Markus Zusak: A könyvtolvaj

Könyvklubos kérdések

Nyomtatható változat

Ajánló a könyvhöz

Könyvklub összefoglaló

1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?

2. Mit gondolsz a könyv…

• mondanivalójáról?
• karaktereiről?
• stílusáról?
• tempójáról?
• világáról?
• fő témáiról?

3. A könyvtolvaj előtt milyen más, II. világháborúról szóló könyvet olvastál? Melyik hagyott benned mély nyomot? A korábbi olvasmányaidhoz képest milyennek találtad A könyvtolvajt? Szerinted van, ami kiemeli a többi közül?

4. Talán a legkiemelkedőbb különbség más, hasonló olvasmányokhoz képest a narrátor személye és a narráció stílusa. Milyen eszközöket használ a Halál mesélés közben? Hogyan vezeti a történetet? Mi különbözteti meg más narrátoroktól?

Tetszett ez a megoldás és a könyv stílusa?

„Frau Holtzapfel inas asszonyság volt, és egész nyilvánvalóan rosszindulatú. Soha nem ment férjhez, de volt két fia, néhány évvel idősebbek, mint Hubermannék gyerekei. Mindketten a seregben szolgáltak, és biztosíthatlak benneteket, hogy mindkettőnek lesz egy epizódszerepe, mire itt végzünk.” (7%)

„Egészen eddig nagyon könnyű helyzetben voltunk mindketten, te nem úgy gondolod, barátom? Mi lenne, ha egy-két percre elfelejtenénk Molchingot? Jót fog tenni nekünk. Amellett fontos a történet szempontjából.” (25%)

„Hát igen, komisz vagyok. Elrontom a végét, nemcsak az egész könyvnek, hanem ennek a résznek is. Előre elmondtam nektek két eseményt, mert nem nagyon érdekel, hogy izgalmasan meséljek. Unom a rejtélyeket. Fárasztanak. Tudom, hogy mi fog történni, így hát ti is tudjátok. Az odáig vezető machinációk azok, amik kétségbe tudnak ejteni, amik zavarba ejtenek és megdöbbentenek. Azok érdekelnek.” (43%)

5. És mit gondoltál a Halálról, mint szereplőről? Mi jellemzi? Miben tér el a megszokott Halál képtől, és miben hasonlít rá? Megfogott Zusaknak ez a Halál-ábrázolása?

„Csak a szám nagy – de nem vagyok erőszakos. Nem vagyok gonosz. Én csak egy következmény vagyok.” (1%)

„Még a halálnak is van szíve.” (43%)

„EGY APRÓ KIS IGAZSÁG Nincs se kaszám, se sarlóm. Csak akkor viselek csuklyás fekete köpenyt, ha hideg van. Az arcvonásaim pedig, hát, egyáltalán nincs az a halálfejem, amilyennek olyan élvezettel szoktatok lerajzolni. Akarjátok tudni, hogy nézek ki igazából? Segítek. Kerítsetek egy tükröt, miközben folytatom.” (56%)

6. A Halál Liesel Meminger történetét és három – vagyis összesen négy – találkozásukat meséli el. Mennyire érezted Lieselt karakteres főszereplőnek? Mi emeli ki a többiek közül? Miért lehetett érdekes személyiség a Halál számára?

„Olyasmi ez, amit soha nem fogok tudni, amit soha nem fogok megérteni – hogy mi mindenre képesek az emberek.” (3%)

7. A Halálon és Lieselen kívül van még egy központi eleme a könyvnek: maguk a szavak, az írott és a kimondott szó, ami megelevenedik a lapokon, testet, formát, hangot, színt, szagot kap. A szavak lényegében az összes szereplő számára jelentőséggel bírnak. Milyen módon? Kinek, miért és mikor fontosak a szavak? Hogyan használják őket?

Szépnek találtad azt, ahogy a szavak ennyiféle formában, súllyal megjelentek?
Hogyan válnak a szavak jelentőssé a mindennapokban, a kiemelkedőbb történelmi és kulturális eseményeknél, a művészetekben és a médiában?

„Az esték a kis konyhában mindig, kivétel nélkül zajosak voltak. Rosa Hubermann állandóan beszélt, és amikor beszélt, schimpfen volt. Egyfolytában vitatkozott és panaszkodott. Igazából nem volt kivel veszekednie, de a Mama mesteri módon kihasznált minden alkalmat. Képes volt vitatkozni az egész világgal abban a konyhában, és jóformán minden este meg is tette.” (6%)

„Hazafelé menet talált egy eldobott újságot, és ahelyett, hogy csak behajította volna a kordéján lévő festékesdobozok közé, összehajtogatta, és becsúsztatta az inge alá. Mire hazaért és kivette, az izzadságától a nyomdafesték a bőrére tapadt. Az újság az asztalon kötött ki, de addigra a hírek is ott voltak a mellkasán. Egy tetoválás.” (13%)

„Amikor Liesel aznap elment, nagy kínok közt mondott valamit. Két szó volt, azokkal küszködött, cipelte őket a hátán, és összegabalyodott párosként dobta le Ilsa Hermann lába elé. Oldalt zuhantak le, ahogy a kislány épp megfordult velük, és már nem bírta a súlyukat. Ott gubbasztottak együtt a padlón, nagyon hangosak voltak, és esetlenek. KÉT ÓRIÁS SZÓ Nagyon sajnálom” (27%)

„Egy pillanatra a Papa kicsit sértődöttnek tűnt, de mint mindig, most is igyekezett megtalálni a lehető legjobb szavakat.” (42%)

„A szavak. Miért is kell létezniük? Nélkülük mindez nem létezne. Szavak nélkül a Führer semmi volna. Nem volnának támolygó rabok, nem lenne szükség vigasztalásra vagy szavak trükkjeire, hogy jobban érezzük magunkat. Mi jó van a szavakban?” (94%)

8. Ha már szavak, akkor a könyveket sem hagyhatjuk ki. Hány könyvtolvaj jelenik meg valójában a történetben? Mit jelentenek számukra a könyvek? Miért lehet központi jelentőségük?

„Te egyáltalán nem tolvaj vagy. – Nem hagyott időt Lieselnek a válaszra. – Az a nő beenged a házába. Az isten szerelmére, még süteményt is hagy ott neked. Én ezt nem nevezem lopásnak. A lopás az, amit a hadsereg csinál. Elviszi az apádat… és az enyémet.” (87%)

9. A történetben szereplő könyvek közül nem mind létezett valójában, ám Lieselnek mind jelentőséggel bír. Milyen szerepet töltenek be az alábbi könyvek: A sírásó kézikönyve, A vállrándítás, Mein Kampf, A füttyös, Az álomcipelő, A teljes Duden-szótár, Az utolsó emberi idegen, Tommy Hoffman szabályai?

Ezek közül melyik keltette fel leginkább az érdeklődésedet? Elolvasnád valamelyiket?

„Rosa elengedte, és Liesel vigasztalásul, meg hogy kizárja a pince zaját, kinyitotta az egyik könyvét, és olvasni kezdett. A legfelül lévő könyv A füttyös volt, és Liesel hangosan mondta a szavakat, hogy jobban tudjon koncentrálni.” (70%)

10. A megjelenő könyvek közül kiemelkedik Max két története és Liesel naplója. Milyennek találtad ezeket? Mi a szerepük? Hogyan értelmezted Max A szórázó történetét? Mit akart vele elmesélni?

11. A történet drámai hátterét a második világháború adja, ami a szűk tér (hiszen az egész történet tulajdonképpen néhány utcában játszódik) ellenére is beszivárog a mindennapokba. Hogy van jelen a háború Liesel és a többiek életében?

Mit jelent a háború a Halálnak, Lieselnek, a katonáknak és Molching lakóinak?

Volt olyan jelenet a háborúval és a náci Németország mindennapjaival kapcsolatban, amiről még nem olvastál, nem tudtál?

„Kint álltak az utcán az emberek, és bámulták a parádét, némelyik kinyújtott kézzel szalutált, mások úgy tapsoltak, hogy tüzelt a kezük tőle. Volt, akinek arcát eltorzította a büszkeség és az optimizmus, mint Frau Dillerét, és voltak persze elszórtan olyasfélék is, mint Alex Steiner, aki úgy állt ott, mint egy ember formájú fatömb, és lassan, kötelességtudóan tapsolt. Gyönyörűen. Alázattal.” (10%)

„Náci zászlók és egyenruhák horizontja emelkedett fel, eltakarva a kilátást, valahányszor megpróbált egy kisebb gyerek fölött elnézni. Hasztalan volt. Csak a tömeg létezett. Nem lehetett megingatni, átpréselődni rajta, beszélni vele. Vele együtt kellett lélegezni és énekelni a dalait. És várni a tüzet.” (20%)

„Fura dolog a háború. Vérrel és erőszakkal van tele – de egyben történetekkel is, amelyeknek éppoly nehéz a mélyükre hatolni. „Így igaz – mormolja valaki. – Ha hiszi, ha nem. A róka mentette meg az életem.” Vagy: „Tőlem balra is, jobbra is mindenki meghalt, csak én maradtam ott állva, én egyedül nem kaptam golyót a két szemem közé. Miért én? Miért én, és nem ők?”” (32%)

„Azt mondják, a háború a halál legjobb barátja, de nekem erről más a véleményem. Számomra a háború olyan, mint az új főnök, aki lehetetlent követel. Megáll a vállad fölött, és egyfolytában ugyanazt ismételgeti: „Csináld meg, csináld meg!” Úgyhogy keményebben dolgozol. Megcsinálod. A főnök azonban nem köszöni meg. Hanem még többet követel.” (56%)

„Június volt. Németországban. Minden a romlás küszöbén. Liesel ezt nem tudta. Neki csak az számított, hogy nem fedezték fel a zsidót a pincéjükben. Nem vitték el a nevelőszüleit, és neki nagy része volt mindkettőben.” (64%)

„Némelyiket zuhanás közben kaptam el, amikor még csak félúton volt. Megmentettelek, gondoltam magamban, miközben fogtam a lelküket ott a levegőben, s lényük többi része – az anyagi burok – becsapódott a földbe. Mindegyik könnyű volt, mint az üres dióhéj. Füstös volt az ég azokon a helyeken. A szag mint a tűzhelyé, és mégis annyira hideg volt. Reszketek, amikor emlékezem – és próbálom meg nem történtté tenni.” (64%)

12. A regényben nemcsak Liesel, hanem a mellékszereplők is megrázó, szép történeti ívet kapnak. Melyikük történetét, személyiségét találtad a legérdekesebbnek, a legszívszorítóbbnak? Emelj ki egy jelenetet, ami valamiért különösen tetszett!

Mi fogott meg a leginkább az egyes mellékszereplőkben? Gondolj az alábbi karakterekre: Max, Rudy, Rosa és Hans Hubermann, Kicsi Hans, Ilsa (a polgármester felesége), Frau Holtzapfel és két fia.

13. Hogyan értelmezed az alábbi idézeteket a történettel összefüggésban? Mely szereplőknél van jelentőségük? Mit árulnak el az életben maradásról, a háborúról?

„Mert az élet az élet. Az ára pedig a bűntudat és a szégyen.” (39%)

„Hogy pontosan milyen ember volt Hans és Rosa Hubermann, az nem épp a legkönnyebben megválaszolható kérdés. Kedves emberek? Vagy nevetségesen buták? Vagy nem egészen ép elméjűek? Könnyebb megmondani, hogy milyen helyzetben voltak. MILYEN VOLT HANS ÉS ROSA HELYZETE? Nagyon nehéz. Vagy pontosabban: félelmetesen nehéz.” (37%)

„– Mondjon meg nekem valamit – mondta –, mert én nem értem… – Hátát nekidöntötte a falnak. – Mondja, Rosa, hogy ülhet ott az anyám, készen meghalni, amikor én még élni akarok? – A vér megsűrűsödött. – Hogy miért akarok élni? Nem kellene akarnom, de akarok.” (88%)

14. A szereplőkhöz és meghatározó jeleneteikhez sok szép kép is kapcsolódik. Hogyan jelentek meg ezek a történetben? Milyen jelentőséggel bírtak? Melyik fogott meg a leginkább?

Gondolj az alábbiakra: harmonika, festés, dominó (az egyik eredeti nyelvű borítón is ez szerepel), boksz, futás, foci, álmok, Rudy „gyertya” haja. Mivel tudnád még kiegészíteni a sort?

„Honnan tudjuk, hogy valami életre kel? Az ember megnézi, hogy lélegzik-e. A harmonika hangja egyúttal a biztonságot is jelentette. A napvilágot.” (6%)

15. A fenti képek mellett a könyv visszatérő eszköze az ellentétes képek egymás mellé helyezése, illetve a párhuzamok állítása. Érdekes módon sokszor ellentétként és párhuzamként ugyanaz a két dolog tűnik elő a szövegből: az átlagemberek mindennapi élete és a náci Németország vagy a világ nagyobb eseményei.

Figyeld meg ezeket az éllentéteket és párhuzamokat az alábbi idézetekben! Eszedbe jut még valamilyen hasonló jelenet a könyvből? Érzékletesnek találtad ezeket az eszközöket?

„1939 SZEPTEMBERE ÉS NOVEMBERE KÖZÖTT 1. Elkezdődik a második világháború. 2. Liesel Meminger az iskolaudvar nehézsúlyú bokszbajnoka lesz.” (13%)

„De mégis, ahogy piros nyelvvel és fogakkal mentek a Himmel utcában, boldogan kutatta szemük a földet. Csodás napjuk volt, és a náci Németország csodálatos hely volt.” (29%)

„Őszintén szólva Viktor Chemmel csak egy szokványos tizenéves handabandázó volt. De amikor épp kedve támadt handabandázni, sajnos rendelkezett bizonyos karizmával is. És ezért a többiek boldogan követték.” (50%)

„– Nézz rám! Piszkos vagyok. Bűzlök, mint a tehéntrágya vagy a kutyaszar, ahogy tetszik, és mint mindig, majd meghalok az éhségtől. – Kis szünet után folytatta. – Egy kis győzelemre van szükségem. Komolyan.
Liesel tudta.
Közelebb húzódott volna, ha nincs az a bűz.
Lopni.
Lopniuk kell valamit.” (51%)

„Új labdát szereztek, hogy focizhassanak a Himmel utcában. Ez volt a jó hír. A kissé nyugtalanító hír pedig az volt, hogy a náci párt egy osztaga tartott feléjük.” (62%)

„Mindketten néztük a fiút, ahogy megint benyúl a szerszámosládájába, és a bekeretezett fényképek közül előhúz egy kicsi, kitömött sárga játékot. Óvatosan felmászott a haldoklóhoz. A pilóta mellére tette a mosolygó játék mackót. A füle a nyakát érintette.” (89%)

16. „El akartam magyarázni neki, hogy folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket – és nagyon ritkán tudom egyszerűen csak értékelni őket. Meg akartam kérdezni tőle, hogy lehet ugyanaz a dolog annyira csúnya és annyira nagyszerű, és ugyanazok a szavak annyira átkozottak és annyira ragyogóak.” (99%)

Ez a Halál egyik végső megszólalása, amikor elviszi Liesel lelkét. Milyen választ adnál neki?

17. A könyv vége elég megrázó, és kissé „derült égből villámcsapásként” hat. Számítottál rá, hogy így fog véget érni a történet? Szerinted miért döntött úgy az író, hogy nemcsak egy-két szereplővel, hanem az egész utcával „végez”?

Szerinted hogyan folytatódott Liesel története, miután a polgármester felesége magához vette?

Milyen hangulatban csuktad be a könyvet?

18. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben?

19. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?

_{Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Markus Zusak: A könyvtolvaj. E-könyv. Európa Kiadó, Budapest, 2015.}