Iránytű,  Iránytű a Young Adult könyvekhez

Jason Reynolds: Hosszú az út lefelé

Kérdések és válaszok elemzéshez, könyvklubhoz

A bekeretezett kérdéseknél kattints egy-egy lehetséges válaszért!

Nyomtatható változat

Ajánló a könyvhöz

1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?

2. Mit gondolsz a könyv…

  • mondanivalójáról?
  • karaktereiről?
  • stílusáról?
  • tempójáról?
  • világáról?
  • fő témáiról?

A könyv mágikus realista jellegét a szellemek megjelenése adja. Bár Will meglepődik, amikor beszállnak a liftbe, és azt hiszi, képzelődik, a szellemek jelenléte viszonylag magától értetődő a nagyon is reális környezetben. A lift a szellemekkel, a füsttel, az élénk, rémálomszerű képekkel és hangokkal külön mágikus buborékot alkot a reális problémákkal, döntésekkel teli valóságban. A szellemek nem észrevétlenül épülnek bele a könyv világába, sokkal inkább ők teszik ki a könyv alternatív valóságát, ám olyan értelemben hús-vér emberekről van szó, hogy nemrég még léteztek, valamilyen formában kötődtek Willhez, és a való világ problémáira világítanak rá.

A felsorolt elemek mind hozzátesznek valamit a lift különös, mágikus világához. Ahhoz a klausztrofób hangulathoz, ami Willt és az olvasót is beszorítja ebbe a külön kis térbe, Will fejébe, gondolataiba, a döntés előtti pillanatokba. A tér egyre szűkül és sűrűsödik, miközben közelítünk a földszinthez, ahol Willnek meg kell hoznia végső döntését: valóban elindul-e bosszút állni, vagy visszafordul. Ezek a pillanatok szinte elviselhetetlenek Will számára, mivel folyamatosan őrlődik: tudja, mit kell tennie, mégis bizonytalan a dolgában. Ezért a lift lassú, „függőleges koporsó”-nak érződik, a cigifüst mindent elhomályosít, múlt, jelen és jövő egybeolvad. A gyufagyújtás csettintésnek hangzik az egyes emeleteken, egy újabb szellem érkezését, a történet hátterének egy újabb megvizsgálandó szemszögét jelzik. A grafika a lift borítását, a cigifüstöt idézi, így az olvasó szinte ugyanazt láthatja, amit Will.

A fegyver „eszköz a 3-as Számú SZABÁLYHOZ”, ám jól érzékelhető, hogy Will nem tud vele mit kezdeni. Ügyetlenül bánik vele, és összességében kényelmetlennek érzi a nadrágjába csúsztatva. Nem igazán akarja használni, de úgy érzi, muszáj. Így a fegyver is központi kép, újra és újra előkerül, mintegy emlékeztetőül Will tervének súlyosságára.

A rövid versek még inkább ráerősítenek a történet rövid időtartamára, miközben az emberi gondolatok gyors váltásait, egybefonódó töredékeit is jól érzékeltetik. Will előtt villanásnyi képekben pereg le a múlt és az előtte álló döntés különböző érvei. Reynolds tűpontos szóválasztással festi meg a könyv sötét hangulatát, adja vissza a thrillerszerű hanghatásokat. A megjelenő képek erőteljesek, amiket a különálló versek vagy sorok még jobban kihangsúlyoznak. Az alaphelyzet és a szellemek háttértörténete néhány szóból is tökéletesen kirajzolódik, miközben érezzük, ahogy Willt egyre jobban szorítja az idő, egyre jobban fojtogatják saját gondolatai. A rövid sorok mintegy a felfokozott lelkiállapot hatására dobbanó szív ütemét adják vissza. A jól eltalált szójátékok, ismétlések, anagrammák tovább színesítik a képet és aláhúzzák a lényeges üzeneteket. A tördelés a szöveg tartalmára erősít rá, az üresen hagyott soroknak ugyanúgy súlya van, mint maguknak a szavaknak. Néha egy oldalra csak egy-két szó kerül, máskor a szöveg kettéválik, megakad, képet formáz. Ilyenkor az olvasó is ösztönösen megáll egy pillanatra, hogy értelmezze ezeket a rendhagyó megoldásokat. A cím olykor valóban egy cím, máskor a szöveg része. A versek ritmusa, tördelése nem egyenletes, inkább rapszerű, és ezzel is Will zavarodottságát emelik ki.

Willt elsősorban a Shawnnal való kapcsolata és az előtte álló feladat jellemzi. A hátteréről keveset tudunk meg, így egy átlagos kamasz képe jelenhet meg előttünk, akinek az adott helyzetben úgy kell cselekednie, ahogy mindenki másnak. Valószínűleg a történet mágikus elemei miatt gondolja, hogy senki sem fog hinni neki. Azonban ha a szellemekkel való párbeszédet saját belső gondolataiként és kétségeiként értelmezzük, a története nagyon is igaz: aki ilyen döntés vagy tett előtt áll, abban ezek a félelmek fogalmazódnak meg. Azt tehát elhihetjük, hogy ez a helyzet mennyire megrémíti, mennyire kötik a szabályok, ahogy azt is, hogy ha úgy dönt, bosszút áll, az nem teljesen az ő döntése lesz. Története egyfajta védőbeszédként is értelmezhető.

Will és Shawn kapcsolata átlagos fiútestvérviszonynak tűnik. Shawn néha heccelte Willt, Will néha direkt idegesítette Shawnt, mégis jól megvoltak egymással. Egy idő után azonban szakadék támadt közöttük, amikor Shawn felnőtt, és új társaságba került. Ennek ellenére ugyanúgy Will testvére maradt, akit a fiúnak meg kell bosszulnia.

Willt elsősorban a szabályok vezérlik. Szomorú, dühös, elkeseredett és feldúlt, és csak egy megoldást lát a helyzetre: azt, amit belé neveltek. Úgy véli, a bosszú az egyetlen megfelelő lépés, mert ez errefelé mindig is így működött. Eszményi ideológiát vetít mögé: a család védelmét, a felnőtté válást, a férfiúi helytállást. Csak a liftben, a szellemek elbeszélései alapján értelmezi újra az érzéseit és a bosszú jelentését.

Az már a történet elején kiderül, hogy a lövöldözések teljesen mindennapos események a környéken. A gyerekeket felkészítik, mit tegyenek ilyenkor, és az alapvető szabályokat mindenki ismeri. A liftben azonban egyre világosabbá válik, hogy a bandaháborúk többek egyszerű szabályoknál. Emberek, családok életére vannak hatással, rettegésben tartják a lakosokat, és olyasmikre veszik rá a fiatalokat, amiket más körülmények között nem tennének meg. Látjuk, hogy a szabályok mennyire beleégtek mindenki tudatába, képtelenek tőlük elszakadni, még ha így hibáznak is. Apáról fiúra öröklődnek, így látszólag nincs menekvés előlük, ha valaki a családhoz akar tartozni, követnie kell őket.

10. „A szabályokat / nem / a bátyám, / a barátai, / az apám, / a nagybátyám, / vagy azok a fickók, / a szélhámosok és lövöldözők / hozták, és főleg nem / én.” (42. oldal)

Ki hozta ezeket a szabályokat, ha nem ők? Hogyan hat ki az életükre?

Milyen más íratlan szabályok hathatnak ki az ember életére? Miért fontos ezeket követni? Mikor kell eltérni tőlük?

11. Mi lehet az „éj köde”, amit Will anyukája emleget, és ami megszállja az embert?

„Ez a valami, / amiről apu azt mondta, / hogy megszállta, / biztos az volt, / amit anyu / egyszerűen / az éj ködének nevezett.” (222. oldal)

A szellemek mind abban segítenek Willnek, hogy jobban rálásson arra, amire készül, hogy rávilágítsanak tette következményeire, a „bosszú” fogalmának összetettségére és a bosszúlánc értelmetlenségére.

Buck: Shawn „nagy tesója” barátja, akit Frick ölt meg. Elbizonytalanítja Willt, közli vele, hogy nincs meg benne, ami a gyilkossághoz kell, és hogy a fegyvere nincs felhúzva.

Dani: Will régi barátja, aki gyerekként, egy játszótéri lövöldözésben halt meg, így nem érhetett azzá a fiatal lánnyá, akit most Will lát. Azzal bizonytalanítja el Willt, hogy rákérdez, mi lesz, ha elvéti, hiszen még sosem lőtt ezelőtt.

Mark: Will nagybátyja, aki egy ideig dílerként dolgozott, amíg le nem lőtték, hogy elvegyék a felségterületét. Arról kérdezgeti Willt, mégis mi a terve pontosan, és mi lesz a lövés után.

Mickey: Will apja, aki megbosszulta Markot, és ezért ő is meghalt. Kiderül, hogy nem Mark valódi gyilkosát ölte meg, pedig meg volt róla győződve, hogy tudja, kire lő – épp úgy, ahogy Will is meg van győződve arról, hogy Riggset kell lelőnie. Így tehát nem biztos, hogy jó ötlet az apját és a szabályokat követnie.

Frick: Ő ölte meg Buckot, és ezért Shawn megölte őt. A Sötét Nap bandába akart tartozni, és kiderül, hogy nem ismeri Riggst, aki pedig Will elmélete szerint szintén a banda tagja.

13. „És ekkor történt. / Előhúzta a fegyvert / a nadrágomból. / És a fejemnek szegezte.” (232. oldal)

Szerinted miért szegezi Will apja a fiú fejének a fegyvert?

14. „Odaléptem hozzá, / megöleltem. / Nem ölelt vissza. / Csak állt ott / esetlenül, / mint egy emberi / középső fiók.” (299. oldal)

Shawn az egyetlen szellem, aki egyáltalán nem szól Willhez, csupán sír és felsikolt, majd megkérdezi Willtől, hogy velük tart-e. Szerinted miért nem mond mást?

15. Milyen választási lehetőségei vannak Willnek ebben a helyzetben? Szerinted mi lenne vele az egyes esetekben?

„Mark felkacagott / Sosem élnéd túl / egy börtönben, öcskös.” (291. oldal)

15-16. Will előtt alapvetően két választási lehetőség áll: bosszút áll vagy nem tesz semmit. A harmadik lehetőség, hogy a rendőrséghez fordul, számára kizárt. Ráadásul a rendőrség már foglalkozik az üggyel – vagy talán nem, mert igyekeznek kimaradni a bandaháborúkból. Ha bosszút áll, az többféleképpen végződhet: megússza, börtönbe kerül vagy ő is meghal – esetleg beleőrül a bűntudatba. Ha nem tesz semmit, akkor is meg kell küzdenie a lelkiismeretével, hiszen arra tanították, hogy ilyen esetben csakis a bosszú a járható út.

A történet végén a legtöbb olvasó valószínűleg azért szurkol, hogy Will forduljon vissza, ne tegyen semmit, mert ha bosszút áll (ráadásul talán nem is a megfelelő embert öli meg), annak súlyos következményei lehetnek. Látjuk mennyire bizonytalan Will, mennyire ügyetlen a fegyverrel, mennyire fél. Nem akar bosszút állni, és ebben a szellemek elbeszélései is megerősítik. Ám a könyv igazi tragédiája nem is feltétlenül Will döntése. Hanem az, hogy ehhez hasonló gondolatok valószínűleg sok, Will-lel hasonló helyzetben lévő fiatalban megfogalmazódnak, ennek ellenére végül mégis kilépnek a liftből és a házból az utcára. Hiába szeretnénk, ők nem fordulnak vissza, mert nem ismernek más lehetőséget.

Az anagrammák és a random gondolatok váratlanul bukkannak fel, félbeszakítva az adott jelenetet, ám élénk képeikkel valahogy mind ráerősítenek a mondanivalóra, Will érzéseire, gondolataira vagy a döntés előtti feszült hangulatra.

Tupac és Biggie két hányattatott sorsú rapper. Mindketten bandaháborúkba keveredtek, és végül lövöldözés áldozatai lettek. Biggie-t ráadásul egy ideig azzal gyanúsították, hogy köze volt Tupac megöléséhez. Így tehát mind a történetükkel, mind zenéjükkel jelen vannak a könyvben, hiszen a versek gyakran a rapet idézik.

A könyv címe egyrészt utal a liftútra, a hosszú másodpercekre, amikor a szellemek megjelennek és közlik Will-lel mondanivalójukat. Közben utal a döntés előtti, keservesen lassan telő időre, a bizonytalanságra is. És értelmezhető arra a hosszú lejtőre, amin sok, Will-lel hasonló helyzetben lévő fiatal megindul – nem feltétlenül a saját hibájukból –, és ahonnan nincs visszaút.

20. Reynolds a köszönetnyilvánításban megemlíti a javítóintézetekben lévő gyerekeket és a költészetet is. Szerinted miért írja, hogy „az életeteket gyakran feláldozzák a nálatok kétszer idősebbek hibái miatt”? Milyen ereje van a költészetnek, a nyelvnek?

21. Milyen más történetre emlékeztetett a könyv? Milyen hasonlóságokat és különbségeket találsz köztük?

22. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben? Melyik vers ragadott meg a leginkább?

23. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?

Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Jason Reynolds: Hosszú az út lefelé. Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2019.

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük