Könyvklub összefoglaló: A vak bérgyilkos
Atwood stílusát mindannyian szerettük. Az írásmódja a könyv minden részét érdekessé tette. Volt, aki új kedvencet avatott. 😊
Először a karakterekről beszélgettünk. Iris és Laura személyét érthetőnek találtuk, még ha hibáztak is. Egyetértettünk abban, hogy Iris megbízható narrátor, hiába csak az ő szemszögét ismerjük meg, mivel az emlékirataival már a halálra készül, őszintén igyekszik összefoglalni az eseményeket, amire nem emlékszik, azt jelzi. Lauránál felmerült, hogy a furcsasága esetleg valamilyen fejlődési zavar következménye. De lehet, hogy egyszerűen csak sajátos jellem, aki mindent megért, mindent lekommunikál, csupán mások nem értik meg, mit akar mondani.
Arra a kérdésre, hogy Richardot és Winifredet felelőssé tehetjük-e a történtekért, az volt az egyöntetű válasz, hogy igen, mert mindketten tettek olyan dolgokat, amiket nem lehet egyszerűen az aktuális társadalmi berendezkedéssel magyarázni. Alex viselkedését sem találtuk elfogadhatónak, mert nem volt teljesen őszinte a lányokkal, és talán mindkettejükkel volt romantikus kapcsolata. Irist azonban felmentettük, ő igyekezett helyesen cselekedni, bár Laurának jobban hihetett volna. De úgy éreztük, Laura nem haragszik rá.
Megvitattuk Iris és Alex szerelmét is. Arra jutottunk, hogy amennyire tudták, szerették egymást, de mindkettejük életében volt valami, ami visszatartotta őket attól, hogy állandóan együtt legyenek. A beépített fantasy és sci-fi történeteket is szerettük, mert azok reflektáltak a kapcsolatukra.
Azt egész hamar sikerült lelepleznünk, hogy valójában Iris szerepel a szerelmi történetben. Volt, akinek az volt inkább meglepő, hogy ő is írta a könyvet. A cím értelmezésére pedig született olyan magyarázat, hogy Iris a vak bérgyilkos, akit kvázi Laura bérelt fel, hogy bosszút álljon Richardon.
Igyekeztünk lekövetni a sok homályos részt és a szimbólumokat is, például a színeket, amikkel Laura színezett, az írott szót, a hajó nevét, Laura füzeteinek a tartalmát és Alex történeteit. A vége is tetszett mindannyiunknak, az biztos, hogy fogunk még Atwoodtól olvasni. 😊