Könyvklub összefogaló: Tedd rendbe az életed!

Viszkok Fruzsi nem mindannyiunknak lenne a barátnője, de így is sikerült minket motiválnia a takarításra és a rendszerezésre. 😀

Azt hiszem, a könyv ötletének mindannyian örültünk, és lelkesen vágtunk bele az olvasásába, kíváncsiak voltunk, milyen tippeket tud adni nekünk, hogyan fejleszthetjük a rendrakási és rendszerezési szokásainkat. Végül azonban a legkülönbözőbb reakciókat váltotta ki belőlünk. Pozitívumként a legtöbben talán a könyv felépítését emeltük ki. Jó összefoglalót nyújtott az eddig innen-onnan hallott (vagy épp nem hallott) tanácsokról, fogalmakról, és hasznos életvezetési programot vázolt fel. Néhányan már eddig is több mindent hasonlóan csináltunk, ám míg egyeseket a könyv megerősített a rutinjában, volt, akit bizonyos pontjai inkább csak stresszeltek, mert úgy érezte, e nélkül is túl szigorú magával bizonyos dolgokban. Egy-két tippjét azért majdnem mindannyian átvennénk, itt valaki az időbeosztás-tervezést, míg más a takarítástervezést, a szokáskövetőt, a rendrakással vagy a selejtezéssel kapcsolatos részeket említette.

A legmegosztóbbnak a könyv stílusát találtuk. Volt, akit egyenesen idegesített, túl megmondósnak érezte a könyvet, mintha Viszkok Fruzsi szerint csak egyfajta életvezetés lenne helyes. Más úgy fogalmazott, hogy az írónő mintha buborékban élne, és ezt nem ismerné el. Sok tippnél túlságosan is a saját életéből indul ki, és azt veszi alapul, mintha mindenkinek lenne lehetősége munkába való indulás előtt még nyugodtan reggelizni otthon, mindennap takarítani tíz percet vagy mindent szépen beütemezni. Más félre tudta ezt tenni, és inkább úgy tekintett a könyvre, mint egy fajta életmódra a sok közül, amiből mindenki kimazsolázgathatja vagy személyre szabhatja a számára hasznos dolgokat. Az összes szokását talán egyikünk sem tudná követni, mert többünk számára voltak benne szélsőséges megoldások. Ezek közül a címkézést, a folytonos elpakolást és a túl szigorú takarítási menetrendet emeltük ki.

Ide beszúrnám, hogy az egyik tagunk nem Viszkok Fruzsi, hanem Marie Kondo egyik könyvét olvasta el a könyvklubra, és ő is arról számolt be, hogy egyes tippjei nagyon hasznosnak, míg mások teljesen elrugaszkodottnak tűnnek – mint például hogy csak harminc könyvet tartsunk otthon. Közben pedig Marie Kondo épp hogy ellene van a címkézésnek, ami valóban azt bizonyítja, hogy semmire sincs egyetlen tuti tipp, jobb, ha kritikusan állunk a hasonló könyvekhez, és kiválogatjuk belőlük azokat a tanácsokat, amiket tényleg kényelmesen át tudunk vezetni a saját életünkbe.

A könyvből kiindulva természetesen beszélgettünk még a saját bevált vagy épp haszontalan szokásainkról is. Többen említették a telefonhasználatot, mint időrabló tevékenységet. Szinte észre sem vesszük, amikor a kezünkbe vesszük a telefont, és a “csak pár perc” görgetésből gyakran hosszabb idő lesz. Valaki erre az értesítések kikapcsolását javasolta, ami nála felére csökkentette a képernyőidőt. A halmozás is problémás tud lenni nálunk, legyen szó akár fényképekről (amiknél egyetlen beállításból több változat is készül, majd észrevétlenül ott maradnak a telefonon), akár örökségként ránk maradt tárgyakról. Szóba került még a halogatás is, amit mindenki máshogy próbál elkerülni. Valakinek a Mélylevegő Projekt egyik bejegyzése segített, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy a halogatással lényegében a jövőbeli énünknek ártunk, míg másoknál a közös tanulás, egymás motiválása vált be. Takarítani (főleg vasalni) egyikünk sem szeret kifejezetten, de vannak bizonyos házimunkák (mint például a mosogatás), amik kikapcsolhatják az embert, mert segítenek fókuszálni, vagy jóleső érzést nyújthatnak, mivel utána illatos és csillogó minden.

Így tehát hiánypótlónak nem neveznénk ezt a könyvet, és azt sem mondanánk, hogy az összes tanácsa megszívlelendő, de adhat új tippeket, illetve ösztönözhet a változtatásra.