Könyvklub összefoglaló: Virágot Algernonnak

Ismét sikerült jó olvasmányt választanunk. 🙂 A Virágot Algernonnak az idei évünk első (és egyetlen) klasszikus és harmadik kedvenc könyve lett. A jelenlévőkre mind nagy hatással volt, de mindenki a történet más aspektusát emelte ki. Volt, aki elsősorban a benne szereplő kutatást és a mentális betegségek vizsgálatát tartotta érdekesnek, más Charlie útját, öntudatra ébredését, küzdését, vagy épp azt, ahogy a könyv az elfogadást szorgalmazza.

Sokat beszélgettünk Charlie karakteréről, a motivációiról, életútjáról. Személyisége a könyvnek nem minden pontján volt szimpatikus, hiszen többiek fölé emelkedő intellektusa egy idő után pökhendivé teszi. De még ekkor is együtt tudtunk vele érezni, mivel a problémája egészen egyedi, és a maga módján folyamatosan igyekszik helytállni nem mindennapi helyzetében, miközben önmagát is egyre inkább megismeri. Ráadásul küzd a magánnyal is, ami így vagy úgy, de egész életében elkíséri. Ennek ellenére nem adja fel, sem a tudás-, sem a szeretetvágy nem hagyja el. Hiszen talán ez utóbbi áll minden cselekedete mögött: Charlie egyszerűen arra vágyik, hogy elfogadják, hogy végre megkapja azt a szeretetet, amit az anyja megtagadott tőle. Sőt, az apja is – ugyanis erre jutottunk, amikor arra a kérdésre kerestük a választ, hogy Charlie miért nem fedi fel a személyazonosságát az apja előtt. Talán akkor már érzi, hogy tőle sem kapta meg azt a szeretetet, amit megérdemelt volna, hiszen Matt viszonylag rövid ellenkezések után mindenben engedett a feleségének.

Charlie valódi tragédiája azonban talán az, hogy végig csak sodródik, még akkor is, amikor már képes lenne a saját életét élni. A műtét eredményeképpen szinte egyik pillanatról a másikra válik felnőtté, amire nincs felkészülve. Hirtelen döntéseket kell hoznia és önállóan kell boldogulnia, miközben érzelmileg még nem érett minderre. A biztonságos közeget jelentő pékségből is minden előzetes figyelmeztetés nélkül elküldik, pedig lehetett volna megoldást találni a maradására. Itt elgondolkodtunk, vajon a kollégái mennyire a barátai, ha a sok gúnyolódás után hirtelen kivetik maguk közül, majd a történet végén mintha visszakoznának, és ismét maguk közül valónak tekintik Charlie-t. Úgy éreztük, ez nem igaz barátság, és Charlie jól fogalmazta meg, amikor azt írta, a pékség dolgozói csak addig a barátai, amíg felsőbbrendűnek érezhetik magukat mellette.

Közben Charlie az egyetem és a kutatás “tulajdona” is, kísérleti alany szerepe, majd a műtét mellékhatásai, sikertelensége korlátozza abban, hogy teljes életet élhessen. Ő ennek ellenére kihasználja mindazt a lehetőséget, amit rövid öntudatos létezése magában rejt. Megismeri a múltját, önmagát, képes új szemszögből rálátni addigi és későbbi életére, annyi tudást szív magába, amennyit csak tud, végigjárja a felnőtté válás lépéseit, és rátalál a szerelemre.

Az utóbbi témát is körüljártuk kicsit, hogy vajon mit jelentett Charlie-nak a Fayjel és az Alice-szal való kapcsolata. A Fayjel való viszony inkább tűnt kamaszos próbálkozásnak, és azt jelezte, hogy Charlie megérett a szexualitásra. Alice-szal viszont a körülmények ellenére is érettebb kapcsolatot tudott kialakítani, ahol mindketten igyekeztek felelősen viselkedni. Alice, mint karakter talán kicsit háttérbe szorult, de mivel mindennek az értelmezését Charlie szemszögén keresztül látjuk, ez betudható az ő sutaságának is.

Bár a könyv végére Charlie állapota hanyatlásnak indul, és úgy tűnik, még kezdeti kedvességét sem nyeri vissza, létezésének, tetteinek meg lesz az értelme. Ám ez nem feltétlenül a kutatásban való részvétele, hanem mindaz, amit a története tanít nekünk: hogy mindenki úgy jó, ahogy van, mert ha elfogadjuk egymást, mindenki megtalálhatja a helyét a társadalomban. Charlie-nak is más sorsa lehetett volna, ha a környezetétől szeretetet kap, és nem akarja mindenki mindenáron megváltoztatni.