kitartanak egymás mellett, mégsem lépik át a barátság kényes határvonalát. A fiatalok is szerencsésen egymásra találnak: úgy tűnik, Juliet Happel, Stella pedig Jimmyvel jön össze a szokásos kamaszdrámák közepette.
17. A szerelmi szálak könnyed hangulatát a halál, az elmúlás újra és újra felbukkanó jelenetei ellensúlyozzák. Kiknél és hogyan jelenik meg ez a téma? Mennyire érezted szomorúnak?
„– Az embereknek nem szabadna megtudniuk, mikor halnak meg – válaszolta gyászosan Stella. – Ha tudnák az idejét, semmit sem valósítanának meg. Csak ülnének, és várnák a rettenetes nap eljövetelét. Talán még bele is őrülnének. A tudat valóságos kínzás volna. Sosem olvasnának, nem építenének házakat, nem lennének szerelmesek.”
„Liza Hull hálószobájában történt valami, egy olyan elfogadás, amit az orvos még sosem tapasztalt. Addig mindig küzdött a halál, az ellensége, a sárkánya ellen, a legyőzhetetlen, a verhetetlen ellen. Most látta csak, hogy tévedett.”
„A szanatórium ebédlőjében annyi halált látott, hogy egy szombat reggel kénytelen volt lecsúszni a linóleummal borított padlóra, de nem a halállal járó szomorúság terítette le, hanem az emberi méltóság, az a szinte természetfeletti képesség, amellyel az ember a feneketlen mélység fölött imbolyog, és mégis képes rántottát és pirítóst kérni reggelire.”
Az elmúlás folyamatosan jelen van a történetben, mégsem teszi azt szomorúvá, hiszen a halál természetességét hangsúlyozza. Legfeltűnőbben Stella képességében van jelen, hisz a lány mindenütt a halált látja, ami először ijesztőnek tűnik számára, de aztán felfedezi ennek pozitív hatásait is. Hiszen ezek a halálesetek mintha nem lennének véglegesek, sőt Stella segítségével visszafordíthatóak. Pusztán figyelmeztetések Stella számára, akinek így lehetősége adódik közbeavatkozni. Más esetekben azonban homályos jóslatok vagy épp megakadályozhatatlanok, mint például Elinornál.
Elinor a könyv eleje óta a halálra készül, ám az ő elmúlása is inkább megható, mivel lehetősége adódik rendezni kapcsolatait, és így békére lelni. Távozása előtt minden lezáratlan ügyét elrendezi, Brock pedig végig ott marad mellette.
Ugyanígy végig jelen van Rebecca szörnyű halála is, ami mostanra legendává fakult, és inkább a misztikus hangulatot erősíti. Halála ennek ellenére állandó téma a városban, olyan eset, amit meg kell érteni, el kell engedni ahhoz, hogy a szereplők nyugalomra lelhessenek. Mint például Eli, aki utolsó tetteként épp családja véres örökségét engedi el.
Brock Stewartot foglalkozása következtében veszi állandóan körül a halál. Olyasmi ez, amivel kénytelen megbirkózni, amit kénytelen kezelni ahhoz, hogy munkája ne őrölje fel, és hogy Elinort is el tudja engedni. Rajta keresztül az elmúlás még több nézőpontja jelenik meg a felfoghatatlan esetektől a csendes beletörődésig. A halálnak még a morbid jellegét is megkapjuk a ló, Hamarabb elmúlásában.
18. Bár a könyv egy kegyetlen gyilkossággal és rejtélyes nyomozással indul, ez a szál kevésbé lesz jelentős a későbbiekben. Mi volt a véleményed erről? Szívesen olvastál volna még a nyomozásról, vagy érdekesebbnek érezted a családi kapcsolatokról szóló részeket?
19. Milyennek érezted a történet lezárását? Úgy alakultak a különböző szereplők szálai, ahogy arra számítottál? Szerinted a család ott marad Unityben?
20. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben? Mi ragadott meg benne?
21. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?
Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány. Geopen, Debrecen, 2007.
Online könyvklub
Ezeket is érdemes megnézni
Világirodalmi klasszikusok kvíz
Jacqueline Wilson: A kofferes kislány
