Könyvklub összefoglaló: A lány, aki holdfényt ivott

Egy kellemes, hangulatos, mégis komoly témájú olvasmány, ami mindenkinek tetszett. 🙂

A könyvklub elején a mesékről beszélgettünk, mindenki beszámolhatott meghatározó mesés élményeiről. Mint kiderült, a Disney-mesék mindenki számára fontosak voltak, így beszélgettünk a cég akkori és mostani kínálatáról. Úgy gondoltuk, a mesék, a mesés történetek egy bizonyos kor után közelebb állnak a lányokhoz, míg a fiúk talán inkább a számítógépes játékokban találják meg a hasonlóan kalandos izgalmakat és fantáziavilágot. Megállapítottuk, hogy a mesék összetettségük miatt is fontosak: szórakoztatnak, üzenetet hordoznak, pszichológiai jelentéssel bírhatnak.

A lány, aki holdfényt ivott mindenkinek tetszett. Volt, akinek a boszorkányos téma, másnak a mesés hangulata, megint másnak az üzenete miatt volt érdekes. Azért is alakulhatott ki róla jó kis beszélgetés, mert a középpontjában álló diktatórikus rendszerrel felvetett olyan kérdéseket, amiket egy ilyen Middle Grade könyvben nem lehet kifejteni, de felnőttként ott motoszkálhat az emberben. Például hogy hogyan is kezdődött pontosan, hogyan próbálták esetleg az átlagemberek kijátszani a rendszert, és miért nem járt utána Xan jobban annak, mi folyik a Protektorátusban. Megpróbáltuk kicsit körüljárni ezeket a kérdéseket, ahogy Antén és Etin viselkedését is, akik egyedüliként lázadtak fel az elnyomó rendszer ellen.

A történetben megjelenő női értékekről az volt az egyöntetű vélemény, hogy valóban inkább a női szereplők és a női viselkedési formák dominálnak, de ez nem válik zavaróvá, hiszen passzol a boszorkányos témához és a mesés hangulathoz. Az viszont felmerült, hogy Antén kaphatott volna több fejezetet, hogy jobban megismerhessük az ő nézőpontját is.

Mint egy interjúból kiderült, az írónő leginkább a hamis narratívákról szeretett volna írni a könyvében, hogy azok hogyan manipulálhatják az embereket. Ám nem mindenkinek ez volt a történet legfontosabb üzenete. Volt, aki érdekesebbnek találta a könyvben megjelenő szülő-gyerek kapcsolatokat, más a sok titkolózást emelte ki. Ennek ellenére a már említett lázadások kapcsán körbejártuk a könyv hiedelemrendszerét, hogy mennyire lehet nehéz abból kitörni, és mennyire összemosódtak a mítoszok a valósággal.

Az biztos, hogy felnőttként is nagyon érdekesnek és hangulatosnak találtuk ezt a könyvet. Valaki szerint a témája miatt talán épp a felnőtteket célozta meg az írónő, mert a mesés keret jól kihangsúlyozta a hamis és a kevésbé hamis történetek milyenségét. Azonban nem éreztük úgy, hogy a gyerekek számára túl komor lenne, mivel ők mást visznek magukkal egy-egy történetből, mint a felnőttek.

A könyvklub végén pedig kicsit a következő alkalmunk beszélgetését is elindítottuk, és általánosságban beszélgettünk a boszorkányokról. Hogy vajon miért olyan izgalmas téma ez, és hogyan kapcsolódnak össze a női tulajdonságok a boszorkánysággal. Úgyhogy ezeken a kérdéseken még lehet gondolkodni, legközelebb innen folytatjuk a következő boszorkányos könyvünkkel. 😊