Könyvklub összefoglaló: Fülemüle

A legtöbb közös olvasmányunkhoz hasonlóan a Fülemüle is vegyes érzéseket váltott ki belőlünk. Elismertük, hogy olvasmányos könyv, amivel jól lehetett haladni, de közben több pontján is hatásvadásznak bizonyult, ami valakit jobban idegesített, mást kevésbé.

A pozitívumokhoz az olvasmányosságon túl azért más dolgokat is tudtunk sorolni. Izgalmasnak találtuk a történet hátterét és keretét, illetve a történelmi tényeket. Érződött, hogy Hannah alaposan utánajárt az időszaknak, és az érdekes információkat jól vegyítette az eseményekkel. Olvastunk olyan véleményeket moly.hu-n, hogy mivel már többen meséltek a második világháborús Franciaországról, az írónő nem sok újat tudott ezekhez hozzátenni, és lényegében a körébbi történetek elemeit vegyítette. Ebben lehet, hogy van igazság, ám annak, aki nem sokat olvasott még a témában, jó tájékozódási pont lehet, mivel Hannah az összes főbb francia történést beleszőtte a cselekménybe – néhány ponton már túlságosan is. Emellett törekedett arra is, hogy végig fenntartsa az olvasó figyelmét és kíváncsiságát. Például azzal, hogy az idős nőről igazából végig nem lehetett eldönteni, hogy melyik nővér valójában.

Közben a cselekményben is voltak váratlan, meglepő fordulatok, a háborús háttér pedig gondoskodott az állandó feszültségről. Mind a két nővérnek a szálán bőven akadt izgulnivaló, ahogy megismerhettük a hátországbeli történéseket és az ellenállás szervezkedését. Beck százados jelenléte például érdekes konfliktust eredményezett, mind a férfi hozzáállása, mind Vianne vívódása hitelesnek tűnt, és egyáltalán nem számítottunk arra, hogy a közös történetük így fog véget érni – ez a csavar úgy tudott drámai lenni, hogy nem érződött túl soknak.

Ez azonban sajnos nem minden fordulatról mondható el. A kor és a körülmények miatt lehetett sejteni, hogy nem ússzuk meg ezt a könyvet tragédiák nélkül, de az írónő egyszerűen túl sok mindent akart belezsúfolni a történetbe, érezhetően sokkolni akarta az olvasóit. Természetesen akkoriban az embereknek rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük, de ezeket úgy is át tudtuk volna érezni, ha Hannah jobban a háttérben hagyja őket. Ráadásul volt, amire nem is kaptunk magyarázatot, mint például Sarah váratlan halálára. Miért kezdtek el hirtelen lőni a határon? – ez sosem derült ki, és végül inkább hatásvadász csavarnak érződött. Talán Von Richtert is ki lehetett volna hagyni a történetből, mert az ő jelenléte is már csak a durvaságok sorát erősítette, és nélküle is érthető lett volna a hátrahagyott nőkre leselkedő veszély. Ugyanígy sok volt Isabelle táborba kerülése, majd főleg a halálának a körülményei, amihez még hozzájött az 1995-ben futó szál hollywoodi összejövetele és lezárása. Mindeközben bizonyos részletek kimaradtak, amikről még érdekes lett volna olvasni. Például arról, hogy mi történt Vianne-nal a köztes években, miért döntöttek úgy, hogy Amerikába költöznek.

A karakterekről megoszlott a véleményünk. Volt, aki Vianne és Isabelle ellentétes és szélsőséges hozzáállását is túl drámainak találta, de aztán arra jutottunk, hogy a nők akkori helyzetét, illetve Isabelle korát figyelembe véve hihető volt a reakciójuk. Közben szépen alakult kettejük kapcsolata: mindketten hibáztak, aztán megbánták a tettüket, és Hannah egész komplex eredettörténetet teremtett nekik. Érdekes volt az apa karaktere és az első világháborúig visszanyúló családi konfliktus is. Azonban Isabelle és Gaetan kapcsolata ismét csak kicsit túltolt és szappanoperába illő lett.

Mindezek alapján azoknak ajánlanánk a könyvet, akik még kevesebbet olvastak a témában, és szeretik az olvasmányos történeteket. Az biztos, hogy nem ez lesz a legkiemelkedőbb második világháborús olvasmányunk, de segített, hogy jobban belelássunk az akkori történésekbe és Franciország helyzetébe.