Könyvklub összefoglaló: Az eltűnt fák szigete

Ez a könyv is kicsit megosztotta a társaságot. Összességében mindenkinek tetszett, de voltak benne olyan részek, megoldások, amiket kevésbé találtunk meggyőzőnek. Arra a kérdésre, hogy kinek mi tetszett benne, elég különböző dolgokat soroltunk fel. Volt, akinek a történelmi leírások voltak érdekesek, másnak az, ahogy Ada keresi önmagát, megint más a mediterrán hangulatot, az érzelmek megjelenítését vagy a fügefát emelte ki.

A könyvklub elején Defnéről és a fügefáról beszélgettünk sokat, mert ez volt az egyik eleme a történetnek, amit többen azonnal megemlítettek, hogy nem tetszett nekik: hogy a végén kiderül, hogy Defne a fügefa, vagy legalábbis benne lakik, vagy valami ilyesmi. 😀 Úgy éreztük, ez nyugodtan kimaradhatott volna belőle, mert csak zavarossá tette az addig leírtakat, és így a fügefa nézőpontja sem volt annyira tiszta. Érdekes volt ugyanakkor egyik tagunk értelmezése, aki azt mondta, szerinte Defne csak szimbolikusan van jelen a fában. Csupán Kosztasz érzi úgy, hogy Defne a fa része lett, és ezért is beszél hozzá. Párhuzamot is vonhatunk Defne és a fügefa között: mindketten Cipruson születtek, és nehezen illeszkednek be az új környezetükbe.

Defne és Kosztasz szerelmi szálát sem mindenki érezte olyan erősnek, sokszor túl hirtelennek tűntek a változások a kapcsolatuk alakulásában, és a kommunikáció sem működött köztük megfelelően. Sok nyitott kérdés is maradt a kapcsolatukban: hogy Kosztasz miért vár huszonöt évet, mielőtt visszatér Cprusra, és hogy Defne miért hallgat el előle annyi mindent. Abban egyetértettünk, hogy mivel Kosztasz elhagyta a szigetet, Defne pedig ott maradt, és még több borzalmat élt át, kettejük közt olyan ellentétek húzódtak, amiken nehéz lehet túllendülni.

Sajnáltuk, hogy Ada kicsit a háttérbe lett szorítva, mintha csak a történet elindításához lett volna rá szükség, utána már kevesebbet szerepelt. Pedig az ő szála is érdekes volt, hogy ennyi mindent elhallgattak előle, a szülei még az anyanyelvüket sem tanították meg neki, nem sokat tudott Ciprus kultúrájáról sem, így kicsit magára maradt. Vele szemben Meryem Ciprus „esszenciájának” érződött, aki tartja magát a ciprusi hagyományokhoz. Volt, akinek nem volt annyira szimpatikus karakter, más érdekesnek találta a ciprusi életmódot, amit képviselt. Az biztos, hogy kellett a történetbe ahhoz, hogy valaki meghallgassa Adát, és beszéljen neki a múltról.

A címre is több értelmezést találtunk. Az „eltűnt fák” talán egyaránt utalhat a szigetről kiirtott fákra és a rengeteg emberáldozatra, az eltűnt személyekre, akiket Defne is keresett.