Donna Tartt: A titkos történet

Könyvklubos kérdések

Könyvklub összefoglaló

Miért érdemes elolvasni?

Donna Tartt debütáló regénye azonnali ismeretséget hozott az írónőnek, aki eddig mindössze három megjelent regényével is stabilan tartja a helyét az irodalmi palettán és a sikerlistákon. A titkos történet ráadásul már igazi klasszikusnak számít a dark academia műfajában, sőt, ezt a könyvet tartják a műfaj megteremtőjének. A dark academia regények rejtélyes, baljós hangulatú történetek, amik általában egy felsőoktatási intézményben játszódnak, és középpontjukban egy rejtélyes társaság, valamilyen bűn, illetve a klasszikus műveltség, azon belül is főleg az ókori művészetek és irodalom állnak. Mindezeket A titkos történet is ötvözi, ami a Bűn és bűnhődés ívét követve vezeti végig az olvasót a gyilkosság elkövetéséig tartó, majd az azutáni feszültségen. Szereplői cseppet sem szimpatikus, sokkal inkább különc, sznob, sajátos értékeket valló karakterek, akikért az olvasó nem feltétlenül izgul, mégis velük együtt cipeli a bűn terhét, mivel az látszólag elkerülhetetlennek tűnik, a holttest felfedezése utáni órák és napok pedig szinte vánszorognak, így az olvasó a bűnösökkel együtt várja a feszültség tetőzését és a képletes bomba robbanását.

Miről szól?

Richard Papen a gimnázium, illetve némi viszontagság és útkeresés után végül a Hampden College-on folytatja tanulmányait, ahol figyelmét azonnal felkelti a titokzatos görögcsoport. Az ógörögtanár, Julian Morrow „nagyon megválogatja a diákjait”, mindössze ötüknek engedi, hogy nála tanuljanak. Richardnak ennek ellenére sikerül bekerülnie közéjük, ám hiába barátkozik össze velük, az öt fiatal mintha továbbra is rejtegetne előle valamit. Közben az első oldaltól kezdve tudjuk, hogy az egyikük, Bunny, meg fog halni, és hogy a többiek valahogy felelősek lesznek a haláláért. De az, hogy pontosan miért és hogyan, illetve hogy a tettükért milyen árat kell fizetniük, csak lassan bontakozik ki.

A titkos történet nem egy akciódús könyv, erőssége a karakterábrázolásban és a hangulatteremtésben rejlik. Donna Tartt egészen misztikus világot teremt a civilizációtól kissé elzárt egyetemi élettel, ahol a diákok mintha folyton valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állnának. Szereplői már csak ezért is megbízhatatlanok és kiszámíthatatlanok, így egy idő után képtelenség eldönteni, kinek hihetünk és kinek nem, illetve ki mikor mutatja a valódi arcát.

Kinek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a rejtélyes történeteket, de nem bánják, ha azok nem cselekményfókuszúak, hanem lassabb folyásúak. Ám fontos, hogy a fülszöveg kicsit félrevezető: Julian nem kifejezetten „megszállott” (vagyis, hogy mennyire az, és mennyire van hatással a csoport tetteire, az inkább egy könyvklubos kibeszélés kérdése lehetne), illetve az ógörög kultúra átélése nem kíséri végig a könyvet. A történet inkább a bűn és bűnhődés összetett folyamatára helyezi a hangsúlyt, arra, hogy mi vehet rá öt értelmiségi fiatalt, hogy végezzenek egyik társukkal, és aztán hogyan képesek megbirkózni ennek terhével.

Mire számíts?

• Misztikus és feszült hangulat: 5/5
• Rejtély: 4/5
• Líraiság: 3/5
• Lélektan: 3/5
• Karakterábrázolás: 4/5
• Iskolai történet: 2/5
• Kapcsolatok: 3/5

A könyv a moly.hu-n

A moly.hu Merítés magazinjának összefoglalója az írónőről

A Könyves Magazin ajánlója a könyvhöz