
Könyvklub összefoglaló: Szentjánosbogár lányok
A legtöbb könyvünkhöz hasonlóan ez is vegyes fogadtatásban részesült. 😀 Mondjuk sok mindenben egyetértettünk a karaktereket és az írónő stílusát illetően, ám ezeket más fényben láttuk. Voltak, akiket inkább idegesítettek az egyes elemek, míg másokat jobban vitt a történet, és jobban megbocsátották a hibáit.
Az az igazság, hogy elég sok mindenbe bele tudtunk kötni a könyvvel kapcsolatban. Túl hosszúra nyúlt, rengeteg volt a szerelmi nyüglődés, a karakterek nem voltak igazán szimpatikusak, és többen a nyelvezetét sem találták szépnek.
Sokat beszélgettünk Kate és Tully kapcsolatáról, ugyanis az már a könyvklub elején érződött, hogy ezt többféleképpen értelmeztük. Volt, aki két különböző jellem igaz barátságát látta benne, míg más inkább toxikusnak nevezte. Való igaz, hogy ez a barátság nem volt harmonikus és kiegyensúlyozott. Bár a lányok sok mindent megosztottak egymással, több fontos dolgot is elhallgattak egymás előtt, és felnőttként is folyamatosan féltékenyek voltak a másikra. Próbáltuk körüljárni a kérdést, hogy miért is lettek ők ilyen jó barátnők. Az volt rá a válaszunk, hogy életüknek egy nagyon érzékeny pontján találkoztak, amikor mindketten sebezhetőek voltak, és szükségük volt valakire, aki elfogadja őket. Őszinte valójukban tudtak megmutatkozni egymás előtt, ám közben egyfajta kényszer is sodorta őket egymás felé, mivel mindketten magányosak voltak. (Mondjuk Kate boldogtalanságára nem igazán találtunk magyarázatot, hiszen stabil család volt körülötte.)
Kate és Tully megnyilvánulásait sem igazán értettük. Úgy éreztük, az írónő túlságosan végletekben mutatta be őket, az egyikük túl karrierista, a másikuk egy túlságosan mártírszerepbe süllyedt anya lett, köztes utat nem láttunk. Az már változó volt, hogy ki kit értett meg jobban vagy kevésbé, de tény, hogy egyikük sem volt stabil személyiség. Tully erőszakosnak tűnt ebben a nagyon furcsa tévés világban, a showműsoros ötletét elég vadnak találtuk, és összességében sok határt átlépett. Kate közben mintha semmit sem akart volna tenni a saját boldogsága érdekében, egyre csak gerjesztette a saját bizonytalanságát, nem volt hajlandó segítséget felfogadni, és nem láttunk olyan jelenetet, ahol valóban idilli családi pillanatokat élt volna meg, hiába áldozott fel ezekért mindent.
Körüljártuk az anyaság kérdését is. Azt, mennyivel több figyelmet szentelt Kate anyja Tullynak, miközben a saját lánya is vágyott volna az elismerésére. Kate-re közben nagyon hatott a szülői minta, ő is ugyanúgy ott akart lenni mindig a gyerekeinek, mint az anyja. Ám eléggé túlzásba esett. Nem éreztük túl szigorúnak, viszont saját magát teljesen háttérbe szorította. Marah kapcsán azon gondolkoztunk el, vajon mennyire befolyásolta a viselkedését Tully. Hiszen bálványozta a keresztanyját (bár érdekes, hogy ez ugye Kate nézőpontja volt…), viszont már kisgyerekkorában is eléggé számítottak neki a külsőségek.
Johnny döntéseit volt, aki megértette, volt, aki kevésbé, bár abban (ha jól emlékszem) egyetértettünk, hogy sok szimpatikus megnyilvánulása volt, hiába volt végig övé a kényelmes jó zsaru szerep a gyereknevelésben. Kate féltékenységét nem éreztük indokoltnak, a Johnny és Tully közötti szikra valószínűleg csak az ő fejében létezett. Egyik tagunk úgy foglalta össze a helyzetet, hogy ők ketten csupán hasonló beállítottságú emberek, mindketten profi riporterek, akik csakis a sztori után mennek, és ezek a hasonlóságok néha kiütköztek, de valódi vonzalom nem volt közöttük.
A könyv vége is más-más hatással volt ránk. Egyeseket meghatott, másnak megmentette az amúgy lagymatag történetet, és olyan is volt, aki elcsépeltnek érezte. Az utószóval együtt olvasva mindenképp érdekesebb volt, hiszen így mélyebb értelmet kapott. Ám kicsit különállónak tűnt az addigi eseményektől, és itt is eléggé a végletek mutatkoztak meg.
Összességében ez a végletesség volt az, ami többeknél elrontotta az élményt, illetve a karakterek hosszas vergődése. Az éveken át görgetett bizonytalanságukat végső sororn hitelesnek is nevezhetjük, ám feloldást nem igazán kaptunk rájuk, és így levonható tanulságot sem tudtunk annyira megfogalmazni. Ami azonban még biztos, hogy a könyv elolvasása után nem ajánljuk a sorozatot, mert mint kiderült, nagyon sok mindent, ráadásul lényegi elemeket változtattak benne. De akinek a könyv nem jött be annyira, megpróbálkozhat vele. 😀
Ezeket is érdemes megnézni

Háy János: A cégvezető
2022.08.24.
Könyves listák
2022.11.16.