Iránytű,  Iránytű a felnőtt könyvekhez

Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Kérdések és válaszok elemzéshez, könyvklubhoz

A bekeretezett kérdéseknél kattints egy-egy lehetséges válaszért!

Nyomtatható változat

Ajánló a könyvhöz

1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?

2. Mit gondolsz a könyv…

  • mondanivalójáról?
  • karaktereiről?
  • stílusáról?
  • tempójáról?
  • világáról?
  • fő témáiról?

3. Ebből a regényből is kitűnik Ishiguro jellegzetes stílusa: a lassú történetvezetés, a visszafogott információadagolás, és az utóbbiból következő rejtélyes hangulat. A történet legfontosabb elemei sokáig kimondatlanok maradnak, így az olvasónak magának kell összerakosgatnia a darabkákat.

Hogy tetszett ez az írói stílus? Sejtetted előre a részleteket (pl. hogy kik azok az „emelt” gyerekek, és mi pontosan Josie „portréja”)?

A könyv világa egészen hasonlít a miénkre, ám néhány technikai újítás megjelenik a robotokon és a génszerkesztésen kívül is. Látjuk, hogy mindenki az „oblongját” nézi, és előrébb tart a drón technológia. Ezenkívül a közösségek is átrendeződtek. A gyerekek nem járnak iskolába, otthonról, online tanulnak, és külön meg kell tervezniük, ha közösségben szeretnének lenni. Társaság gyanánt sokuknak van Robot Barátja, ám ezt nem minden család engedheti meg magának. Ebből és a Josie és Rick közti ellentétből is az látszik, hogy a társadalom mintha jobban feldarabolódott volna a rendelkezésre álló források alapján. Valószínűleg a génszerkesztést sem tudja mindenki megfizetni, ám a „normális” gyerekek hátrányból indulnak társaikhoz képest, hiszen számukra az egyetemi helyek is korlátozottak, ami még nagyobb szakadékhoz vezethet a két társadalmi réteg között.

Josie apjának megjegyzései az új lakóhelyéről pedig arra engednek következtetni, hogy az emberek helyzetük alapján elkezdtek csoportokba szerveződni, és ezek a csoportok néha (vagy gyakran? ez sem igazán derül ki) ellenségesen nyilvánulnak meg egymással szemben. Mindez kirekesztésekhez, az emberek egymástól való elszigetelődéséhez vezethet.

Az ábrázolt világ legfontosabb jegyei a részletek hiányának ellenére is kitűnnek a könyvből. Ám Ishiguro sok mindent homályban hagy, és inkább az embereknek erre az új világra adott reakcióira fókuszál. Arra, ki hogyan birkózik meg a magánnyal, az új lehetőségek adta kérdésekkel és bizonytalansággal.

5. Ishiguro kibontakozó jövője nem sokban tér el a mai világunktól. A leírások csupán néhány újítást mutatnak be, melyek közül kiemelkednek a robotok és a génszerkesztés.

Te el tudod képzelni a jövőt ilyennek? Szerinted a jövőnk mennyiben lesz más, és mennyiben lesz hasonló?

6. Bár a robotok jelenléte ennek a jövőnek az egyik központi eleme, róluk sem tudunk meg sokat, végig Klara gondolati világában maradunk. Olvasás közben próbáltad elképzelni mindazt, ami kimaradt? Szerinted pontosan hol van a helye a robotoknak ebben a világban?

Kicsit lebontva:

Lényegében csak az RB robotokat látjuk, akiknek nagyon konkrét feladata van. Léteznek rajtuk kívül más robotok is?

Mennyire megszokott lehet Mr. Capaldi munkája? Vajon ő hivatalos robotgyártó, vagy inkább illegálisan végzi ezt a munkát?

Milyen az emberek hozzáállása a robotokhoz?

„– Ezek a jegyek igen kapósak – folytatta a hölgy. – Nem kéne, hogy a jó helyeket gépek foglalják el! Ha ezt a gépet beviszik a színházba, az ellen muszáj lesz a tiltakozásunkat kifejeznünk.” (79%)

„– Nos tehát, Klara, az a helyzet, hogy a mesterséges intelligenciájú robotok miatt mostanában növekszik és terjed az aggodalom. Az emberek azt mondják, túl okosak lettetek. Azért félnek tőletek, mert már nem tudják követni, mi zajlik bennetek ott belül.” (96%)

7. A könyv egy újabb homályos része: Megtudjuk, hogy a gyerekek nem igazán járnak közösségbe, otthonról tanulnak. De vajon pontosan miért?

Mi vezethetett ahhoz, hogy a szülők úgy érzik, alá kell vetniük a gyerekeiket a Mesterséges Génszerkesztésnek? Csupán a haladás? Mire következtethetünk ezek alapján a világ működésével kapcsolatban?

8. A történet egyik nagy ellentéte az Anya és Miss Helen hozzáállása a Mesterséges Génszerkesztéshez, ami miatt a gyerekeik elsodródnak egymás mellől, Miss Helent és Ricket pedig kiközösíti az Anya társasági köre.

Melyikük hozzáállásával tudtál jobban egyetérteni?

Szerinted ezek alapján milyen a könyv társadalma? Két csoportra szakad: akik hisznek a Mesterséges Génszerkesztésben, és akik nem? Vagy Miss Helen véleménye nem megszokott?

9. Úgy tűnik, a Mesterséges Génszerkesztés nem olyan régi újítás, hiszen csak a gyerekkel kapcsolatban említik, „emelt” felnőttek még nincsenek. Szerinted milyen lesz így ez az új nemzedék, amikor felnő, milyen új társadalmat fognak létrehozni? Milyen világhoz vezet ez?

Szerinted Ishiguro pozitívan vagy negatívan látja ezt az új világot?

„– Azt látom, Rick fél attól, hogy Josie olyanná válhat, mint a többiek. de még ha furcsán viselkedett is itt az imént, én hiszem, hogy Josie igenis kedves ott legbelül. És az összes többi gyerek is az. Durva a stílusuk, de talán nem annyira rosszak. Csak félnek a magánytól, ezért viselkednek úgy, ahogy. Talán Josie is.” (27%)

Klara nézőpontja tovább erősíti a történetet belengő rejtélyes hangulatot, hiszen nem érzi feladatának, hogy mindent megmagyarázzon, és tanulási folyamata is eltér az emberekétől. Más dolgokra csodálkozik rá, más összefüggéseket lát, mint egy ember. Azonban mindent igyekszik megfigyelni, érdeklik az emberi érzések, így a szereplők legapróbb rezdüléseit is láthatjuk. Érzékelése is egészen egyedi, hiszen képkockákban látja a világot, amik hajlamosak szétesni, ha új helyzettel találkozik. Számára így a világ sokszor eltorzul, egy-egy vonás kiélesedik, vagy épp feldarabolódik. Közben következtetéseit érdekes mód szimbolikusan vonja le, ahogy a benne megragadt képek újra és újra felszínre kerülnek.

„De Rosa rengeteg apró jelzést nem vett észre. Ő gyakorta kiáltott fel boldogan egy elhaladó pár láttán, de én, ahogy megnéztem őket, megállapítottam például, hogy annak ellenére, hogy a lányka mosolyog az RB-jére, valójában haragszik rá, és talán már épp ott tart, hogy gonosz dolgok jussanak eszébe vele kapcsolatban.” (5%)
 
„Ráadásul a szoba tere végig, a hátsó falig huszonnégy képkockára oszlott, amelyek két sorba rendeződtek. Emiatt a felosztás miatt nehéz volt összképet kapnom arról, amit magam előtt láttam, de azután a látvány fokozatosan értelmet nyert.” (23%)

Klara kapcsolata a Nappal az ősi napkultuszokat idézi. A Nap istenségként jelenik meg, akinek hatalmában áll kegyelmet gyakorolni, gyógyítani, dönteni életről és halálról, csodát tenni, és aki általában tápláló erővel látja el a világot. Ráadásul Klara a Szennyezést látja a Nap legfőbb ellenségének, így a természetet is megtestesíti, és mintha haragosan tekintene az emberek természetpusztító szokásaira. Különös nyugvóhelye, temploma Mr. McBain pajtája lesz, ahol minden különös fényben látszik, és ahol Klara számára összeolvadni látszik a múlt, a jelen és a jövő.

„És világos lett számomra, hogy a Nap nem hajlandó semmiféle ígéretet tenni Josie-ra vonatkozóan, mert minden kedvessége ellenére sem képes még külön tekinteni Josie-ra, elválasztva őt a többi emberi lénytől, közöttük azokkal is, akik felingerelték az általuk okozott Szennyezéssel és a meggondolatlanságukkal.” (54%)
 
„A Rex nevű RB-fiú, aki akkoriban ott állt mellettünk, azt mondta nekünk, nincs miért aggódnunk, és hogy a Nap mindig utat talál rá, hogy elérjen bennünket, bárhol legyünk is. A padlódeszkára mutatott, és azt mondta: ’Épp idevetül a Nap rajzolata. Ha aggódtok, csak érintsétek meg, és újra megerősödtök.’” (1%)

Klara és Josie kapcsolata folyamatosan alakul. Josie eleinte rajongva szereti Klarát, élete minden mozzanatába bevonja, mindent megbeszél vele, ám már az elején közli Klarával, hogy mindez csak addig tarthat, amíg felnő. Így már kezdettől fogva érezhető: Josie is pontosan tudja, mi Klara feladata, nem akarja örök barátjává fogadni. Aztán a Morgan-vízeséshez tett kirándulás után megváltozik a viszonyuk, Josie zárkózottabbá válik – nemcsak Klarával, hanem Rickkel is. Közben láthatjuk, hogy Klara nem tud mindenben segíteni Josie-nak, amiben szeretne, nem tudja teljesen enyhíteni a magányát és a félelmeit. Josie-nak talán nagyobb szüksége lenne az anyjára, aki azonban nem tud mindig mellette lenni.

A regény végén aztán Josie teljesen elfordul Klarától. Továbbra is kedvesen bánik vele (például gondoskodik róla, hogy kilásson a mosókonyha ablakán), de már egyértelműen tárgyként tekint rá, aminek már nem veheti hasznát. A búcsút sem éli meg nehezen, teljesen természetes számára, hogy Klara felett eljárt az idő, elvégezte a dolgát, amiért vették, most már nincs rá szükség.

„– Azt hiszem, tetszeni fog a szobám is, ahol leszel, mert te is ott leszel, és nem valami szekrényben vagy ilyesmi. És együtt fogjuk végigcsinálni azt a rakás állati jó dolgot, míg felnövök.” (8%)
 
„– Hé, Josie – mondta egy hang mögöttem. – Kérhettél volna B3-ast is, igaz? Hát akkor miért nem azt kértél?
Josie felnevetett és azt mondta: – Már kezdem azt hinni, hogy azt kellett volna!” (26%)
 
„– Néha jó lehet nem érezni semmit. Irigyellek.
Mérlegeltem, amit mondott, majd azt feleltem: – Azt hiszem, én nagyon sok mindent érzek. Minél több megfigyelést teszek, annál több érzelemhez lesz hozzáférésem.” (33%)
 
„A Morgan-vízesés előtti időkben ekkor bizonyára beszélni kezdtem volna hozzá, és Josie őszintén válaszolt volna. De mostanra már annyira más lett a légkör kettőnk között, hogy úgy döntöttem, nem szólalok meg.” (43%)

13. Az első nagy fordulat a regényben, amikor kiderül, mi lenne Klara feladata, ha Josie esetleg nem épül fel. Milyennek találtad ezeket a jeleneteket, Klara, az Anya és az Apa hozzáállását?

Szerinted lehetséges, hogy valamikor a jövőben képesek leszünk mesterségesen továbbörökíteni lényünk egy részét?

„– És gondold végig, mit jelent ez neked. Hogy a világon mindennél jobban fognak szeretni. Lehet, hogy egy nap újrakezdem egy másik férfival. Ki tudja? De azt megígérem neked, sose fogom úgy szeretni, mint téged. Te leszel Josie, és én mindig, mindenekfelett szeretni foglak.” (70%)

14. „– Azt hiszem, azért utálom Capaldit, mert mélyen belül gyanítom, hogy igaza lehet. Hogy igaz, amit állít. Hogy a tudomány mára minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy semmi hű de egyedi nincs a lányomban, semmi, amit a mi modern eszközeink ne lennének képesek feltárni, lemásolni és másba átplántálni.” (73%)

Kinek az érvelésével értesz inkább egyet: Mr. Capaldiéval, aki szerint a tudomány az ember lényegi részét is képes lemásolni, vagy az Apáéval, aki sokáig erősködik, hogy az emberi szív egyediségét semmi sem helyettesítheti?

„– Mr. Capaldi úgy hitte, nincs semmi különös Josie-ban, amit ne tudna bárki folytatni. Azt mondta az Anyának, hogy folyvást csak kutatott és kutatott, és mégsem talált semmi ilyesmit. De én ma már azt hiszem, rossz helyen keresgélt. Igenis volt ott valami egészen különleges, csakhogy nem Josie-ban. Hanem azokban, akik szeretik.” (99%)

A könyvben a maga módján minden szereplő magányos, és az emberek magányossága épp ezért Klarát is foglalkoztatja – hiszen a magány elűzéséért hozták létre. Josie nem igazán jár társaságba, otthonról tanul. A családjuk feldarabolódott, Josie mind a nővérét, mind az apját elveszítette. Miss Helen szintén egyedül neveli Ricket, és arra biztatja, nyugodtan tanuljon tovább, ne maradjon otthon miatta. Mindeközben pedig Klara is magányosnak tűnik, bár érdekes módon ezt az érzést mintha nem sajátítaná el, sokkal inkább az elvégzett feladat pozitív oldalára fókuszál.

A könyv magányos, borongós hangulatát jól szimbolizálja az az ételbár, ahova Miss Helen és Rick a Mr. Vance-szel való találkozáskor tér be: gyéren megvilágított helyiség, két oldalt a sötét utca, és benne magányos alakok véletlenszerűen összeverődött kis csoportja, ahol Miss Helen lényegében visszautasítja a férfi közeledését. A társadalom berendezkedése nem is teszi lehetővé az egymáshoz való őszinte közeledést. Az emberek több csoportra szakadtak, a megélhetésért verseny folyik, az újítások csal bizonytalanságot szülnek és veszteségekhez vezetnek.

„Josie-nak és az Anyának többnyire nem volt sok ideje beszélgetni, de nagyon gyorsan megtanultam, hogy Josie-nak ennek ellenére mennyire fontos, hogy együtt tudjon ülni ott az Anyával a gyors kávé ideje alatt.” (16%)
 
„– Mire én a főiskolára kerültem, éveken át voltam együtt más gyerekekkel minden áldott nap. De ami téged és a te generációdat illeti, ez elég nehéz lesz, hacsak nem fektetsz bele már most némi munkát. Azok a gyerekek, akik a főiskolán nem teljesítenek jól, mindig azok közül kerülnek ki, akik korábban nem vettek részt elég összejövetelen.” (21%)
 
„– Igazából nem erre gondoltam. Egy-két személyes barátja mindenkinek lehet. De a te anyukádnak nincsen társasága. Az én Mamámnak sincs annyira sok barátja. De társasága az van.” (42%)

A könyv fő üzenete talán az, hogy az ember irányt téveszteni látszik. Az, ami emberré tesz minket (az őszinte egymás felé fordulás és érzelmek), elveszik, mert előbbre valónak tartjuk a technikai fejlődést. Problémáink megoldását is ezekkel az újításokkal igyekszünk orvosolni, ahelyett, hogy visszatérnénk a gyökereinkhez. Klarát azzal a céllal hozták létre, hogy társaságot nyújtson Josie-nak, ám a magányát nem tudja teljesen elűzni, és valószínűleg a gyógyulásához sincs köze (vagy talán mégis?). Léte értelmetlen és átmeneti, egy megbukott új technológia. Ugyanígy a génszerkesztés is: a haladás szellemében fejlesztették ki, ám csak széthúzást és ellentéteket okoz. Ishiguro mintha azt a kérdést tenné fel regényével: Valóban ezt akarjuk?

„Ebben az időszakban – Josie-hoz hasonlóan – az Anyának sem igen akadt velem dolga: néha még akkor sem pillantott rám, ha éppen belém botlott valahol a házban.” (95%)
 
„Valamikor ezekben a napokban az egyik kedves udvari munkás megállt előttem, és elmondta, hogy van még három RB a Déli Oldalon, és kettő a Körgyűrűben. Ha akarom, mondta, ő átvihet valamelyik helyre a kettő közül. De én azt feleltem neki, hogy elégedett vagyok a magam kivételes helyével, mire ő bólintott, és ment tovább a dolgára.” (98%)

Josie és Rick kapcsolatának részletei szintén homályba vesznek. Tudjuk, hogy régóta barátok, olyan támaszai egymásnak, mint senki más, de nem igazán egyértelmű, hogy a kapcsolatuk mennyire romantikus természetű. Egymás mellett való elköteleződésük mintha a gyerekkorukból eredne, és így alapja a barátság és a jövőről alkotott bizonytalan elképzelésük. Nem látjuk őket intimebb helyzetben, nem szólnak egymáshoz különleges gyengédséggel. Tervükhöz talán puszta makacsságból ragaszkodnak, igyekeznek kitartani egymás mellett, miközben a világ elválasztaná őket egymástól. Ennek ellenére mély szálak fűzik őket egymáshoz, és végérvényesen hatással vannak egymás életére.

„– De hát te nem teszel meg minden tőled telhetőt, Ricky! Folyton csak a tervünkről beszélsz, de igazából mit teszel? Ahogy minden nappal idősebbek leszünk, ez a dolog mindig előjön. Én vagyok az, aki mindent megtesz, Rick, nem te.” (42%)
 
„– Azt hiszem, azt akarom ezzel mondani, hogy Josie meg én valahol, valahogyan mindig együtt leszünk, valami mélyebb szinten, akkor is, ha kilépünk a nagybetűs Életbe, és soha többé nem látjuk egymást. Az ő nevében nem beszélhetek, de én tudom, ha már kint leszek a nagyvilágban, akkor is mindig valaki olyat fogok keresni, mint ő.” (94%)

Klara minden előtte kibontakozó jelenetet alaposan megfigyel, hogy következtetéseket vonhasson le belőlük, és így tanulhasson a világ működéséről. Vannak azonban helyzetek, amiket nehezen értelmez (pl. a bika jelenléte), vagy épp nagy hatással vannak rá (pl. a Koldusember „feltámadása”). Ezek a képek újra és újra megjelennek előtte, mintha az új helyzeteket igyekezne összevetni ezekkel a régebbiekkel, hogy átlássa a mélyebb összefüggéseket. Elméjének működése ettől egyszerre gépi és emberi.

Ráadásul ezek a képek számára mind szimbolikus jelentéssel bírnak. A Piros Polc az üzletre emlékezteti, az ételbáros és a vízeséses jelenetet a magánnyal kapcsolja össze, a gyerekek összejöveteléből az emberek általános viselkedéseire következtet. A bika a mélyben húzódó, félelmetes, érthetetlen dolgokat jelképezi, amik puszta létükkel képesek felkavarni a nyugalmat. A Kávéscsésze-hölgy és az Esőkabátos Férfi váratlan egymásra találása épp a bika jelentette fenyegetés ellentéte: nem várt örömöt hoz. A Koldusember „gyógyulása” pedig központi jelentőségű, Klara a Nap erejének bizonyítékát látja benne, és erre alapozza a Josie megmentésére irányuló küldetését.

„Akkor arra gondoltam, hogy ez a Vezető ugyancsak magányos lehet, vagy legalábbis az volt, amíg ő maga ácsorgott csak az ételbárjában, a kétoldali kivilágításban jól láthatóan bárki számára, aki erre jár az éjszakában.” (81%)
 
„Ahogy ezek a szavak végigsepertek a gondolataimon, arra a rettenetes bikára gondoltam a Morgan-vízeséshez vezető út mellett, a szarvaira és hideg tekintetére, és arra, amit abban a pillanatban éreztem, hogy valami óriási hiba történt, ha ennek a dühvel töltekezett lénynek is megengedtetett, hogy így állhasson itt fent szabadon a napsütötte fűben.” (89%)

19. A történet főbb, lappangó titkai mellett akadnak más, apró rejtélyek is. Szerinted:

– Mi lett Rosával? Mit jelentett a „látomás”, amit Klara látott róla, ahogy Rosa a lábát fogja?

– Mi történt az Apával? Hogyan veszítette el a munkáját? Milyen helyen él pontosan, ahol az emberek felfegyverkeznek és bandákba verődnek?

20. Milyen más történetre emlékeztetett a könyv? Milyen hasonlóságokat és különbségeket találsz köztük?

21. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben?

22. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?

Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap. E-könyv. Helikon, Budapest, 2021.

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük