Könyvklub összefoglaló: Ott leszel?

A könyvklub végén egyöntetűen megállapítottuk, hogy Musso stílusa egyikünkhöz sem áll közel. Összességében szerettük olvasni, izgalmas, fordulatos történet volt, de könnyen felejthető, tele felszínes karakterekkel és leírásokkal.

A hibái ellenére azért sorra vettük a pozitívumokat is, hiszen azért ezekből is akadt bőven. 🙂 Volt, aki a könyv humorát említette, más a kultúrális utalásait, az orvosi élet megjelenő viszontagságait, a fejezetek elején szereplő idézeteket, a kibontakozó barátságokat, vagy épp a felvetett témákat. A történet központi kérdését (Min változtatnánk, ha visszamehetnénk a múltba?) is többen érdekesnek tartották, ám a kidolgozása már kevésbé nyerte el a tetszésünket. Furcsa és kapkodós volt, ahogy a két Elliott és Matt ilyen gyakran ennyire belenyúl a dolgok alakulásába – ráadásul összevissza, következmények nélkül, miközben az elején Elliott még látszólag elég óvatos.

Érdekes volt megfigyelni, hogy miközben mindenki azt sorolta, mi tetszett neki, a könyv két (az olvasóknak eladott) fő jellemzőjét, azaz az időutazást és a romantikus szálat senki nem említette, sőt, mint kiderült, épp ezekkel voltak problémáink. Az időutazásnál nem igazán értettük a két Elliott egyezségét, hogy Ilena és Angie életben maradását miért ne lehetett volna máshogy biztosítani. Angie megszületésének fontossága kulcs szerepet tölt be a történetben, de ebbe nagyon könnyedén bele lehet kötni, hiszen a fiatal Elliott számára Angie még nem azt jelenti, mint az idős énjének.

Elliott és Ilena kapcsolata meg talán minden volt, csak nem romantikus. Képtelenek voltak rendezni a kapcsolatukat, és így bentragadtak egy távkapcsolatban, mert egyikük sem (főleg Elliott) akart munkahelyet váltani. Nem tisztázzák a gyerekvállalás kérdését sem, és összességében nem kommunikálnak egymással. Elliott “csak” megmenteni akarja Ilenát, de maga a nő háttérbe szorul a történetben.

Ennek ellenére Elliott motivációit végül sikerült megértenünk. Volt, akinek szimpatikus karakter volt, és kiemelte, nem szabad elfelejtenünk, mit hoz a szüleitől. Egy ilyen traumatikus gyerek- és fiatalkor után valóban jobban elképzelhető, hogy nehezen boldogul az elköteleződéssel. Ráadásul a könyv tempóját az idős Elliott diktálja, akit főleg a bűnbánat hajt. Ezzel és a betegségével magyarázható pánikszerű állapota, ahogy minden mást félresöpörve igyekszik helyrehozni a múltat. Lényegében ez az ő belső harca, ami az időutazásnak köszönhetően ilyen drámai lépésekben nyilvánul meg. A dohányzása is az esendőségét, az emberi oldalát mutatja, az pedig, hogy épp Matt szoktatja le róla, a kettejük közti erős kötelék bizonyítéka.

A végét azonban megint csak nem szerettük, túl hirtelennek éreztük. Kár, hogy nem látjuk, mi történik a szereplőkkel a találkozás után, mert ennyi év távollét után nehéz lehet ismét közeledni egymáshoz. (Bár amilyen hamar értek véget a könyvben a kapcsolatok, talán ezt is gyorsan lerendeznék. 😀) Mindenesetre olvasóként nehéz elképzelni az igazi happy endet – pl azt, hogy Elliott és Ilena ismét egymásra találjanak, hiszen elég sokat változtak azóta. Talán a jövő inkább egy mélyebb barátság története.