Jón Kalman Stefánsson: Csillagok sercegése

Könyvklubos kérdések

Könyvklub összefoglaló

Miért érdemes elolvasni?

Úgy tűnik, van valami Jón Kalman Stefánsson stílusában, ami a magyar olvasókkal is nagyon tud rezonálni, hiszen az izlandi írót nálunk is sokan ismerik. Pedig nem feltétlenül könnyű olvasmány például a Csillagok sercegése sem. A szövege egészen lírai, konkrét története nincs, inkább csak jeleneteket látunk egy család négy generációjának tagjainak az életéből. Mégsem teljesen családregény, hiszen nem bontakozik ki előttünk a karakterek teljes sorsa, és az egyes családtagok megélései csak nagyon lazán kapcsolódnak az elődjeik tapasztalásaihoz. Tulajdonképpen végig érzelmekkel sűrített, az életet formáló változások bontakoznak ki előttünk, amikben feltűnik az egyes szereplők személyisége, gyarlósága és kitartása. Közben a jelenetek nagyon is univerzálisak: a szeretett családtag elvesztése, a friss szerelem, a család átalakulása vagy az újrakezdés mind olyan események és érzelmi ívek, amikhez bárki könnyen tud kapcsolódni. A narrátor visszaemlékezésével és elképzelt hozzátoldásaival pedig mindez még egy álomszerű réteget is kap, mintha egy homályos üvegen át próbálnánk meg visszatekinteni a megfejthetetlenre, hogy ezáltal értelmezni tudjuk saját magunkat is.

Miről szól?

A Csillagok sercegésében tehát egy család több generációjának a sorsformáló eseményeit láthatjuk, melyek nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, valahogy mégis egy egészet alkotnak. A dédpapa újra és újra az élet értelmét keresi, miközben nagyratörő, ám céltalan elképzeléseit igyekszik összeegyeztetni a családjával, a dédmama pedig egyre csak az otthont keresi mellette. Az anyát és az apát fejbe kólintja a szerelem, ami mindkettejüket tőlük addig idegen tettekre sarkallja. A kisfiúnak pedig egyszer csak mostohája lesz, de hogy ez mit is jelent pontosan, azt még nem igazán érti.

A nagyhatású, egymástól távoli képek az életet, egy család történetét és annak a tagjainak a láthatatlan, összetartó fonalait igyekeznek értelmezni. Az idő és a tér folyton változik, ahogy az az emlékeknél szokás, a szavak hol elvesznek, hol kiélesednek, és az egész történetet egy keserédes hangulat hatja át, amit a legváratlanabb helyeken humor színez.

Kinek ajánlom?

Azoknak, akik nyitottak a lírai regényekre, és nem bánják, ha egy könyvnek nincs egy jól behatárolható története, csak jellegzetes hangulata és szereplői. Ugyanígy a karaktereknek bizonyos megnyilvánulásai vagy egy-egy jelenet sem tűnhet elsőre egyértelműnek, így teret hagynak a többféle értelmezésnek és a könyvklubos kibeszélésnek. 😊

Mire számíts?

• Hangulat: 5/5
• Líraiság: 4/5
• Kapcsolatok: 4/5
• Családtörténet: 2/5
• Lélektan: 3/5
• Éleslátás: 4/5
• Erős karakterek: 3/5

A könyv a moly.hu-n

A Litera interjúja a szerzővel

A Könyves Magazin cikka a könyvről