Háy János: A cégvezető

Ez az egyedi történetvezetés lehetővé teszi, hogy egyszerre lássuk a teljes képet és az apróbb történéseket is. A narrátor már a könyv elején utal a tragikus végkifejletre, többször előrevetíti a későbbi történéseket, így végig sejthetjük, milyen irányba tart a főszereplő. Eközben a múltbeli emlékek a cégvezető háttértörténetét és a társadalmi alakulásokat segítik megértenünk. A folyamatos ugrálásokkal a narrátor éberen tartja az olvasót, akinek folyamatosan résen kell lennie, hogy le tudja követni a szálak kanyargását. Mivel maga a főszál egy viszonylag egyértelmű történetet vetít elénk, az író a kisebb jelenetekkel aktualizálja és színesíti a megcsalás és válás toposzát.

A narrátor újra és újra visszatér a válás, a férfi-nő kapcsolatok, a rendszerváltás, az életcél és a származás témájához. Az első és a második a főtörténet szempontjából érdekes, ez zajlik éppen a cégvezető életében, mindent a válása és a férfi-nő kapcsolatok mentén lát, pl. minden kapcsolatban a saját házasságára jellemző elhallgatások, kommunikációs nehézségek jelennek meg.

A rendszerváltás a cégvezető identitásának meghatározásában fontos, hiszen akkor lett az, aki, az új rendszer tette lehetővé azt az életet, amiben képes meghatározni önmagát, az adott neki célt. Az életét csakis e cél mentén tudta elképzelni, mindent a folyamatos gyarapodás szempontjából tudott értelmezni. A cél tartást is adott neki, hiszen ha tudja, mit akar, akkor tudja, mit kell tennie, a tetteit pedig ő irányítja. Így az életét is ő irányítja, hiszen akkor ér el valamilyen célt, ha tesz is érte, és ha tesz érte, eléri a célját. Ez az az ok-okozati képlet, ami az életet jelenti számára, és amin túl nem létezik semmi.

A származása mintegy emlékeztetőként jelenik meg, hogy az élete talán összetettebb a saját maga által elképzelt képletnél, de ezt ő nem látja, nem néz szembe a múltjával, csak folyamatosan menekül előle.

A narrátor mindentudó, felsőbb hatalomként jelenik meg, aki épp ír, hiszen többször is utal az alkotási folyamatra. Olyasvalaki, akit azért „küldtek”, hogy figyelje meg a cégvezetőt, „ostorozza” és talán írjon jelentést róla. Mindent tud a cégvezető életéről, a gondolatairól. A legtöbb esetben elhatárolódik tőle, lenéz rá, megvetően szól hozzá, mintegy isteni hatalomként, aki eltévelyedett gyermekét szidja. Máskor megértőbb vele, azonosul a problémáival, így egyszerre emberi is. Olyasvalaki, aki látja a cégvezető hibáit, és változásra szólítja fel, amire a végén a cégvezető meg is kapja a lehetőséget.

A szokatlan helyesírás főleg a félbehagyott mondatoknál és az angol eredetű vagy köznyelvibb kifejezéseknél vehető észre. A félbehagyott mondatok egyszerre erősítik a könyv líraiságát, egybefolyó gondolatmenetét, az összefüggéseket a különböző témák között, és közben meg is akasztják, elgondolkodtatják az olvasót, hogy esetleg ő maga is befejezhesse a mondatot. Az angol eredetű és a köznyelvibb kifejezések írásmódja pedig a mai világ/emberek hangulatát hangsúlyozza, és segít a narrátornak közelebb kerülni az olvasókhoz.

A könyv főszereplője nem éppen szerethető figura, főleg mivel a narrátor „ostorozó” jellemzésében ismerjük meg, így nagyrészt a hibáit látjuk. Megcsalja a feleségét, aztán otthagyja a családját, a cégvezetésen kívül nem ért semmihez, főleg nem az élethez. Csak a pénz és a gyarapodás érdekli, nem a gazdagság miatt, hanem mert ez ad célt az életének, más célt el sem tud képzelni. Ha gyarapodás nincs, ő sincs. A félelmeivel a regény végén szembesül, hiszen addig haladt minden szépen, de amikor a saját maga által felállított ok-okozati rendszer megdőlni látszik, már képtelen értelmezni önmagát, és ez megrémíti. Megijed, hogy az eddigi gyarapodás nem fenntartható, azaz új célt kell találnia, de fogalma sincs, mit.

A történet során sokszor haragudhatunk a főszereplőre, azonban mivel a narrátor néha megszánja, és rávilágít arra, hogy talán ennek a cégvezetőnek nincs teljesen szabad akarata, ráadásul utána csúnyán pórul is jár, tekinthetjük a körülmények és a társadalmi rend áldozatának is. A lezárásnál is az olvasóra van bízva, hogyan értelmezi ezt a figurát, megkíméli-e a teljes összeomlástól.

Bár a cégvezető foglalkozása, élete konkrét határok között mozog, tragédiája sok szempontból lehet az átlagember tragédiája. Az életcélok kijelölése és újraértelmezése, az egyén ok-okozati meggyőződései és hite, a döntéseinkkel való szembenézés, a szabad akarat kérdése mind olyasmi, ami mindannyiunk életét meghatározza. Ezt erősíti az E/2-ben írt elbeszélés is, hiszen a sok „te” megszólítást az olvasó könnyen veheti magára.

A kulturális utalások egyik szerepe, hogy bemutassa a cégvezető szűk világképét. Ha a narrátor egy műre, eseményre utal, többször megemlíti, hogy de ezt a cégvezető úgysem tudja, nem ismeri – pedig az alapműveltségünk részét kéne, hogy képezze, gondolhatja. Közben az olvasót is „vizsgáztatja” vele, aki ha nem ismeri az adott művet, a cégvezető szintjére kerül, ha viszont igen, fölé helyezkedik, a narrátor mellé. Mivel azonban főleg tényleg az általánosan is ismert műveket hozza fel példának, hasonlatokat teremt és párhuzamokat von velük, amik az olvasóhoz való közelebb kerülést és az olvasó bevonódását segítik.

Bár a sztereotípiák sokszor túlzóak, mégis célt érnek, hiszen nem véletlenül alakultak ki. Az olvasó egyszerre ismerheti fel bennük a túlzást és az igazságot, így sokat elárulhatnak társadalmunkról. (Pl az állítás, hogy szinte minden cégvezető buta nőt választ második feleségnek, nyilván erős általánosítás, sokszor mégis valóban ez a benyomása az embernek. Így könnyű elképzelnünk a könyvbeli „tipikus” helyzetet, és feltehetjük magunknak a kérdést, hogy „tényleg, vajon miért így van?”.)

A regényben szereplő kapcsolatok a főszereplő kapcsolatát tükrözik. A kapcsolatok hamisként jelennek meg, ahol sok minden nem működik, nincs igazi kommunikáció a két fél között, az intimitás nem igazi és a felek manipulátorokként, túlélőkként vannak jelen bennük. Mély, őszinte kapcsolatok, szerelem nem létezik, mert ezeket a cégvezető képtelen értelmezni, az ő életében érzéseknek nincs helye. Ha egy-egy mellékszálon valakire mégis rátalál a boldogság, az csak egy hosszú, lélekölő kapcsolat után következhet be, és lényegtelen elemként jelenik meg.

A könyv mindkét rendszernek görbe tükröt mutat, a narrátor mindkettőnek látja a hibáit és az előnyeit. Igaz boldogság, teljes élet azonban mintha egyikben sem létezne, mindkettőben küszködni kell, önmagában a társadalmi berendezkedés nem ad feloldozást. A rendszerváltás utáni időről hosszabb jellemzést kapunk, hiszen akkor születik meg a cégvezető cégvezetőként, az vezet a későbbi bukásához. Így a társadalmunk negatív fényben jelenik meg, hiszen az új világban hiába van lehetősége mindenkinek szabadon küzdeni a boldogulásáért, az főleg küzdés marad, és a boldogulás nem lesz egyenlő a boldogsággal, amihez a képletet mintha senki sem találná, mert nem tudja, hol keresse.

A cégvezető főleg menekülne a családi sorsok, kapcsolatok elől. Elhatárolódik tőlük, mert ő más életet akar élni, és úgy érzi, ezt úgy teheti meg, ha a korábbi történésekkel nem foglalkozik. Képtelen szembenézni apja tetteivel, azzal, hogy valójában öngyilkos lett, nem pedig mások rontottak az életére. A zsidó örökségét sem ápolja, csupán a gyűlölete maradt belőle, és képtelen kapcsolódni zsidó édesanyjához.