Kérdések felnőtt könyvekhez,  Könyvkluboknak

Háy János: A cégvezető

Kérdések és válaszok elemzéshez, könyvklubhoz

A szürke hátterű kérdéseknél kattints egy-egy lehetséges válaszért!

Nyomtatható változat

Ajánló a könyvhöz

1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?

2. Mit gondolsz a könyv…

– mondanivalójáról?

– karaktereiről?

– stílusáról?

– tempójáról?

– világáról?

– fő témáiról?

3. A könyv narrációja egészen egyedi, csapongó. A narrátor ugrál időben és térben, kisebb történetek felé kanyarodik a főszáltól, és saját kis történetuniverzumot alkot a melléktörténetek szereplőivel. Hogy tetszett ez a megoldás? Mit gondolsz, miért épp ezt a megoldást választotta az író?

Ez az egyedi történetvezetés lehetővé teszi, hogy egyszerre lássuk a teljes képet és az apróbb történéseket is. A narrátor már a könyv elején utal a tragikus végkifejletre, többször előrevetíti a későbbi történéseket, így végig sejthetjük, milyen irányba tart a főszereplő. Eközben a múltbeli emlékek a cégvezető háttértörténetét és a társadalmi alakulásokat segítik megértenünk. A folyamatos ugrálásokkal a narrátor éberen tartja az olvasót, akinek folyamatosan résen kell lennie, hogy le tudja követni a szálak kanyargását. Mivel maga a főszál egy viszonylag egyértelmű történetet vetít elénk, az író a kisebb jelenetekkel aktualizálja és színesíti a megcsalás és válás toposzát.

4. A csapongások között van pár főtéma, amihez a narrátor újra és újra visszatér, amik a leginkább jellemzik a főszereplőt. Mik ezek? Miért épp ezek a témák fontosak a cégvezetőnek (vagy a narrátornak)?

A narrátor újra és újra visszatér a válás, a férfi-nő kapcsolatok, a rendszerváltás, az életcél és a származás témájához. Az első és a második a főtörténet szempontjából érdekes, ez zajlik éppen a cégvezető életében, mindent a válása és a férfi-nő kapcsolatok mentén lát, pl. minden kapcsolatban a saját házasságára jellemző elhallgatások, kommunikációs nehézségek jelennek meg.

A rendszerváltás a cégvezető identitásának meghatározásában fontos, hiszen akkor lett az, aki, az új rendszer tette lehetővé azt az életet, amiben képes meghatározni önmagát, az adott neki célt. Az életét csakis e cél mentén tudta elképzelni, mindent a folyamatos gyarapodás szempontjából tudott értelmezni. A cél tartást is adott neki, hiszen ha tudja, mit akar, akkor tudja, mit kell tennie, a tetteit pedig ő irányítja. Így az életét is ő irányítja, hiszen akkor ér el valamilyen célt, ha tesz is érte, és ha tesz érte, eléri a célját. Ez az az ok-okozati képlet, ami az életet jelenti számára, és amin túl nem létezik semmi.

A származása mintegy emlékeztetőként jelenik meg, hogy az élete talán összetettebb a saját maga által elképzelt képletnél, de ezt ő nem látja, nem néz szembe a múltjával, csak folyamatosan menekül előle.

5. A narrátor néhányszor „kiszól” az olvasóhoz a történetből, felhívja magára és mindentudására a figyelmet.
„…de csak később lesz róla szó bővebben, ha még akkor emlékezni fogok rá, hogy szóba akartam hozni…” (11%)
 
„…ahogy erre már korábban is utaltam, még a történet elején és később is, márha történetnek tekinthető, amit írok.” (60%)
 
„Ostorozni küldtek és nem beárulni, és én ostorozni akartalak, mert megérdemled…” (69%)
Ki lehet ez a rejtélyes narrátor? Milyen helyzetben van a cégvezetőhöz képest? Miben hasonlít rá és miben különbözik tőle? Mi lehet a célja?

A narrátor mindentudó, felsőbb hatalomként jelenik meg, aki épp ír, hiszen többször is utal az alkotási folyamatra. Olyasvalaki, akit azért „küldtek”, hogy figyelje meg a cégvezetőt, „ostorozza” és talán írjon jelentést róla. Mindent tud a cégvezető életéről, a gondolatairól. A legtöbb esetben elhatárolódik tőle, lenéz rá, megvetően szól hozzá, mintegy isteni hatalomként, aki eltévelyedett gyermekét szidja. Máskor megértőbb vele, azonosul a problémáival, így egyszerre emberi is. Olyasvalaki, aki látja a cégvezető hibáit, és változásra szólítja fel, amire a végén a cégvezető meg is kapja a lehetőséget.

6. Ahogy azt a könyv elején közlik is az olvasóval, a szöveg több helyen eltér az elfogadott helyesírási szabályoktól. Milyen esetekben vetted ezt észre? Mennyit adtak hozzá ezek az eltérések a könyv hangulatához?

A szokatlan helyesírás főleg a félbehagyott mondatoknál és az angol eredetű vagy köznyelvibb kifejezéseknél vehető észre. A félbehagyott mondatok egyszerre erősítik a könyv líraiságát, egybefolyó gondolatmenetét, az összefüggéseket a különböző témák között, és közben meg is akasztják, elgondolkodtatják az olvasót, hogy esetleg ő maga is befejezhesse a mondatot. Az angol eredetű és a köznyelvibb kifejezések írásmódja pedig a mai világ/emberek hangulatát hangsúlyozza, és segít a narrátornak közelebb kerülni az olvasókhoz.

7. Milyennek találtad a könyv főhősét? Milyen képet kapunk róla? Mi mozgatja, és mik a félelmei? Együtt tudtál vele érezni?
„Képtelen voltál felszámolni magadban az elemi zsugoriságot, hogy amire nem kötelező, arra nem adsz ki pénzt, s amit lehet olcsóbban venni, azt nem veszed meg drágán…” (11%)
 
„De nekem, mondtad, a pénz forgatása a regényem, érted.” (52%)
 
„…holott mindennek a lényege, hogy jutni kell kettőre, az egész világ a növekedés logikája szerint működik, ami nem növekszik, az csökken, egészen a végső pusztulásig.” (95%)

A könyv főszereplője nem éppen szerethető figura, főleg mivel a narrátor „ostorozó” jellemzésében ismerjük meg, így nagyrészt a hibáit látjuk. Megcsalja a feleségét, aztán otthagyja a családját, a cégvezetésen kívül nem ért semmihez, főleg nem az élethez. Csak a pénz és a gyarapodás érdekli, nem a gazdagság miatt, hanem mert ez ad célt az életének, más célt el sem tud képzelni. Ha gyarapodás nincs, ő sincs. A félelmeivel a regény végén szembesül, hiszen addig haladt minden szépen, de amikor a saját maga által felállított ok-okozati rendszer megdőlni látszik, már képtelen értelmezni önmagát, és ez megrémíti. Megijed, hogy az eddigi gyarapodás nem fenntartható, azaz új célt kell találnia, de fogalma sincs, mit.

8. Mit gondolsz a főhős sorsáról és a regény lezárásáról? Szerinted a cégvezető azt kapta, amit megérdemelt, vagy tekinthetjük áldozatnak?
„…fogalmad sincs, mifelé gyalogolsz, azt hiszed, logikus rendszer vesz körül, amely rendszerben a te döntéseid szabják meg a következő lépést, pedig sodródó vagy, mint mindenki, s nem veszed észre, mennyi olyan esemény kíséri az életedet, amiben nem voltál benne az akaratoddal, vagy amiben nem vetted észre, hogy nem a te akaratod van benne.” (46%)
 
„De hülyeség mostmár azon rágódni, mit lehetett volna másképp. Mindent úgy csinál az ember, ahogy csinálni tud, hogy miért nem másképp csinálta, hát azért nem, mert annak a másképpcsinálásnak a lehetősége épp akkor nem állott fönn.” (78%)

A történet során sokszor haragudhatunk a főszereplőre, azonban mivel a narrátor néha megszánja, és rávilágít arra, hogy talán ennek a cégvezetőnek nincs teljesen szabad akarata, ráadásul utána csúnyán pórul is jár, tekinthetjük a körülmények és a társadalmi rend áldozatának is. A lezárásnál is az olvasóra van bízva, hogyan értelmezi ezt a figurát, megkíméli-e a teljes összeomlástól.

9. A könyv középpontjában álló cégvezető egy egészen konkrét, az átlagembertől elszigetelt csoportot képvisel. A könyv fülszövegén mégis azt olvashatjuk: „Te is cégvezető vagy, akár van bejegyzett céged, akár nincs, mert azt az embert, aki vagy, te vezeted. A cégvezető a te életed könyve. Rólad szól és a barátaidról, meg a rokonaidról, az osztálytársaidról, a gyerekeidről és a szüleidről. A cégvezető a helyes és helytelen döntéseid könyve, a céljaid és céltalanságaid, a cselekvésed és a tehetetlenséged könyve”.
Mennyiben tudsz azonosulni ezzel az állítással? A könyv melyik részeit érezted rólad szólónak? Milyen tanulságot olvastál ki a könyvből, ami a te életedre is igaz lehet?

Bár a cégvezető foglalkozása, élete konkrét határok között mozog, tragédiája sok szempontból lehet az átlagember tragédiája. Az életcélok kijelölése és újraértelmezése, az egyén ok-okozati meggyőződései és hite, a döntéseinkkel való szembenézés, a szabad akarat kérdése mind olyasmi, ami mindannyiunk életét meghatározza. Ezt erősíti az E/2-ben írt elbeszélés is, hiszen a sok „te” megszólítást az olvasó könnyen veheti magára.

10. A történet tele van kulturális utalásokkal, a történelemből, az irodalomból vett példákkal. Mi a szerepük, mit adnak hozzá a történethez, a hangulathoz?

A kulturális utalások egyik szerepe, hogy bemutassa a cégvezető szűk világképét. Ha a narrátor egy műre, eseményre utal, többször megemlíti, hogy de ezt a cégvezető úgysem tudja, nem ismeri – pedig az alapműveltségünk részét kéne, hogy képezze, gondolhatja. Közben az olvasót is „vizsgáztatja” vele, aki ha nem ismeri az adott művet, a cégvezető szintjére kerül, ha viszont igen, fölé helyezkedik, a narrátor mellé. Mivel azonban főleg tényleg az általánosan is ismert műveket hozza fel példának, hasonlatokat teremt és párhuzamokat von velük, amik az olvasóhoz való közelebb kerülést és az olvasó bevonódását segítik.

11. A könyv sokszor sztereotípiákkal, klisékkel operál. Miért? Volt benne olyan rész, amit túlságosan sztereotipikusnak éreztél, vagy ami a sztereotípia ellenére nagyon is fején találta a szöget?

Bár a sztereotípiák sokszor túlzóak, mégis célt érnek, hiszen nem véletlenül alakultak ki. Az olvasó egyszerre ismerheti fel bennük a túlzást és az igazságot, így sokat elárulhatnak társadalmunkról. (Pl az állítás, hogy szinte minden cégvezető buta nőt választ második feleségnek, nyilván erős általánosítás, sokszor mégis valóban ez a benyomása az embernek. Így könnyű elképzelnünk a könyvbeli „tipikus” helyzetet, és feltehetjük magunknak a kérdést, hogy „tényleg, vajon miért így van?”.)

12. A könyv egyik központi témája a férfi-nő kapcsolatok, a házasság. Milyen színben tűnnek fel ezek a kapcsolatok? Hogyan jelenik meg az intimitás? Milyenek a fő- és melléktörténetekben megjelenő férfiak és nők?
„Ez a legkézenfekvőbb női taktika az információgyűjtéshez, hogy úgy tesznek, mintha sokkal többet tudnának, mint amennyit tudnak.” (12%)
 
„Igen, te vagy az a mesehős, aki elveszítette mindenét egy egyszerű, mondhatni primitív szerencsejátékon, amit te szerelemnek nevezel a feleséged előtt…” (13%)
 
„…mert az ő akarata igenis diktál belülről, hogy neki a gyerek kell, meg a házasság kell, meg az együttélés kell, amely együttélés rendjét természetesen a nő elvárásai szerint kell kialakítani.” (13%)
 
„A férfi bambán nézett a nőre, s nem értette, hogy egy dolgot, amit mindketten átélnek, hogy lehet ennyire kétféleképpen értelmezni.” (26%)

A regényben szereplő kapcsolatok a főszereplő kapcsolatát tükrözik. A kapcsolatok hamisként jelennek meg, ahol sok minden nem működik, nincs igazi kommunikáció a két fél között, az intimitás nem igazi és a felek manipulátorokként, túlélőkként vannak jelen bennük. Mély, őszinte kapcsolatok, szerelem nem létezik, mert ezeket a cégvezető képtelen értelmezni, az ő életében érzéseknek nincs helye. Ha egy-egy mellékszálon valakire mégis rátalál a boldogság, az csak egy hosszú, lélekölő kapcsolat után következhet be, és lényegtelen elemként jelenik meg.

13. A házasság témáján belül a történet egész konkrétan egy válás folyamatát követi végig. Hitelesnek érezted azt, ahogy a könyv a válást ábrázolja?

14. A rendszerváltás és az új társadalmi berendezkedés, a pénzközpontúvá vált világ képe is újra és újra visszatér. Mit árul el a könyv általában a társadalmunkról? Hogyan jelenik meg a két rendszer (a rendszerváltás előtti és utáni)? Te (vagy a rokonaid, ismerőseid) hogyan élted meg a rendszerváltást?
„Biztos, kisfiam, hogy ilyet szabad csinálni? Mindent szabad, anyu, amit nem tilos…” (43%)
 
„De hol van már a tizenkilencedik század, mondhatnánk a multinacionális világcégek korában! Hol? Hát a te hazádban…” (50%)

A könyv mindkét rendszernek görbe tükröt mutat, a narrátor mindkettőnek látja a hibáit és az előnyeit. Igaz boldogság, teljes élet azonban mintha egyikben sem létezne, mindkettőben küszködni kell, önmagában a társadalmi berendezkedés nem ad feloldozást. A rendszerváltás utáni időről hosszabb jellemzést kapunk, hiszen akkor születik meg a cégvezető cégvezetőként, az vezet a későbbi bukásához. Így a társadalmunk negatív fényben jelenik meg, hiszen az új világban hiába van lehetősége mindenkinek szabadon küzdeni a boldogulásáért, az főleg küzdés marad, és a boldogulás nem lesz egyenlő a boldogsággal, amihez a képletet mintha senki sem találná, mert nem tudja, hol keresse.

15. „Nem egy felszabadult élet kezdődött, hanem inkább egy kedvetlen, kiábrándult, tele vágyakozással a valahai korlátokkal teli, ám biztonságos állam után, a régi bácsi uralma után.” (54%)

A könyvben több utalás van arra, hogy a rendszerváltás után az emberek a hirtelen változások, újfajta nehézségek miatt képtelenek voltak élvezni ezt az új szabadságot. Élvezhető-e a szabadság, ha az embert anyagi, fizikai gondok sújtják? Mi lehet fontosabb: az ember/nemzet szabadsága, vagy az ember/nemzet jóléte? Boldog lehet-e az ember, ha nem szabad, de van munkája, valamennyi java, célja? (n.b.: Szép új világ)

16. Visszatérő elem a szabad akarat kérdése is.

„Még azokban a dolgokban sincs igazság, azokban a döntéshelyzetekben, amelyekben az embernek szabad akarata van, mert ez az akarat végülis ezernyi feltáratlan ösztön által van vezérelve, és csak látszólag szabad.” (94%)

Van-e az embernek igazi szabad akarata? Mik azok a dolgok az életünkben, amiket mi irányítunk, és mik azok, amiket képtelenek vagyunk irányítani?

17. A cégvezető számára fontos, hogy az életének legyen konkrét célja.

„Hát ez a kérdés, gondoltad akkor, hogy miről szól a hátralévő idő, az az idő, ami valójában, ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, már nem szól semmiről.” (69%)

Mi az, ami értelmet adhat az életünknek a különböző életszakaszokban? Mi az, ami neked mindenképp fontos ahhoz, hogy úgy érezd, van célja az életednek?

18. A narrátor sokszor visszatér a cégvezető családjához, származásához is. Mennyiben határozza meg a múlt, a családja sorsa a főszereplő sorsát? Mennyire lehet hatással a múlt a jelen életünkre?

A cégvezető főleg menekülne a családi sorsok, kapcsolatok elől. Elhatárolódik tőlük, mert ő más életet akar élni, és úgy érzi, ezt úgy teheti meg, ha a korábbi történésekkel nem foglalkozik. Képtelen szembenézni apja tetteivel, azzal, hogy valójában öngyilkos lett, nem pedig mások rontottak az életére. A zsidó örökségét sem ápolja, csupán a gyűlölete maradt belőle, és képtelen kapcsolódni zsidó édesanyjához.

19. „Az őskeresztények nem hittek olyan mélyen Krisztusban, ahogyan egy cégvezető hisz abban, hogy az élete egyedi és autentikus, és semmit nem lát abból, hogy a másiké is éppolyan vagy majdnem olyan, tehát az egyediség csak az önmagunktól való elragadtatás terméke, s még véletlen sem a valóság.” (22%)

„…de ki tudná eldönteni, hogy ki vagy te, hiszen annyira hasonlít mindenki mindenkire, minden sors az adott törzsszövetség tagjainak sorsára…” (26%)

Valóban ennyire egyformák lehetnek az emberek és a sorsok? Fontos, hogy egyediek legyünk? A gondolat, hogy valójában mindenki egyforma, és senki sem egyedi, inkább megnyugtató vagy felkavaró számodra?

20. A narrátor többször megkérdőjelezi az erkölcsösséget és annak fontosságát.

„Senki nem tiszta, vagy épp mindenki az, mert ilyen, hogy tisztaság nincs, ez is csak egy fogalom, amit az életakarat becsomagolására találtak ki az emberek, mint minden erkölcsi törvényt.” (8%)

Létezik-e teljesen erkölcsös élet? Mi lehet erősebb az erkölcsösség fontosságánál?

21. Milyen más történetre emlékeztetett a könyv? Milyen hasonlóságokat és különbségeket találsz köztük?

22. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben? Mi ragadott meg benne?

23. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?

Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Háy János: A cégvezető. E-könyv. Európa Kiadó, Budapest, 2020.

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük