Könyvklub összefoglaló: Az őz

Az őz nem egy könnyű olvasmány, tagjaink többsége mégis jól fogadta. Többeknek kimondottan tetszett, mivel érdekes gondolatokat, idézeteket tudtak kiírni belőle, egyedinek találták Eszter nem feltétlenül szimpatikus, de árnyalt karakterét és őszinteségét, és élvezték, hogy olvasás közben lehetett gondolkodni, meg lehetett keresni a rejtett utalásokat. Utóbbi másoknál épp negatívumot jelentett. 😀 Néhányan úgy éreztük, a történet már túl kusza ahhoz, hogy rendesen követhető legyen, és Eszter gyűlöletét sem tudtuk mindannyian hova tenni. Az azonban beigazolódott, hogy szuper könyvklubos olvasmány, nagyon jót tudtunk ugyanis beszélgetni a történet kevésbé egyértelmű pontjairól, és egy pszichológus szemével igyekeztük feltárni Eszter mozgatórugóit, rögzült szemléleteit és céljait.

A beszélgetést tehát a bevezető után Eszterrel indítottuk, próbáltuk körüljárni mindazt, amit a gyerekkorából magával hozott. Kielemeztük a szüleit is, hogy honnan indultak, hogyan szegényedtek el, és ez milyen hatással volt rájuk. Úgy éreztük, mindketten nagyon idealisták, egy más kor, másik osztály szülöttei, akik nehezen (vagy egyáltalán nem) tudtak alkalmazkodni új életmódjukhoz és mindahhoz, ami az megkövetelt volna tőlük. Az apa az értékeinek, elveinek élt, az anya pedig a férjének. A lányukhoz képest tehetetlenek voltak a mindennapi megpróbáltatások közepette, és így Eszterre hárult a gyakorlatias szülő szerepe és a családfenntartás. Ez az élmény, szüleinek ez a tehetetlensége alapjaiban határozhatta meg életfelfogását és későbbi lépéseit.

Ezért lett például egyik vezérfonala a pénz, az anyagiak megteremtése. A folyamatos nehézségekbe már bele is fásult, nem hatották meg, csak azt nézte, hogyan élhet túl, hogyan maradhat felszínen, amihez, ezt jól tudta, elsősorban pénz szükséges. Sokáig ez határozta meg minden lépését, az érzelmeit pedig közben teljesen elfojtotta. Az érzelmek kapcsán rátértünk a színészetre is, hogy vajon azért találta-e meg benne magát, mert a színpadon szabadon megélhette az érzéseit. Ebben a világban végre valóban önmaga lehetett, és jó érzéke is volt hozzá, a szakma elismerte. Vagy mindez csak a manipulációról szólt? Azért válhatott Eszterből tehetséges színésznő, mert már korán megtanulta, hogyan manipulálhat másokat, hogyan igazíthatja az érzelmeit, a gesztusait az adott helyzethez? Ez az, amiben sosem lehetünk biztosak nála.

Eszter talán az olvasót is manipulálja, megtéveszti. Bár ezzel a gondolattal nem mindenki értett egyet, mivel védőbeszéde olyan őszinte kitárulkozás, hogy talán valóban hihetünk a szavainak. Eszter a legsötétebb gondolataiba enged bepillantást, ami egyeseknek furcsa volt, mások azonban könnyen tudtak azonosulni vele. Nálunk is elhangzott az értékelésekben gyakran olvasható mondat: “Eszter én vagyok”. Van az úgy, hogy igazságtalanul, zsigerileg nem szeretünk valakit, hogy barátságtalan gondolataink vannak. Eszter ezeket nyíltan felfedi, most először feltárja az Angélával kapcsolatos valódi érzéseit.

Próbáltuk megfejteni, honnan eredhet ez a mély utálat, amit iránta érez. Az egyik gondolatunk az volt, hogy Angéla az apjára emlékezteti Esztert, hiszen ő is olyan elveszett, mint az apa, egyikük sem tud megállni a maga lábán ebben a kihívásokkal teli világban. Ráadásul Angéla Eszter szöges ellentétének tűnik. Angéla mindenkit szeret, őt is szereti mindenki, gondoskodnak róla, képes megbocsátani, elfogadni másokat, és tehetősebb családból származik. Ő képviseli mindazt, ami Eszter számára az élet igazságtalanságát jelenti. Olyasmit képvisel, aminek Eszter gürcöléssel, megküzdésekkel teli világában nincs helye.

Felmerült az a kérdés is, hogy vajon Lőrincnek igaza lehetett-e abban, hogy Eszter valójában szereti Angélát, de az egyöntetű válasz az volt, hogy nem valószínű – inkább ez is azt mutatja, Lőrinc mennyire nem ismerte Esztert. Eszter talán azért nem fedte fel a viszonyt Angéla előtt, mert azt akarta, hogy az asszony maga jöjjön rá. Látni akarta Angélát összeomlani, ez lett a küldetése, a mániája, de nem hirtelen okozott neki nagy fájdalmat, hanem apránként hasogatta, mint egy igazi bosszúhadjáratban. Ám Angéla nem adta magát könnyen, az élethez való pozitív hozzáállásán Eszter nem tudott lyukat ütni. A sorsuk azonban időközben annyira összefonódott, hogy már talán valóban nehéz lett volna megkülönböztetni a szeretetet a gyűlölettől.

Ezster talán Lőrinccel is azért kezdett viszonyt, hogy Angélának ártson, ám ez a tette (mint oly sok másik) végül visszafele sült el. Beleszeretett Lőrincbe, de képtelen volt mit kezdeni ezzel a szerelemmel, csak Angélát látta benne. Eszter ártó szándékai mind irányt tévesztettek, és lehet, hogy erre utal a cím is: a kétségbeesett, végiggondolatlan döntések miatt elpusztul az őz, hamvába hal a szerelem és végül meghal Lőrinc is.

Végül még azon gondolkoztunk, mi történik majd Eszterrel, miután kilép a temetőből. Az utolsó sorok több értelmezést is lehetővé tesznek. Talán most már jobban érti magát és a tetteit, és képes lesz továbblépni? Vagy máris az öngyilkosságot fontolgatja? Megkönnyebbült a lelke, hogy minden érzésének hangot adott, és képes lesz máshogy állni Angélához? Vagy él tovább megkeseredetten? Nem tudhatjuk, és talán nem is számít. Eszter történetének lényege az a kor, amiben felnőtt, erről akart mesélni nekünk: a változó rendszerek által kitermelt sanyarú, igazságtalan, bizalmatlansággal teli sorsokról.