1. „Ott azután megláthatta a hófehér ruhájában leginkább izgő-mozgó jégcsapra emlékeztető másik lidércet is.”
Repesztő
2. „Szarvasbőrből varrt ruháján, valamint csúcsos prémsapkáján szintén számtalan csontocska, karom, egérkoponya, fémdarab csörgött. Deres szakállába hatalmas sastollat fűzött, oldaláról pedig faragott nyelű, kilenc csomóra bogozott bűbájostor csüngött.”
Borzalag
3. „– Azt is jól tudjátok azonban, hogy ha életben akarjuk tartani az álomvilágot, neki csatlakoznia kell.”
Gergő
4. „A vendég arca sápadt volt, kétoldalt sárgás foltok ütköztek ki rajta, ajka befelé fordult. Mikor levegőt vett, halk, sziszegő hang hagyta el a torkát, s merev tekintete meg sem rezdült.”
Ouroborosz ember alakban
5. „Gergőék körül mindenhol felfegyverzett, karcsú testű, hófehér hajú nők és férfiak jelennek meg. Lenge fűszoknyájukat és ezüstmintás, éjfekete köpönyegeiket leszámítva szinte meztelenek. Sápadt bőrüket mágikus jelek festett kacskaringói díszítik, nyakukban vékony bőrszíjakon faragott csontszilánkok, átfúrt kavicsok, kagylók zörögnek.”
álomfogók
6. „Ez ugyanis mindig eszébe juttatta azt a szerencsétlen, viharos éjszakát, mikor eljöttek érte a táltosok, de ő megtagadta a szolgálatot. Nem akart varázstudó lenni, mások bajával bíbelődni, gyógyfüveket gyűjtögetni, és hajnalig a tűz mellett énekelni.”
Borzalag
7. „Megnézte a trónszékhez hasonlatos, három ülőhelyet nyújtó építményt, majd kihúzta a lelakatolt alsó fiókot, és szertartásos mozdulattal előszedte felszerelését. A különböző kefék, rongyok, kencék fémdobozai, tubusai örömmel üdvözölték a „mestert”.”
Botlik Dénes
Ki mondta?
8. „– Nyugtass meg engem, sastollal szakállon bökött barátom, Borzalag, hogy a Szunnyadó-ösvény két legfontosabb állomása az idén nem okoz olyan kalamajkát, mint legutóbb.”
Hódfarok néne
9. „– Jaj, édes fénye az én lápi apámnak, mit vétettem, hogy így kell elsisteregnem? Életemben még egy tisztességeset sem bolyonghattam az ingoványon. Most meg vízben tocsogok az utolsó szikrámig.”
Pisla
10. „– Apollóniával még akkor találkoztunk, mikor Gergő édesapja élt. Mindig olyan ismerősnek tűnt nekünk. Azt hiszem, hibát követtünk el, hogy nem riasztottuk a rontáselhárítókat, amikor felbukkant az életünkben.”
Boglárka
11. „– Én lehettem volna a népem legnagyobb varázslója! A kenguruk ura, az eső királya, a bumeráng nemes bűvölője! De jöttek a sápadt bőrű emberek, és elvették mindenünket.”
Warn Dalong
12. „– Hogy a gólyalábon szaladgáló, hétkarmantyús, négyherkentyűs táltos nyilának tollazatával bodorított, egyenes ágú leszármazottakat ficerélő ficere mérgezze mosollyal minden békaporontyok harmadik szeméből áradó ében sugarát a jó, édes rokonlelkű széltől nyomott, huzatos fülcimpája által pittyentett rókafutásának!”
Borzalag
13. „– Én doboltam, énekeltem fölöttük, és mindig elűztem róluk a rontást. De a sólyom… a segítő szellemem egyre nehezebben vett a hátára. Egy nap aztán a dobom többé nem szólalt meg, hiába ütöttem. És akkor elfogott a harag. Kimentem a piacra, és eladtam… Igen, eladtam a dobomat!”
Nisan
14. „– Tehát… kötetem melyik fejezetét alkalmazta a gyógyulás érdekében, asszonyom? Talán a „Rendszeres pofozás, mint a lélek habverője” címűt? Vagy inkább a „Fejre ejtett az anyám, de kösz, jól vagyok!” briliáns módszerét, mikor is a félelmet egy új, erősebb rettegéssel kergetjük tova?”
dr. Produk
15. „– Tegye meg a kedvemért, kedves Béla… Istenem, hogy lehet valakinek ilyen közönséges neve? Na, mindegy. Szóval tegye meg, hogy sürgősen beszereztet Furdancs úrral néhány négylevelű lóherét.”
Apollónia
16. „– Azt sem tudom, miért vannak látomásaim, és miért tör ki a frász, ha mennydörgést hallok. De azt tudom, hogy normális gyerek akarok lenni. Olyan, aki lazán eldobálja a műanyag szemetet, aki jól érzi magát a lebetonozott suliudvaron, és még sose látott közelről tehenet.”
Gergő
17. „– Apám, Gama összehívta a törzs harcosait, és a favágók ellen akarta küldeni őket. Csakhogy én nem értettem vele egyet! Akkor már a Középső Világ Tűzkörének egyik fősámánja voltam, így láthattam, hogy mindenhol az éberek győztek.”
Csihua
18. „– Láthatjuk tehát, hogy valaha sokkal könnyebb dolga volt a révülőknek. Az éberek hittek a mágiában, és szívesen fizettek a bűbájolásért, átokűzésért. Ma már azonban maguk akarnak bűbájolni. Hát adjunk el nekik néhány hamis varázsmódszert! Jelszavunk: Agytekerés felsőfokon!”
Sir Wugu Wataturu
19. „– Be tudunk lopakodni bárki álmába, lehet az éber, vagy révülő. Az álomfogók népe immár egészen az Álomvilágban él. Kitanultuk összes tudományát, így képtelenség bárkit is elcsípni közülünk.”
Szvapna
20. „– A völgyet elvarázsolták. Eddig a természetvédőkkel és turistákkal gyűlt meg a bajom. Most a bűbájosok támadnak.”
Kobzos Béla
21. „– Kigúnyoltak, mikor a Fák Napján a tölgyek bölcsességéről beszéltem, és mert szebbnek látom az őzeket a sportautóknál. De ez engem mind nem érdekel.”
Zsófi
22. „– Tudod jól, ha hibázunk is, mindhárman hűségesek vagyunk hozzád. Tőlem kapod hatalmadat a betegségek és a szellemek fölött. Ouroborosz az átváltozás képességével lát el. Odvas pedig az erőd, kitartásod birtokosa, és általa értesz szót a növényekkel, állatokkal.”
Lebeke
23. „– Hadd menjek előre – kérte, és fekete szemében kivételesen nem ficánkolt csalafinta fény. – Felveszem az alakod, aztán meglátjuk, mi lesz. Szerintem Holló kicsit megpiszkálta az evenki sátorőröket, azért támadtak rád.”
Mócsing
24. „– Az idén engem bíztak meg azzal, hogy találjak megfelelő helyszínt a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és egyéb Révülők Találkozójához. Olyan vidéket keresek, ahol a fák és állatok még emlékeznek ránk, s éjjelente segítenek távol tartani, vagy felejtő álomba varázsolni az ébereket.”
Hódfarok néne
25. „– Ha már abban sem hallgattál rám, hogy ne menj hozzá ehhez a cipőpucoló pojácához, legalább a többi tanácsomat fogadd meg. Küldd Gergőt bentlakásos egyházi iskolába. Az atyák szigorúak, nem engedik elcsatangolni. Kész börtön az az épület, szürke falakkal, hűvös pincékkel. Eleven lélek se ki, se be. Egyszóval csodálatos hely!”
Apollónia
Hol?
26. „Sok kerítés mellett látogatók ácsorognak. Csakhogy Gergő hamar megérti: ők nem egyszerű bámészkodók, hanem a ketrecbe zárt sámánok rokonai, barátai. Papírzacskókból etetik a segítő állatokat, s közben arról kérdezgetik a szomorú sámánokat, hogy miként érzik magukat ezen a „kellemes” helyen.”
állatkert totemeknek
27. „– Itasd meg alaposan! – figyelmeztette Boglárka a barátnőjét. – A térkép szerint nem lesz több benzinkút útközben. Apollónia idegesen ciccegett, majd a kutashoz fordult. – Hé, maga, jóember! Töltse tele a tankot, de előtte igazán megmosakodhatna, nehogy bepiszkolja Rúzspirost.”
kóspallagi benzinkút
28. „A nappali fala ugyanis tömve volt a legkülönfélébb trófeákkal. Szarvasok, őzek, borzok, menyétek, rókák, nyulak, görények feje lógott vaskampókon, üvegszemükkel mereven bámulva a semmibe.”
a vadászház
29. „A lejárat a hátsó udvarban volt, s leginkább csak Barboncás Döme használta. A legkülönbözőbb méretű poros, pókhálós helyiségek a végtelenbe nyúltak. Közöttük rég elfeledett tárgyakkal teliszórt, szűk folyosó kanyargott.”
a Csipetke utcai ház pincéje
30. „– Fröccsöntött apacsharcos-figurák! Garantáltan sorjamentes, kézzel festett irokézek! Csak ma, csak nálam kapható Ülő Bika állószobra!”
Szellemtánc Szórakoztató- és Bevásárlóközpont
31. „Utazásra ugyan már nem volt alkalmas a terület, de a vihar által kidöntött hatalmas totemoszlopok még így is jelentős erőt sugároztak, ami jól jött a veszélyes szertartáshoz.”
Révülő-tér
32. „A fák itt nem csupán zöld, de ezer más színben pompáztak. Miközben nyughatatlanul cserélgették helyüket, kíváncsian megérintették az ösvényen haladó haját, ruháját. Zsófi eddig csak álmában látott ilyesmit – s hirtelen megértette: most valóban álmodik.”
a Szunnyadó-ösvény
33. „Óvatosan lépnek ki a liftből, de bármennyire vigyáznak is, a néma házban bántó visszhangot ver minden moccanásuk. A folyosóról ajtók nyílnak, rajtuk egy-egy vörös tábla, ezüst betűkkel. – „Szélsuddulás-kezelő” – olvassa Gergő, némán mozgó ajakkal.”
Lebeke kórháza
34. „Útjuk során mindenfelé szorgosan készülődő kereskedőket, énekmondókat, ráolvasókat és még ezerféle szerzetet láttak. Napok óta folyamatosan érkeztek a vendégek (…). A ligetekben sátrak, indián wigwamok, jurták sorakoztak, előttük totemoszlopok hirdették, honnan jött a gazdájuk.”
a Bagoly-bükki-völgy
35. „Odabenn aztán új meglepetés fogadja. A kívülről elhanyagolt, kísérteties kunyhó belül a legmodernebb luxuslakás képét mutatja. A tiszta padlón megcsillan a petróleumlámpák barátságos fénye, a mélybarna bútorokon hófehér csipketerítők hevernek, a falakat csodás tájképek díszítik.”
Élet anyó kunyhója
Mi?
36. „Könnyű füstcsík kanyargott Kende keze alól. A táltos óvatosan fújkálta a parazsat, addig táplálva száraz mohával, míg kicsiny lángocska nem született. Akkor a máglya alá fektette azt, és halk dúdolással kérte, hogy fogadja el táplálékként a felkínált kilencféle fát. A tűz éhesen mart a hasábokba, és erős, ropogó-sistergő karokkal ölelte át azokat.”
Eleven Tűz
37. „Átveszi a varázsszerszámot, ujját végighúzza a rovásjelekkel faragott nyélen, a hét csomóra fonott bőrszíjon (…).”
bűbájostor
38. „Az aggok halkan morognak egymásnak, kék eres kezük jeleket formál. Végül mind elcsendesednek, és a sámán ismét Gergő szemébe néz. – Ajándékot kapsz, hogy higgy nekünk – súgja. – Álomajándékot, ami meggyőz.”
farkasfogakból készült nyaklánc
39. „Tuba a madárra akarta vetni magát, ekkor azonban a gyíksámán szélsebes mozdulattal a markába nyomta a követ, és hátborzongatóan fekete tekintetét a lidérc szemébe fúrta. – Vidd! – mondta a szellemlények nyelvén.”
csurunga
40. „– Érthetetlen, miért teszi ezt velem – sóhajtott a sofőr, miután kiköpködte Cukorfalat szőrét. (…) – Biztosan érzi, hogy elhagyjuk a várost. Még sose mentem vele országúton, fák között, ahol se közel, se távol nincs benzinkút és szerelőműhely.”
Rúzspiros
41. „Az óriás, kerek sátor kúpos csúcsa elérte a tölgyek égre mutató, legfelső ágainak magasát. Rácsos oldalát nemezzel, szövettel, náddal, sással borították. A tartógerendákat dúsan megfaragták; sasok, lovak, juhok, medvék domborművei meregették szemüket a közelben elhaladókra. S nem csupán úgy tűnt, mintha néznének, de valóban meg-megmozdultak.”
a Hetek Jurtája
42. „– Fa, mert minden életet magán hordoz. És létra, mert aki sámánná akar válni, annak meg kell másznia a hét fokot.”
