Könyvklub összefoglaló: A Telihold kávézó

Elég megosztó olvasmányunk lett a mostani. 😀 Mivel az írónő alapvető célja az volt, hogy írjon egy könyvet a nyugati asztrológiáról – és feltehetően megismertesse azt a hazai olvasóközönséggel -, a könyv középpontjában is ez áll. Így azok, akik közelebb érzik magukhoz az asztrológiát, szerették, míg azok, akiktől távol áll a csillagolvasás, nehezen találtak vele kapcsolódási pontot.

Mivel ennyire központi téma, először a könyvben megjelnő asztrológiai érdekességekről beszélgettünk. Itt is elég vegyesek voltak a vélemények. Volt, akinek a könyv adott újat, amit kijegyzetelésre érdemesnek érzett, más száraznak, “varázstalannak”, furcsának érezte ezeket a részeket. Illetve többek voltak köztes állásponton is, akik a tálalással nem feltétlenül voltak elégedettek, de bizonyos tényeket, gondolatokat igaznak éreztek. Például elismertük azt, hogy a 2000-es évek eleje óta valóban nagy változások mennek végbe a világban, de abban, hogy ezt a bolygók állása okozná, már nem voltunk olyan biztosak. Ugyanakkor az is felmerült, hogy a bolygók hatását bizonyára nem lehet teljesen kizárni. De vajon mennyire hatnak ránk pontosan? Tényleg befolyásolják a személyiségünket, és azt, átmegy-e egy e-mail, vagy sem? Talán többen is szívesen olvastunk volna még erről részleteket, miérteket, de azt hiszem, az írónő nem olyan jó irányból fogta meg az “Asztrológia kezdőknek” összefoglalását.

Például a karaktereket sem bontotta ki túl mélyen. Talán érdekesebb lett volna úgy belelátni egy csillagolvasásba, ha előtte jobban megismerjük a szereplőket és a hátterüket. De a szerző megmaradt a felszínes, sematikus ábrázolásmódnál és a közhelyes problémáknál, így a tanácsadások kissé “futószalagszerűen”, gyors egymásutánban zajlottak, hirtelen odavetett megoldásokkal. Talán Mizuki, a forgatókönyvíró története volt a leginkább kifejtve, és többen is az ő szálát tartották a legérdekesebbnek. Nála jobban láthattuk, milyen változásokon ment keresztül az élete, hogyan törődött bele jelenlegi helyzetébe, és hogyan segíthetett neki a szebb környezet kialakítása.

Akari dillemája érdekesnek tűnt ugyan, de a változás nála túl hirtelen állt be, és például a Dzsiróval való kapcsolata is elsikkadt. Megumi történetére sem sok idő jutott, de nála szerettük, hogy egy apró változtatással is mennyi mindent tudott elérni. Viszont a Mizumotóval közös szála nem kapott lezárást, ami a nagy felvezetés után elég furcsának bizonyult. Többen kiemelték még Szacuki, a színésznő történetét is, ami kellemesen újszerű volt a nálunk megszokott, megcsalások körüli médiszenzációkhoz képest. Szacuki őszintén megbánta a tettét, nyilvánosan bocsánatot kért, és így ő is elindulhatott a gyógyulás útján.

A könyvben megjelenő hasonló kultúrális különbségek, a nyugat és a kelet kisebb találkozásai többeknek tetszett. A japán szokások nagyon finoman, de mindegyik történetben megmutatkoztak: például az, hogy hogyan állnak az élethez, hogyan kommunikálnak egymással. Viszont itt sem bontakozott ki előttünk részletesebb kép, amit valaki sajnált is.

Végül szót ejtettünk még a macskákról és a különleges desszertekről is, amik elvileg mind a könyv hangulatához tettek volna hozzá, de minket inkább csak megzavartak, úgy éreztük, az írónő túl sok mindent akart behozni a regényébe. A háttértörténetet adó macskás utalás (hogy visszajönnek megháláni, ha valaki jó volt hozzájuk) még akár működhetett is volna, de a megjelenítésükkel (”vidámparki óriás macska”) a kávézóban már akadtak gondjaink. 😀 A felszolgált finomságokat is túl soknak éreztük, ráadásul nagyon lazán kapcsolódtak csak a történetekhez.

Szóval ez a könyv nem igazán lesz újraolvasós, de szerettünk beszélgetni róla, érdekes párbeszédeket indított el a csoportban az asztrológiáról, és többek kíváncsiságát felkeltette, hogy utánanézzenek saját részletes horoszkópuknak. 🙂