Könyvklub összefoglaló: Klara és a Nap

Összességében nagyon szerettük Ishiguro könyvét, ám volt olyan is, akinek kevésbé jött be. Érdekes volt megfigyelni, ki milyen elemekre fókuszált a könyvben, kit mi ragadott meg. Volt, akinek Klara nézőpontja tetszett, ahogy külső megfigyelőként tekint az emberekre. Más a könyv nyugodt lefolyását vagy a könyvben megjelenő szülő-gyerek kapcsolatot emelte ki, amiről aztán részletesebben is beszélgettünk Helen és Chrissie kapcsán.

A fordulatokra egyikünk sem számított, általánosságban véve sötétebb végkimeneteleket vetítettünk előre, amikhez képest a könyv megoldásai egész egyszerűnek bizonyultak. Ehhez hozzájárulhatott a könyv feszültségének építkezése és az, hogy nagyon keveset tudtunk meg a világról. Egyik tagunk megjegyezte, milyen beteges megoldásnak érezte Josie robotját és továbbörökítését. Ebből kiindulva aztán elmerengtünk a könyv egész beteges világán, hogy milyen abszurd döntéseket kell a szereplőknek meghozniuk, milyen furcsán is alakult át a társadalom – bár az információhiány miatt sok mindenről csak találgatni tudtunk.

Mint például a génszerkesztésről, hogy mikor is kerül rá sor pontosan, milyen változtatást takar, és a megbetegedés lehetőségén kívül milyen kockázatokkal járhat még. Hogy vajon ennek az átalakításnak köszönhető-e, hogy a gyerekeknek nem olyan kifejlettek a szociális készségeik, vagy ez inkább a társadalom berendezkedéséből adódik – pl. hogy sokat vannak otthon. Érdekes volt, hogy bár a génszerkesztés új fejlesztésnek tűnik, már beleszámít a továbbtanulásba. Tehát valami gyors változás mehetett végbe a társadalomban – de vajon miért és hogyan? Erre sem igazán kapunk választ.

Sokat beszélgettünk a szereplők magányáról és szociális elszigetelődéséről is, hogy ez kinél miért van jelen. Ezt aztán összevetettük a mai társadalmunkkal, ahol a magány egyre nagyobb problémát jelent, és az emberek valahogy nehezebben mozdulnak ki és járnak társaságba.

Az RB-k szintén érdekes fejlesztésnek tűnnek, hiszen még közel sem tökéletesek, mégis sok családnál ott vannak, és egészen természetesnek tűnik, hogy ők jelentik a társaságot a gyerekeknek. Az, hogy milyen hiányosságaik vannak még ezeknek a robot barátoknak, Klara viselkedéséből is látszik, aki folyamatosan tanul az emberek világáról, ám közben furcsa következtetéseket von le. Ráadásul a Napot tekinti istenségnek, így a mögötte lévő modern technológia ellenére egy ősi kultuszhoz tér vissza. Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon mennyire van beprogramozva, és mi pontosan a feladata. Ez utóbbinál arra jutottunk, hogy valószínűleg a védelmezés, hiszen bármit megtenne Josie-ért, még önmagát is feláldozná, nem fogadja el, hogy nincs megoldás a kislány betegségére. Így lehet, hogy a végén elégedett a helyzetével, hiszen úgy érzi, megmentette Josie-t, elvégezte a rábízott feladatot.

A végét összességében szépnek találtuk. Volt, aki a Toy Storyval vonta párhuzamba, ahol a játékok felett eljár az idő, és már senki nem játszik velük. Ugyanúgy itt is: Klara teljesítette a feladatát, és letelt az az időszak, amire vették. Bármennyire emberszerűnek tűnik is, kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy ő mégiscsak egy tárgy – bár azt továbbra sem értem, miért nem próbálták meg továbbadni valakinek. 😀 Talán mert észrevették, hogy elromlott? Hiszen kiöntötte magából annak a folyadéknak egy részét. De azt nem lehetett volna pótolni? Vagy ez is azt bizonyítja, milyen kezdetleges még itt a robottechnológia?

Akinek van ehhez gondolata, az ne tartsa magában. 😊 Amúgy ebből is látszik, milyen rejtélyesen van megírva a könyv: még bőven az elolvasás és a kibeszélés után is merülnek fel kérdések.