Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Kérdések és válaszok elemzéshez és könyvklubhoz

Miért érdemes elolvasni?

Aki nyitott a szépirodalomra, annak mindenképp érdemes megismerkednie Margaret Atwood munkásságával, hiszen a kortárs irodalom egyik kiemelkedő és meghatározó alakja. A köztudatba, a sorozatnak köszönhetően, A szolgálólány meséje című könyvével került be, és azóta is rendkívüli népszerűségnek örvend. A vak bérgyilkos stílusában egyértelműen „atwoodos”, története azonban kevésbé felkavaró, mint A szolgálólányé, sokkal inkább elgondolkodtató, elágazó. Számos réteggel rendelkezik: egyszerre történelmi tanulmány, összetett családregény és rejtélyekkel megtűzdelt, feszült „gótikus” történet, mely 2000-ben elnyerte a Booker-díjat.

Miről szól?

A szolgálólánnyal ellentétben A vak bérgyilkos nem a jövőt, hanem a múltat veszi górcső alá. Egy család történetét, azon belül is két nő, egy testvérpár (Iris és Laura) életét követi végig a huszadik században. Ez azonban közel sem egy hagyományos családregény, hiszen rögtön egy rejtélyes esettel indít: Laura nem sokkal a második világháború után kocsival lehajtott egy hídról. Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mi vezette erre, cseppet sem bizonyul egyszerűnek. Az idős Iris emlékei leírásával igyekszik elénk tárni az okokat, amik valahogy összefüggésben állnak a könyv másik két síkjával: Laura poszthumusz, egy rejtélyes viszonyt felvázoló regényével és a képzeletbeli Sakiel-Norn városában küldetésre induló vak bérgyilkos történetével.

Mivel A vak bérgyilkos számtalan életet és egy egész századot mutat be, a témákat tekintve is összetett. Foglalkozik a nők helyzetével és a számukra adott lehetőségekkel, a különböző érdekeken alapuló férfi-nő kapcsolatokkal, a történelmi események romboló erejével, az emberi felelősséggel és annak határaival, a sorsunkat formáló tényezőkkel, a hátrahagyott emlékek rejtélyével, és az írott szó és a valóság közötti ellentéttel, mindezt a szabad akaratnak nem sok esélyt hagyó huszadik század sodrában.

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki nyitott Atwood lírai, fanyar, felforgató stílusára. Viszont olvasás előtt érdemes felkészülni rá, hogy ez egy lassabb sodrású történet, ami aktívabb olvasói jelenlétet követel, mint A szolgálólány. Azoknak is érdemes kézbe venniük, akik kedvelik a családregényeket, és nem bánják, ha az balladai homállyal és mély lélektani gondolatokkal párosul.

Mire számíts?

Családtörténet: 4/5

Korrajz: 5/5

Romantika: 2/5

Lélektan: 5/5

Rejtély: 3/5

Líraiság: 5/5

A könyv a moly.hu-n

A Vanity Fair interjúja a szerzővel

A szerző cikke a műről a The Guardian oldalán