Szabó Krisztina: Az ellopott kívánság

Aliya és Asmar kapcsolata lassan, fokozatosan alakul, nem hirtelen szenvedéllyel szeretnek egymásba. Amellett, hogy túl kell lendülniük a közöttük húzódó társadalmi különbségen, eleinte mindketten kissé bizalmatlanok a másikkal szemben. Aliya bizonyos előítélettel viseltetik az uralkodócsaláddal szemben, és nem alaptalanul. Nincs jó tapasztalata velük, számára ők a kegyetlenség, az elnyomás megtestesítői. Eddig csak a távolból látta őket, ahonnan kiváltságos, öntelt embereknek tűntek, az intézkedéseiknek köszönhetően pedig elveszítette a szüleit. Időre van szüksége, amíg sikerül a felszín mögé látnia, megismernie az őket is gúzsba kötő politikai játszmákat. Közben pedig Asmar személyisége is egyre jobban feltárul előtte, rá kell jönnie, hogy rosszul ítélte meg a herceget a távolból.

Asmarnak ugyanígy felül kell kerekednie az előítéletein, hiszen Aliyát tolvajként ismeri meg, akinek más körülmények között börtönben lenne a helye. Most mégis szüksége van rá, és ez a kényszer arra is ráveszi, hogy a tolvaj kendője alatt megbúvó lányt is megismerje.

A kezdeti bizalmatlanság ellenére a kettejük közti kémia azonnal érezhető, így az olvasó végig szurkolhat nekik.

A két főszereplő közti ellentét főleg a hátterüknek köszönhető. Aliya zárkózott, bizalmatlan, megszokta, hogy egyedül kell túlélnie, nem szokása másokra támaszkodni, másokkal együtt dolgozni. Közben féltve őrzi a titkát is, ahogy azt az édesanyja meghagyta neki, és a bordélyház lányain kívül senkit sem enged közel magához. Még Hanához sem mer közeledni, életét a félelem és az árnyak irányítják, és így képtelen előhívni a benne rejlő gyógyító mágiát. Közben Asmar igazi hercegként jelenik meg: eleinte gőgösnek tűnő, lezser, határozott férfi, aki pontosan tudja, mekkora hatalom van a kezében. Azonban ő is sebezhető, ő sem tehet meg bármit, amit szeretne. Ahhoz, hogy felvehesse a versenyt az udvarban, kénytelen tettetni, titkos terveket szőni, ám végig jó szándék vezérli.

Különbségeik eleinte akadályt jelentenek, de hamar rájönnek, ahhoz, hogy együtt tudjanak dolgozni, le kell nyelniük a büszkeségüket. Hasonlóságaiknak köszönhetően végül képesek legyőzni az akadályokat. Mindketten erősek, érző szívűek, készek bármit megtenni Ardahan jólétéért és a végsőkig küzdeni.

A világot számos elem színesíti. Megismerhetjük Ardahan földrajzát, társadalmát, politikai berendezkedését. Közben pedig a mágikus hangulat sem marad el, gyönyörű leírások elevenítik meg a színeket, a fényeket, az illatokat, az érzeteket. A keleti kultúrát az arra jellemző, dőlttel szedett szavak erősítik: a megszólítások, a fegyverek, a ruhák, az ételek nevei, így az olvasó úgy érezheti, mintha ő is a könyv világába csöppenne. Közben kapunk pár meseelemet is, amik főleg Aladdin történetét idézik (lásd: a következő kérdés válasza).

A párhuzamot főleg a fő történeti szál adja. Ugyanúgy adott egy tolvaj és egy lámpás, amit el kell lopni. Azonban itt a szerepek felcserélődtek: hercegnő helyett herceget, tolvajfiú helyett tolvajlányt kapunk. Ráadásul a lámpás ellopása sem olyan egyértelmű, Aliya nem kíván tőle, a dzsinn pedig cseppet sem az a barátságos figura. 😀 Közben a párhuzamot több apró motívum is erősíti: az előrenyújtott tenyér; a „barlang” bejáratát őrző tigris; a holtakat feltámasztani képtelen dzsinn; Aliya rejtekhelye, ahonnan remek kilátás nyílik a palotára; és a kincstárban lévő rubin, ami egy ideig csábítja Aliyát. A történet persze mindezeket újraértelmezi, és lényegében el is szakad az Aladdin eredeti történetvezetésétől.

Ardahan világának politikája és társadalma végig nagy jelentőséggel bír, hiszen itt semmi sem fekete-fehér, a háborúközeli helyzet többféleképpen értelmezhető, mindenki más megoldást lát rá. A vízhiány súlyossága jól érzékelhető, feszültséget teremt a különböző társadalmi rétegek között, hiszen a szegényeknek nem jut a vízből, a tehetősebbeknek viszont igen. Így nem elrugaszkodott gondolat Rashid al-Dintől a külső területeken élők esetleges lázadása sem. Közben látszik, hogy Zaidani nem a legnagylelkűbb szomszéd, nem hatják meg a könyörgések, ők a vizet pénzforrásnak, hatalmuk megerősítésének zálogának tekintik. Ilyen helyzetben valóban fennáll a háború veszélye, és nagy jelentőséget kapnak a politikai és hatalmi játszmák.

Közben a társadalmi rétegek közötti ellentétet tovább növeli az, hogy mágiával csak az uralkodócsalád rendelkezik, erejükkel képesek lehetnek visszaélni – ahogy azt Ishaq szultán teszi is. Ráadásul az uralkodócsalád újraírta a történelmet, változtatott a mágia eredettörténetén, mintha az a kezdetektől fogva csakis őket illette volna meg.

A társadalmi különbségek más formában, de ugyanúgy jelen vannak Zaidaniban is, ahol a tehetősebbek rabszolgákat tartanak.

Kevés a történetben az egyértelműen szimpatikus karakter, Aliyának és Asmarnak nem sok segítője akad. Az uralkodócsalád testvérei mind máshogy gondolkodnak, és tulajdonképpen csak Rashid al-Din és Asmar rendelkezik határozott állásponttal, a többiek az érdekeiknek megfelelően az egyikükhöz vagy a másikukhoz húznak. Karimból nem sokat látunk, csak annyit tudni róla, hogy igazi katona, a könyv végén mégis megpróbál Rashid al-Din ellen fordulni. Nazira összetett karakter, aki eleinte felszínesnek és gorombának tűnik, ám később megismerjük valódi motivációját és segítő szándékát. Zoraida titulusa, Zaid pedig felelőtlen, könnyed jelleme miatt marad passzív.

A szultán kimondottan kegyetlen karakter, akit azonban árnyal a rajta elhatalmasodó, mágia miatti őrület. A szultána valószínűleg hozzászokott ahhoz, hogy nem sok beleszólása van a dolgokba, és inkább aggódó anyaként jelenik meg.

És persze ott van Mirna, aki segítőnek tűnik, de majdnem Aliya vesztét okozza. Rashid al-Din iránt érzett szerelme elvakítja, ám utolsó aktív tetteként próbálja helyrehozni a hibáját és fordítani a kialakult harc kimenetelén.

Rashid al-Din érvelése sokszor logikus, a háború valóban elkerülhetetlennek tűnik, ha a két birodalom közötti helyzet nem változik. A politikai játszmákban fontos a hatalom megtartása, az emberek jóléte áldozatokkal járhat. Azonban Rashid al-Dint a vérszomj is vezérli, korlátlan hatalomra vágyik, talán a mágia okozta őrület is jelentkezik rajta. Tervei végrehajtásában semmi és senki nem állíthatja meg, képtelen az együttérzésre, a szeretetre.