Melina Marchetta: Jellicoe Road

3-4. Taylor rendkívül bizonytalan, instabil személyiség, akit teljesen felemészt a múlt rejtélye és az őt körülvevő titkok. Egyszerre keresi és féli az igazságot, fél, mivel kell szembenéznie, ha a titkok kitudódnak. Minderre elzárkózással reagál. Elzárja magától a saját emlékeit (pl. amikor Sammel hármasban maradtak az anyja pedofil barátjával), elzárkózik Hannahtól és a barátaitól, hogy ne kelljen az érzéseiről beszélnie, és elzárkózik az iskola életétől is, a diáktársaitól és a felelősségtől, amivel vezetőként a Háza tanulóinak tartozik.

A személyiségét formáló erőket azonban az olvasó lassan ismeri meg. Sokáig nem egyértelmű, milyen harc dúl benne, mi vezérli. Épp ezért eleinte nehéz vele együttérezni, megérteni a cselekedeteit. Mivel képtelen szembenézni önmagával, az olvasó előtt sem fedi fel részletesen az érzéseit. Karakterét ezért inkább félmondatokból, a körülötte lévők megjegyzéseiből és cselekedetei alapján ismerjük meg.

Belső bizonytalansága is tetteiben látszik a leginkább. Hogy elzárkózik mindenkitől, hogy kétségbeesetten keresi Hannaht, mert az elzárkózás ellenére szüksége van a körülötte lévőkre, ám ezt csak lassan ismeri be. Amikor azonban képes beismerni a félelmeit és igényét a szeretetre, lassan megnyílik mások és önmaga előtt is, ami segít neki megküzdeni a rejtélyekre kapott válaszokkal is.

A kusza indítás és a lassan kibontakozó igazság nem könnyíti meg az olvasó dolgát – ahogy Taylorét sem. A történetvezetés ugyanolyan bizonytalanságban hagyja az olvasót, amilyenben Taylor is van, így az olvasó a főszereplő sorstársa lehet, mivel épp annyira várja, hogy valami kiderüljön, mint Taylor. Ez a megoldás érzelmileg nagyobb bevonódást tesz lehetővé, és még ha talán frusztráló is, segíthet megérteni, hogyan érezheti magát Taylor.

A múlt és a jelen számtalan kisebb-nagyobb részletben találkozik, hiszen a könyv lényege éppen az, hogy a kettő összefolyjon, hogy a jelen szereplője megértse a múltját és így önmagát. A múlt leginkább a még életben lévő karakterek által visszhangzik a jelenben: Hannah, Jude, Tate, Santangelo apja által, illetve azok által, akiket a múlt történései hívtak életre: Taylor, Jessa és a jelen baráti társasága által. Rajtuk kívül számos apró múltbéli elem jelenik meg a jelenben, és fordítva: pl. a háború, a macska, a pipacsok, a rajz a rendőrőrsön, az alagút, Taylor névválasztása, Tate halálának a módja.

Hannah kézirata egyaránt lehet terápiás jellegű írás, amivel a történéseket dolgozza fel, és Taylornak hátrahagyott nyom, amivel a lányt segíti anélkül, hogy megszegné a Tate-nek tett ígéretét. Így azokat a részleteket írja le benne, amik segítenek neki értelmezni azt az időszakot, és amikről úgy vélheti, Taylornak mindenképp tudnia kell. Így például az öt barát elfoglaltságait nem említi, ahogy az alagútban töltött időt sem (mert az túl ijesztő volt számára, ahogy azt Jude Taylornak meséli).

Hannah és Taylor is bizonytalan személyiség, akik egy ideig depresszióval küzdöttek a múlt történései miatt vagy a múlt bizonytalanságai miatt. Hannah sokáig képtelen volt feldolgozni a szülei elvesztését és az autóbaleset traumáját, még Jude-tól is elzárkózott. Később a Tate és a Taylor iránt érzett szeretete segíti vissza a boldogsághoz, Taylor pedig ugyanígy belőle merít erőt.

A múlt öt barátját a tragédia tartja össze, amit együtt túléltek, ezért is érzi magát Jude sokszor kívülállónak. Illetve a központi karakter Webb, akinek az életerejéből a többiek is részesülnek, és sok szempontból ez tartja életben Hannaht és Tate-et is. Éppen ezért Webb halálával a társaság is felbomlik, és mindenki egyedül igyekszik feldolgozni a történteket, ami Tate-nek és Fritznek nem sikerül.

A jelen baráti társaságát Taylor és a lány múltjának a rejtélye tartja össze. Griggs és Santangelo, bár az „ellenséghez” tartoznak, mindketten segíteni szeretnének neki, így Taylor nyomozása az övék is lesz, és ez a kaland lassan összekovácsolja őket. Így a múlt karaktereinek tragédiáit a jelen karakterei oldják fel.

A hasonlóságuk pedig leginkább abban rejlik, hogy mindannyiuknak szükségük van egymásra, és mind otthonra találnak a Jellicoe Roadon.

A misztikumot főleg még Taylor álmai és a könyv folyamán többször összefonódó szimbólumok erősítik. Pl. maga az Imafa is misztikus jelleget ölt a rávésett üzenetek miatt. Ezenkívül a sorozatgyilkos szála is krimibe illő rejtélyeséget ad a történetnek.

A „háború” főleg azért van kudarcra ítélve, mert igazából senkinek sincs kedve hozzá. Az öt barát csak azért hozta létre a múltban, mert unatkoztak, és a jelen háborúinak is részben ez az oka. A Kadétok kiszabadulnak a városból az erdőbe, ahol nincs térerő, nincs szórakozási lehetőség, csak gyakorlatok és szabályok. Valójában mindenki csak vegyülni akar, amihez ezt az egy hagyományt ismerik. Ráadásul a Taylor körüli rejtéllyel a háború nagyot veszít a jelentőségéből. Griggset sokkal inkább érdekli a lány hogyléte, Santangelo birtokában pedig olyan információk vannak, amikkel segíteni tudna, és közben Raphyvel sem szívesen háborúzna.

A Taylor múltja körüli titkok nagy része kitudódik, ami elég ahhoz, hogy a lány szembenézzen az igazsággal és feldolgozza azt. Más apróbb titkok csak sejtetve vannak, vagy sosem derülnek ki igazán. Pl hogy valóban öngyilkos akart-e lenni Hannah, hogy pontosan milyen életet élt Fitz a tragédiák előtt és után, hogy mi történhetett Simonnal.

A ház mindegyik szereplőnek a nyugalom szigete, igazi otthon. Hannahnak, Jude-nak és Tate-nek fájdalmakkal teli hely is, ami Webb hiányára emlékezteti őket. Hannah lassan építi a házat, mintha nem egészen akarná befejezni, mert azzal valami véglegessé válik. De közben a sebei is gyógyulnak, és ezért nekik hármójuknak egyfajta lezárást is jelent a ház, ahol végre búcsút mondhatnak Webbnek. Taylornak a ház a rejtélyeket és valaminek a hiányát erősíti. Sokat van ott, mintha ott keresné a válaszokat, amiket végül részben valóban ott talál meg. Jessának is kapcsolódási pontot jelent a múltjához és apja barátaihoz.

A vers és a ház közötti fő párhuzam a nyugalom. A versben szereplő, szinte természetfeletti hely éppúgy vonzza magához az embert, mint a folyóparti ház, amitől a karakterek képtelenek elszakadni, és ahova végül mindenki visszatér.

Az Imafára felvésett sor az öt barát szomorú történetével állítható párhuzamba, azzal az idővel, amit együtt töltöttek, és amiből nem sok adatott meg nekik. Épp ezért utalhat akár magára a fiatalságra is és a múló időre.

A dalbeli változatlan helyszín akár a Jellicoe Road is lehet, az a fiatalkor, ahova mindenki vissza akar térni. A hiányzó lány lehet Tate, akinek ott kéne lennie, mert a fiú ott képzelte el közös életüket, de nincs ott. A lángok és a város felgyújtása pedig előrevetítheti a történet végi tüzet. Így a dallal a fiú egyszerre siratja Tate-et, vágyódik vissza a folyóparti házba, és mond jóslatot.

Az Imafa a folyóparti házzal együtt a múlt legerősebb szimbóluma a könyvben, hiszen a fára a múlt rejtélyes üzenetei vannak felvésve, amik között Taylor is keresi a válaszokat. A múlt forrása, ahonnan a jelen karakterei kiolvashatják a korábban ott élők sorsát. Így leginkább a múlt feldolgozását jelképezi.

A Klubház az összetartozást szimbolizálja. Az „ellenséges csapatok” itt jönnek össze, itt alakítanak ki új baráti társaságokat, így inkább a jövő felé mutat. A két helyszín közösen testesítheti meg a múltat, a jelent és a jövőt, amiknek az egységét a könyv szorgalmazza.

A tűz sokszor a régi rendszer leomlását és az új rendszer születését jelképezi, főleg a történetek végén. Ez itt is igaz: Taylor egy életszakasza lezárul, kész szembenézni a múltjával, önmagával, és így új jövőt kezdeni.

Az alagút az önmagunkkal való szembenézés nehézségét erősíti. Odalent csak a sötétség van, amin a benne lévőnek felül kell kerekednie, és ez csak úgy lehetséges, ha szembenéz magával. Bár Taylor nem megy le az alagútba, a jelenet rendkívül nyomasztó, mintha ő is és az olvasó is leereszkedne a sötétbe. Az akció sikere a továbblépés lehetőségét jelzi.

A történet végén a tragédiák és a problémák többségét maga Taylor oldja fel. Ő éri el, hogy az anyját hazavigyék a folyóparti házhoz, hogy az igazság kiderüljön, hogy Hannah és Jude egymásra találjon. A Tate-tel való utolsó beszélgetések során ráadásul még több mindent megtud a múltról, összerakva a családtörténetét, és ezzel megalapozva egy boldogabb jövőt. Tate halála pedig részben megváltás is, mivel a nő már Webb halálával elveszett, és most végre csatlakozhat hozzá a faágon.