Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása
Kérdések és válaszok elemzéshez, könyvklubhoz
A bekeretezett kérdéseknél kattints egy-egy lehetséges válaszért!
Könyvklub összefoglaló
1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?
2. Mit gondolsz a könyv…
- mondanivalójáról?
- karaktereiről?
- stílusáról?
- tempójáról?
- világáról?
- fő témáiról?
3. Harold Fry különleges utazása lassanként igazi zarándoklattá válik (vagy talán úgy is indul). Miért nevezhetjük az utazását zarándoklatnak? Szerinted is jól jellemzi ez a szó?
A Wikipédia meghatározása szerint a (keresztény) zarándoklat „a szent helyek látogatását” jelenti, és „célja a vezeklés, a lelki megtisztulás, a valamilyen betegségből való gyógyulás vagy a bizonyos ügyért történő imádkozás”. A szent hely meglátogatása talán Haroldnál nem állja meg annyira a helyét, de kétségtelen, hogy Queenie fontos szerepet tölt be az életében, és az ő felkeresése „szent” cél. A vezeklés és a lelki megtisztulás már annál inkább jellemzi Harold utazását, hiszen útja során a fájdalmas múltra emlékezik, próbálja megérteni a hibáit és elnyerni a bűnbocsánatot. Nemcsak önmagához, de a természethez is közelebb kerül, egy idő után pedig más zarándokok is csatlakoznak hozzá, így a zarándoklat közösségi élménye is megvalósul.
Lépteit ráadásul a hit vezérli. Azok alapján, amit a benzinkutas lány mondott neki, és mert hinni akar benne, úgy gondolja, gyaloglásával megmentheti Queenie-t. Így utazása lényegében egy ima a nőért, illetve Davidért, a házasságáért és a szüleiért is – minden kapcsolatért, ami valahogy félresiklott az életében.
„– Én nem a vallásos hitre gondoltam. Csak arra, hogy bízni kell abban, amit nem ismerünk, és megpróbálni. Ha az ember hisz, az mindent megváltoztathat.” (21. oldal)
„Emlékeztette magát, hogy néhány évszázaddal korábban az emberek folyton templomokat, hidakat és hajókat építettek, ha belegondolunk, eszelősség és hit hajtotta őket egyre újabb erőfeszítésekre. Mikor senki nem látta, Harold térden állva könyörgött az eddig maga mögött hagyott és az ezután elébe kerülő emberek biztonságáért. És azért, hogy legyen ereje továbbmenni. Mentegetőzött a hitetlensége miatt.” (157. oldal)
4. Ahogy a cím is sugallja, ez az utazás elég valószínűtlen. Melyik jelenetét találtad a legvalószínűtlenebbnek?
Úgy alakult ez az utazás, ahogy elképzelted? Hasonló történetre számítottál? Ha nem, akkor mi lepett meg a legjobban?
5. Miközben Harold egyre közelebb ér céljához, úgy kerülünk mi is egyre közelebb hozzá. Megismerjük a múltját, a megbánásait, a hibáit, a kétségeit, a bizonytalanságait. Mennyire tudtál vele azonosulni? Sajnáltad vagy kevésbé tudtad megérteni? Mennyire átlagember ő?
Harold egy rendkívül visszafogott, csendes embernek bizonyul. Sosem emeli fel a szavát, nem áll ki magáért, nem ellenkezik, inkább csendben tűr. Közben kissé régimódi is és nagyon „angol”. Nehezen tart lépést a világ újításaival, mindenkivel nagyon udvarias, nem vezérli becsvágy. Eleinte átlagos öregúrnak tűnik, aki mögött elmaradtak a szürke évek, és aki egy tőle elhidegült asszonnyal él együtt. Ám ahogy halad észak felé, megismerjük nagyon is összetett tragédiáját és lelki erejét. Maga az utazás teszi különlegessé, az a nyíltság, ahogy a korlátai ellenére közeledik az emberekhez és nyit önmaga felé.
„Mr. Napier elvigyorodott. Gondolatai kiszámíthatatlanul száguldoztak, Harold sosem tudta, mire számítson a következő pillanatban. – Nagy ész, kis farok – mondta a főnöke, és szája sarkából egy adag füstöt lövellt ki, miközben Haroldot figyelte, reagál-e, és előre tudta, hogy nem fog.” (118. oldal)
„Mindig is nagyon angol volt, ez alatt azt értette, egészen hétköznapi ember. Hiányzott belőle a szín. Más emberek érdekes történeteket meséltek, vagy fontos kérdéseket tettek fel. Ő nem kérdezősködött, mert senkit sem akart megbántani. Minden nap nyakkendőt vett: vajon nem olyan szabályokhoz, nem olyan rendhez ragaszkodik-e, mely valójában sosem létezett[?]” (138. oldal)
6. Harold életét három kapcsolat, személy határozza meg: Maureen, David és Queenie. Bontsuk ki ezeket a kapcsolatokat külön kérdésekben!
Harold és Maureen közös életét a múlt tragédiája, a kimondatlan szavak és a megbocsátás hiánya határozza meg. Hitelesnek érezted, hogy így benne ragadtak egy elhidegült kapcsolatban? Miért nem nyitott soha egyikük sem a másik felé?
Volt, akit jobban megértettél kettejük közül, vagy mindketten egyformán hibáztak?
Mit gondoltál Maureen „zarándoklatáról”? Hiszen Harold gyaloglása benne is lelki utazásként csapódott le, ő is ráébredt, hogy muszáj változtatnia.
Érdekes, hogy sokáig inkább Harold hibáit érzékeljük, hiszen még mindig haragszik magára, és Maureen sem tudott még megbocsátani neki, így mindkettejük nézőpontja Harold gyengeségeit hangsúlyozza. Aztán lassan kibontakoznak házasságuk és múltjuk részletei, látjuk, hogyan húzott Maureen is falat maga köré, aztán azt is, hogy valójában még mindig szeretik egymást. Talán ezért sem tudták sokáig rendezni a házasságukat: nem akartak véget vetni neki, nem akarták, hogy ismét elmérgesedjen, de a tragédián sem tudtak túllépni. Közben a megbocsátás talán csak úgy valósulhatott volna meg, ha végleg elengedik Davidet, amire még egyikük sem állt készen. Ez az utazás, a hosszú távollét kellett ahhoz, hogy felismerjék, hol hibáztak, és hogy tudnak változtatni.
„De hát éveken át egy olyan világban éltek, melyben a nyelvnek nem maradt jelentősége. Maureen csak ránézett Haroldra, és visszarántotta a múlt. Jelentéktelen, biztonságos szavakat váltottak. A felszínét kapargatták annak, amit nem lehetett kimondani, mert kifükészhetetlen és áthidalhatatlan lett.” (80. oldal)
„Ha az ember visszatekintett, túl sok ellentmondást látott, és bizonytalanná vált az is, amiről az ember azt gondolta, tudja. Aztán meg azért érzett bűntudatot, hogy kételkedik a fiában, és kezdte helyette Haroldot hibáztatni. Davidnek legalább vannak kilátásai, mondta. Legalább van haja. Mondott mindent, csak hogy kizökkentse Haroldot.” (189. oldal)
„Míg csendben utaztak hazafelé, Harold tudta, hogy olyasmi történt most közöttük, amit sosem lehet visszacsinálni. Ő nem köszönt el a fiától. Maureen igen és Harold nem. Ez mindig ott marad kettejük között.” (300. oldal)
7. David személyisége nem igazán bontakozik ki a történetből, inkább Harold bűntudatán keresztül ismerhetjük meg, azokat a közös jeleneteket látjuk, amik Haroldban mély nyomot hagytak. Milyen családi képeket látunk? Mi ennek a családnak a dinamikája? Milyen szülő Harold? Mi az, amit mégis megtudunk Davidről?
Sejtetted, hogy mi történt valójában Daviddel?
David legfőbb jellemzője az, hogy okos, és úgy tűnik, ez lesz az, ami éket ver közé és az apja közé, és ami megnehezíti a beilleszkedését az egyetemen. Ám ennél többet nem tudunk meg a belső harcáról, arról, mi vezetett pontosan az öngyilkosságához. Talán azért, mert maga Harold sem érti. Nem tudja, mi ment félre, és csak a saját hiányosságait látja: azt, hogy nem volt rendes apja Davidnek. Az olvasó ebben szintén sokáig hihet Haroldnak, ám aztán Maureen a fényképek segítségével visszaemlékszik a boldog családi pillanatokra is és arra, amikor a férje közel volt a fiúkhoz. Mi tehát az igazság? Mennyire volt távolságtartó Harold, és ez mennyire hatott David későbbi életére? Nem tudhatjuk pontosan, ahogy Harold és Maureen sem fog soha válaszokat kapni ezekre a kérdésekre.
Az kitűnik, hogy Haroldnak egyfajta kisebbségi komplexusa volt a saját fiával szemben. Már magára a szülői szerepre sem állt készen, a feladat nem jött neki olyan természetesen, mint (szerinte) Maureennak. David érdeklődő és haladó természete aztán még inkább elbizonytalanította, sehogy sem találta vele a közös hangot, és a szeretetét is csak sután tudta kifejezni. David ezt pedig kihasználta – talán mert a provokációjával akart valamiféle kapcsolatot kisajtolni az apjából? Maureen mindeközben Davidet védte, és mintha minden konfliktusban mellé állt volna, ami miatt Harold tőle is távolabbra sodródott.
„– Egyél, kincsem! – szólt rá Maureen. David azonban megrázta a fejét, és kioldalgott, mintha apja jelenléte maga is elég volna hozzá, hogy elvegye az ember kedvét a karácsonyi ebédtől.
Harold Maureenra nézett, aki már talpra is ugrott, és szedte le a tányérokat.
– Tudod, milyen okos – mondta.
Ez alatt azt kellett érteni, hogy az esze mentség mindenre, és amúgy is kívül esik a szülők hatáskörén.” (59. oldal)
„Vagy, ha nem talált szavakat, a karjába kaphatta volna. De nem tette egyiket sem. Szinte tapintotta a kisfiú félelmét, és nem tudta, mit csináljon. Amikor a fiú az apjához fordult segítségért azon a reggelen, nem kapott tőle semmit. Menekült az autójához, és ment dolgozni.” (72. oldal)
8. Szerinted miért volt olyan fontos Queenie barátsága Haroldnak a múltban? Miért olyan fontos számára a nő most?
Gondoltál rá, hogy esetleg több is lehetett köztük barátságnál? Mire számítottál, mi történt közöttük a múltban?
Hogyan képzelted el a találkozásukat? És milyennek találtad a megvalósult találkozásukat?
Valahogy Queenie is végig távoli, rejtélyes karakter marad a könyvben, mint David. Harold tőle is szeretne bocsánatot kérni, és a vele való kapcsolatát sem érti igazán. Fontos barát volt a számára, bár ez a barátság (hasonlóan visszafogott természetük miatt) nem volt túl mély. Ám számukra talán mégis az volt, mélyebb, mint arra Harold számított, hiszen meglepte, a nő mekkora áldozatot hozott érte. Az, hogy Queenie magára vállalta az üvegfigurák elpusztítását, valamennyire kirántotta a férfit az önsajnálatból. Azonban az, hogy ezt nem tudta megköszönni, egész életében bűntudattal töltötte el Haroldot. Ezért is indul meg olyan eltökélten északra: mert így végre lehetősége adódik valahogy meghálálni. Az, hogy ezt végül nem tudja megtenni (vagy legalábbis nem úgy, ahogy képzelte), újabb megrázkódtatásként éri Haroldot. Ám gyaloglás közben így is sok mindent sikerül rendeznie magában, és végül sikerül valamelyest megbékélnie a múlttal.
„Amíg nem találkoztak, azt hitte, tud köszönete mondani, sőt elköszönni. Hogy valódi találkozás lesz, és feloldozást hoz a múlt szörnyű hibái alól. De nem lett belőle sem találkozás, sem búcsú, mert az a Queenie, akit ismert, már eltűnt.” (301. oldal)
9. Harold néha még régebbre emlékszik vissza, feleleveníti a kapcsolatát a szüleivel. Mit tudunk meg róluk? Szerinted ezek a tapasztalások hogyan hatottak Harold későbbi jellemére, a viselkedésére a feleségével és a gyerekével?
Harold szülei egyáltalán nem bizonyulnak mintaszülőnek, főleg mivel, mint kiderül, egyikük sem vágyott rá igazán. Az apját még a háború szellemei kísértik, és bánatában az alkoholhoz fordul (ahogy később Harold is), az anyja pedig végig távolságtartó marad, és végül elhagyja a családot. Ezután az apa is csak tizenhat éves koráig hajlandó gondoskodni a fiáról. Harold így nem sok szeretetet kapott gyerekkorában, miközben igyekezett a háttérbe olvadni. Talán emiatt sem tud úgy kötődni Davidhez, ahogy szerinte az normális lenne. Ezért lesz csendesebb konfliktuskerülő felnőtt korában is. És talán ezért hibáztatja magát még inkább David halála után: úgy érzi, ugyanazt a hibát követte el, mint a szülei.
„Nagyon fiatal volt, a szája, mint a bazsarózsa, a férjhez menés a háború előtt jó ötletnek tűnt, utána nem. Gyereket pedig a legkevésbé sem akart. A kisfiú gyorsan megtanulta, az életben akkor boldogul a legjobban, ha fel se tűnik, hogy ott van; ha a jelenlétében is hiányzik.” (31. oldal)
10. Harold azért indul el, hogy megmentse Queenie-t, és így szembeszálljon a halállal. Bár Queenie-n már nem tud segíteni (ahogy Daviden sem), zarándoklata pozitívan, egyfajta lelki megbékéléssel zárul. Miket old fel benne (és Maureenban) ez a gyaloglás? Miket sikerül rendeznie magában? Milyen hatással van más emberekre?
Zarándokútja során Harold rég eltemetett emlékképeket elevenít fel, rájön, hogy kénytelen lesz velük szembenézni, ha békére akar lelni. Felidézi élete fájó pillanatait, elemzi saját viselkedését, meglátja az összefüggéseket. Közben otthon Maureen ugyanígy tesz, ő is a múlton töpreng. Így, bár nem együtt gyalogolnak, lélekben mégis ugyanazt az utat teszik meg, és együtt fedezik fel ismét elveszettnek hitt szerelmüket is. Együtt szabadulnak meg az önhibáztatástól és egymás hibáztatásától, és lelnek rá a megbocsátásra.
Az emberek, akikkel Harold találkozik, mindezt nem érthetik meg, hiszen nem ismerik a teljes történetet, sőt, rossz következtetéseket vonnak le. A férfi hajthatatlan eltökéltsége mégis hatással lesz rájuk. Felismerik benne a küzdeni akarást, a gyászfeldolgozás megnyilvánulását, amihez sokan tudnak kapcsolódni.
11. Harold nagyon kevés dolgot visz magával a gyalogláshoz, és utazása végén maradék kis holmijától is megszabadul. Szerinted miért? Meg tudtad érteni?
Mi az, amit te mindenképp magaddal vinnél egy ilyen utazásra? Egyáltalán nekivágnál-e egy ilyen hosszú útnak?
„Egy apró boltocskában sebtapaszt vásárolt, vizet, dezodort, egy fésűt, fogkefét, műanyag borotvát, borotvahabot, mosóport és két csomag teasüteményt.” (60. oldal)
12. Harold az útja során sokfajta emberrel találkozik. Hogyan hatnak rá ezek az emberek, és ő hogyan hat rájuk? Melyik találkozást találtad a legérdekesebbnek?
Haroldot leginkább az emberek esendősége hatja meg. Az, hányfajta küzdelmük lehet, amit első pillantásra nem is gondolnánk róluk. Megérti, mennyire egyformák vagyunk ebben, hogy hány különböző történet vezetheti azokat, akik mellett útja során elhalad. Ezzel az egységes különbözőséggel tud kapcsolódni másokhoz, és ez segít neki abban, hogy a saját életére is máshogy nézzen. Közben a sok sors meg is terheli a lelkét, hiszen az emberek szívesen mesélnek neki. Talán felismerik benne a sorstársat, vagy csak egy kedves, megértő idegennek látják. De az is lehet, hogy a története és egyszerű őszintesége hatja meg őket.
„Megértette, hogy míg gyaloglás közben a saját hibáiért vezekel, az utazás abban is segíti, hogy elfogadja mások gyengeségeit. Nem csak a szabad ég, de minden más is nyitott, amerre jár. Az emberek szabadon beszélhetnek, ő pedig szabadon meghallgathatja őket. És magával vihet egy darabot belőlük.” (92-93. oldal)
„Továbbment, és a bicikliző anyára gondolt. (…) Akarta-e, hogy megmentsék? Vagy csak visszarángatták az életbe, mikor már éppen azt hitte, megszabadult tőle? Bár mondhatott volna valamit neki annak érdekében, hogy még egyszer ne csináljon ilyet! Ha meg tudta volna vigasztalni, elengedhette volna. De így csak újabb terhet vett a lelkére azzal, hogy találkozott vele és meghallgatta, és nem tudta, mennyit bír még el.” (129. oldal)
„Megtanulta, hogy éppen az emberek kicsinysége tölti el csodálattal és gyengédséggel, és persze az ebből eredő magánnyal. (…) Harold már nem tudott úgy elmenni egy idegen mellett, hogy ne tudatosította volna magában, mindenki egyforma és közben egyedi is, hogy éppen ez az emberi lét dilemmája.” (158. oldal)
13. „– Én csak egy közönséges járókelő vagyok. Egy ember a tömegben. És nem zavarok senkit. Ha elmondom az embereknek, hova igyekszem, általában megértik. Megvizsgálják a saját életüket, és szeretnék, ha célhoz érnék. Azt akarják, hogy Queenie éljen, ahogyan én is.” (101. oldal)
Szerinted mit látnak az emberek Haroldban? Miért nyílnak meg így előtte? Miért tartanak vele?
Rád hogyan hatott Harold és az őt története?
14. „– Maga tulajdonképpen a huszonegyedik századért zarándokol. Csodálatos. A magáé pont olyan történet, amilyet az emberek hallani akarnak.” (203. oldal)
Szerinted milyen értelemben zarándokol Harold „a huszonegyedik századért”? Vagy ezzel csak az újságíró fújta fel a történetet, hogy eladható legyen?
15. Hogyan fordul át Harold története médiaszenzációba? Milyen narratívát kap így Harold zarándoklata? Milyennek találtad ezt a részt?
Tulajdonképpen a médiaszenzációhoz elég egyetlen jól megírt cikk, amit aztán egyre több újság és tévécsatorna felkap. Harold története egyedi, így jól eladhatónak bizonyul, különböző aspektusai pedig jól elemezhetőnek a különböző műsorokban. Queenie, Harold, Maureen és David története, a gyaloglás eredeti célja így háttérbe kerül, és a média a saját kénye-kedve szerint csűri-csavarja a tényeket. Az, hogy Haroldból kvázi „nemzeti hős” és „híresség” lesz, az emberek szemében mintha extra felelősséggel ruházná fel őt. Reklámtáblává válik, aki innentől fogva az egész népet képviseli.
„Az emberek kezdték sértésnek venni, ha az ő városukat nem keresték fel a zarándokok. Az egyik észak-devoni üdülőhely polgármestere interjúban fejtette ki, hogy Harold a „fehér középosztály elitjéhez” tartozik.” (235. oldal)
16. Szerinted hogyan alakul a későbbiekben Harold és Maureen sorsa? Visszataláltak a régi szerelemhez vagy valami újfajta szeretetre leltek?
17. Milyen más történetre emlékeztetett a könyv? Milyen hasonlóságokat és különbségeket találsz köztük?
18. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben?
19. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?
Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása. Maxim, Szeged, 2013.