Jacqueline Wilson: A kofferes kislány
Kérdések és válaszok elemzéshez, könyvklubhoz
A szürke hátterű kérdéseknél kattints egy-egy lehetséges válaszért!
A könyvhöz tartozó ABC-kvízért kattints ide!
1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?
2. Mit gondolsz a könyv…
– mondanivalójáról?
– karaktereiről?
– stílusáról?
– tempójáról?
– világáról?
– fő témáiról?
3. A kofferes kislányban a szülők válása utáni időszakot követhetjük végig a kislányuk, Andy szemén keresztül. Ismersz valakit, akinek a szülei elváltak? Miben különbözött az ő tapasztalatuk Andyétől? Miben hasonlított?
4. Olvastál másik olyan könyvet, ami egy válást dolgoz fel? Miben különbözött ettől a történettől? Miben hasonlított?
Melyik volt rád a legnagyobb hatással? Miért?
5. Andy nehezen éli meg a szülei válását, sok igazságtalanság, kellemetlenség éri. Együtt tudtál vele érezni? Bele tudtad magad élni a helyzetébe?
Milyen nehézségekkel kell megküzdenie? Milyen érzésekkel reagál ezekre? Milyen bizonytalanságai vannak?
„Ki nem állhatom ezt a csajt. Miatta nem öltözhetem maskarába, nem vághatok pofákat a tükör előtt, nem játszhatom rendesen Retekkel, mert Katie mindig ott van. Még csak egy jó könyvbe se temetkezhetem bele, mert Katie rögtön felhangosítja a tévét, vagy valami ostoba dalt dúdol a fülembe, csak hogy zavarjon.” (20. oldal)
„Ott a buszmegállóban, ha anyunál vagyok, felszállok a 29-esre és elmegyek vele a Kisrabló nevű kocsmáig, és még tíz percet gyalogolok. Ha apunál vagyok, két buszra kell felszállnom, a 62-esre és a 144-esre, és utána még egy negyedórát gyalogolhatok. Tényleg kivagyok, mire odaérek.” (42-43. oldal)
Andynek számos nehézséggel kell megküzdenie, hiszen az élete fenekestül felfordult. Már semmi sem olyan, mint régen. Legnagyobb fájdalma, hogy a szülei már nincsenek együtt, ő sem lehet egyszerre mindkettejükkel, ráadásul a régi házukat is eladták. Szülei új családjában sok apró kellemetlenség éri (pl. az apukájánál nincs saját ágya, sokat kell ingáznia, nem tud már annyit találkozni a barátnőjével), amik összeadódva komoly traumát jelenthetnek. Andy nehezen alkalmazkodik ehhez a hirtelen jött sok változáshoz. Hol ingerlékeny, hol dühös, hol gyerekesen viselkedik. Rossz álmok kísértik, nem érzi jól magát a költözések napján, verekszik Zennel, nem tud figyelni az iskolában, és honvágy gyötri. Mindezek bizonytalanságokhoz vezetnek. Nem tudja, szeretik-e úgy a szülei, mint régen, nem tudja, hogyan illeszkedjen be az új családokba. Nehezen bízik meg az új családtagokban, közben fél, hogy mindenből kimarad.
6. Egy válás sosem egyszerű dolog, főleg ha egy vagy több gyerek és több család is érintett, mint ebben a történetben. Szerinted a szülők/mostohaszülők mennyire kezelték jól a helyzetet? Kinek a nézőpontjával tudtál egyetérteni?
„– Igazán pofátlan az az ember. Nem értem, anyád mit eszik rajta – mondta apu.” (29. oldal)
„Anyu azt mondja, az egész úgy hangzik, mintha egy szemétdombon kéne aludnom, és főleg azon rágja magát, hogy nincs rendes ágyam.” (34. oldal)
– Nem akarom, hogy komoly baja essék az én kicsikémnek. Igazán jó kislány, hogy megosztotta veled a hálószobáját és minden apró kincsét. Úgyhogy szeretném, ha hálás lennél neki, Andrea.” (68. oldal)
7. Andy az iskolában is rosszul teljesít, romlanak a jegyei, lóg, ezért az igazgatónő elbeszélget vele. Mit gondoltál az ő (és a tanárok) hozzáállásáról?
„– Igen, tudom. És együtt is érzek veled. De akkor is úgy vélem, kicsit felfújod a dolgot. Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy nagyon sok szülő elválik és szétköltözik. Ez megrázó ugyan, de nem a világ vége. Andrea, épp elég ideig voltunk tekintettel a nehézségeidre. Itt az ideje, hogy végre összeszedd magad.” (88. oldal)
6-7. Andy helyzetét tovább nehezíti, hogy sem a (mostoha)szülőket, sem a tanárokat nem érzi elég megértőnek. Számára túl nagy a változás, több időre van szüksége, miközben a felnőttek sürgetik. Ráadásul a szülei már nincsenek jóban egymással, folyton veszekednek, és megjegyzéseket tesznek a másikra. Természetesen az új helyzet számukra sem lehet könnyű, de az olvasó (Andyvel együtt) úgy érezheti, nincsenek eléggé tekintettel a kislány érzéseire.
8. Bár Andynek nagyon sok mindenhez kell alkalmazkodnia, vannak apró vigaszai, segítségei, amikbe kapaszkodhat ebben a nehéz helyzetben. Mik ezek?
Neked mi szokott segíteni egy-egy nehezebb időszakban?
Andy főleg Retekbe, kettejük barátságába kapaszkodik. A plüssnyuszi állandó társasága, állandó pont a változó helyzetben, amiből erőt meríthet. Andy talán azért is tekint rá igazi nyúlként, mert így még jobban támaszkodhat rá, „megbeszélheti” vele a helyzetet, és játszhat vele, amikor más játszótársa nem akad. Így egyfajta terápiás plüssként/állatként van jelen. Azt is megtudjuk, hogy Andy szeret olvasni, és az olvasás is segít neki kicsit elmenekülni a helyzet elől. Aztán rátalál a kertre, ami a saját kis titka lesz, egy biztonságos, semleges terület, ahol szabadon játszhat és képzelődhet. Ezt a három vigaszforrást épp a képzelet tartja össze, Andy a képzelőereje segítségével igyekszik megbirkózni a változásokkal.
9. Andy nagyon ragaszkodik a plüssnyuszijához, Retekhez, főleg ebben az időszakban. Neked volt kedvenc játékállatod vagy egyéb játékod gyerekkorodban, amihez ragaszkodtál, amivel sokat játszottál, vagy ami segített megvigasztalódni?
10. „– Akkor is, túlzás, hogy az egész családnak bele kell őrülnie, hogy elvesztett egy kis nyuszit, ami még csak nem is igazi.
– De nekem igazi!
– Ugyan, Andy, nyugodj már meg! – mondta anyu. – Ugye, te is tudod, hogy gyerekesen viselkedsz.” (107. oldal)
Andynek többször megjegyzik a többiek, hogy gyerekesen viselkedik. Te is így érezted? Mit gondolsz, miért viselkedett így? Miért ragaszkodott a kisebb gyerekekre jellemző viselkedési formákhoz?
A gyerekesebb viselkedéssel Andy talán a szülei figyelmét szeretné felhívni magára, mivel sokszor úgy érzi, róla megfeledkeznek. Korábban egyke gyerek volt, így nehezen szokja meg sok új testvérét, és azt, hogy mindenen osztozkodnia kell – többek között a szülein is. Közben pedig Andynek nem megy könnyen a továbblépés. Az új helyzet egyfajta érettséget is követelne tőle, amire ő még nem áll készen, számára túl gyorsan történnek az események. Visszavágyik korábbi otthonukba, a régi szép időkbe, amikor még kisebb volt, és a szülei szerették egymást. A könyv végére azonban elindul az elfogadás útján, és így a viselkedése is megváltozik.
11. Milyennek találtad a mostohatestvéreket? Hogyan alakult a kapcsolatuk Andyvel?
Mit gondoltál Katie háttértörténetéről? Szerinted miért piszkálta annyit Andyt (és előtte Grahamet)?
A mostohatestvérek közül Katie okozza a legtöbb problémát Andynek. Katie maga is félelmekkel, bizonytalanságokkal küzd, számára is új a helyzet, amit az apukája új párjának a megjelenése jelent. Kapcsolatukban az hozza el a változást, hogy mindketten megismerik a másik bizonytalanságát. Andy megtudja, hogy Katie fél elaludni, amikor pedig Andy kiszökik éjszaka, Katie rájön, mennyire fontos neki Retek. Őszintén aggódni kezdenek a másikért, és elkezdik megérteni és megkedvelni egymást.
Grahamnek is vannak bizonytalanságai, ezért nehezen nyit Andy felé, az ő barátságuk is lassan, de egyértelműbben alakul, mindketten vágynak egy szerető testvérre.
Paulát, Zent és Crystalt kevésbé ismerjük meg. Paula kissé „távol lévő” tini, aki hol haragszik Andyre, amiért elvette a harisnyáit, hol kedvesen, támogatóan áll hozzá. Zen fiúsan kötekedő, Crystal azonban végig kedves Andyvel.
12. Hogy tetszett a történet vége? Hogyan változtak a kapcsolatok, hogyan enyhült Andy helyzete?
„– Elég nehéz lehet ezt az egészet megszervezni – mondta a néni mosolyogva.
– Hát igen. De most már belejöttem – és visszamosolyogtam rá. – Egyszerű ez, mint az ABC. Becsszóra!” (149. oldal)
A könyv végén több minden is enyhülést hoz Andy helyzetében. Megismerkedik Petersékkel, ahol új kis Szederlakra lel magának és Reteknek. Az idős házaspártól megkapja azt a szeretetet és figyelmet, amire szüksége van. Varrni tanul, közelebb kerül Katie-hez és Grahamhez, megtanul osztozkodni, és már nincs annyit egyedül. Rájön, hogy meg kell szoknia az új helyzetet, és végül Zoé érkezését is pozitívabban éli meg, mint korábban képzelte. Lassan mindkét családnak valódi, szerető tagjává válik.
13. „Nem szeretem az öregeket. Tényleg az idegeimre mennek.” (86. oldal)
Ezt gondolja Andy a könyv közepén az igazgatónő, az édességboltos és a mostohanagyszülei miatt. Aztán persze Peterséknek köszönhetően a könyv végére valamennyire változik a véleménye.
Te hogyan viszonyultál az idős emberekhez gyerekkorodban? Volt olyan, akihez nagyon kötődtél?
14. „… én meg a markomba szorítottam Retket, és megértettem, hogy vannak álmok, amik sohasem válhatnak valóra.” (132. oldal)
Andy ezt a tanulságot vonja le a helyzetből. A könyv végére rájön, nem lesz megint minden olyan, mint régen, nem tud változtatni a helyzeten.
Egyetértesz ezzel az idézettel? Hogyan lehet feldolgozni azt, ha olyasmi történik velünk, amire nem lehetünk hatással?
15. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben? Mi ragadott meg benne?
16. Jacqueline Wilson számos másik könyvet írt gyerekeknek. Olvastál tőle mást is? Ha igen, mit gondolsz a könyveiről? Melyik tetszett a legjobban?
Ha nem, szívesen olvasnál még tőle? Ajánlanád másoknak, gyerekeknek?
Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Jacqueline Wilson: A kofferes kislány. Animus, Budapest, 2001.
Ezeket is érdemes megnézni
Sally Rooney: Normális emberek
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
