Könyvklub összefoglaló: Harminc év napsütés

A Harminc év napsütésről is pozitívak voltak a vélemények, viszont érdekes volt, hogy mindenkinek más tetszett benne. Valakire A monológ-mappa, másra a Daru-novellák, vagy a családi történetek voltak nagy hatással. Abban egyetértettünk, hogy a családi jelenetek nagyon szépek, meghatóak voltak, tele mélységgel és szeretettel. Beszélgettünk arról, a narrátor hogyan igyekszik értelmezni a családját, és így önmagát, és ez miért lehet annyira fontos. Bár a generációs és személyiségbeli különbségek végigkísérik a könyvet, a narrátor a kötődés lehetőségeit keresi, a szép pillanatokat ragadja meg, és a Kémlelő című novellával pozitív végkicsengést ad a családi kapcsolatoknak.

Egy másik novella, amit kiemeltünk, a Csendes kalendárium volt, ami összeköti a többi jelenetet, és több fontos, visszatérő téma is megtalálható benne: kötődés a családhoz, emlékezés, írás. Ennek kapcsán arról beszélgettünk, hogyan fonódnak össze a nagypapa feljegyzései a narrátor emlékezésével, és miért szeretnének sokan az írással (vagy más módon) nyomot hagyni maguk után.

A narrátor helyhez való kapcsolatát is érdekesnek találtuk, ahogy kissé bűntudatosan vissza-visszatér élete korábbi helyszíneire. Arra a kérdésre, hogy más is viszonyul-e így a helyváltoztatáshoz, költözéshez, az volt a válasz, hogy nem, és kiderült, hogy a változásokhoz is mindenki másképp áll hozzá. Valószínűleg a narrátornak ezek a témák nagyobb nehézséget okoznak, vagy valamiért lezáratlanok.

Az E/3-ban írt novellákról az volt az egyöntetű vélemény, hogy tulajdonképpen azokban is a narrátor tapasztalatairól, véleményeiről olvashatunk, csak valamiért eltávolodik a témáktól, külső megfigyelő marad. A férfi-nő kapcsolatokról szóló novellák kapcsán egyik tagunk érdekes meglátása az volt, hogy itt a tipikus „bölcsész férfi” jelenik meg, aki hajlamos túlgondolni a dolgokat. Ebben valóban lehet valami, mert ezek a történetek mind melankolikus, bizonytalansággal teli történetek, amik inkább a kapcsolatok lehetetlenségeit mutatják be.