Könyvklub összefoglaló: Harold Fry valószínűtlen utazása

Azt hiszem, már rég volt ilyen, hogy a többség ennyire pozitívan nyilatkozott egy könyvről. 🙂 Többeknek nagyon tetszett Harold Fry története, és ők a regény több aspektusát is kiemelték: a zarándoklatot, hogy elgondolkodtató, olvasmányos, hogy végig szurkolhatunk Haroldnak, hogy időben odaérjen Queenie-hez, hogy természetközeli, és hogy közben lehetőségünk van önmagunkba nézni.

Negatívumként a történet nem túl realisztikus pontjai merültek fel, amikről aztán sokat beszélgettünk. Ha nagyon realisztikusan nézzük az eseményeket, akkor valóban furcsának tűnik, hogy Haroldot végig így tárt karokkal fogadják az emberek (miközben egy idő után enyhén szólva is ijesztő lehetett a kinézete 😀), és hogy a sérült lába ellenére viszonylag ilyen könnyedén tovább tud menni abban a vitorláscipőben. Volt, aki ezeket a részeket hitelesebbnek érezte, mert lehet, hogy ezek csak a mi életünkhöz viszonyítva tűnnek kicsit elrugaszkodottnak, illetve Harold annyira befelé figyel az útja során, hogy a fizikai fájdalom közben elhalványulhat. Egy másik megközelítésmód az, ha a zarándoklatát inkább metaforikus utazásnak, esetleg valamilyen városi legendának tekintjük, és így a fenti furcsaságok új értelmet nyernek.

Ennek ellenére Haroldhoz és a bűntudatához nagyon is tudtunk kapcsolódni. Hitelesnek éreztük az önostorozását, azt, hogy Maureennal ilyen hosszú időre elhidegülnek egymástól, és nehezen találnak vissza a régi szerelemhez. Érdekes volt látni, mit hozott magával Harold a gyerekkorából, és ez aztán hogyan határozta meg a családi dinamikát. Közben valahogy mégis keveset tudtunk meg Harold, Maureen és David közös életéről. Vajon David halálát a szülei viselkedése (Maureen túlszeretése és Harold bizonytalansága) okozta? Ez nem derül ki egyértelműen, sokkal inkább a lezáratlan, kérdéses múlt hatása érezhető. A házaspárnak szüksége van a távolságra ahhoz, hogy lerendezzék magukban a történteket, de hiába vannak távol egymástól, lényegében ugyanazt az utat járják be.

Queenie kapcsán megkönnyebbültünk, hogy nem volt szó viszonyról, csak egy kicsit talán furcsa, esetlen barátságról és mély bajtársiasságról. Az üveg bohócfigurák esete pedig kellemesen groteszk volt: nem mindennapi megnyilvánulása az agressziónak, mégis átéreztük a komolyságát, hiszen Harold számára ez igazi érzelmi mélypont volt. Kíváncsian vártuk, hogy alakul a lezárás, meg tud-e neki bocsátani Queenie. A várt beszélgetés végül nem következett be, de ezt így éreztük hitelesebbnek, mivel Haroldnak valójában nem Queenie-vel volt elrendezni valója, hanem magával és Maureennal.

Végül még kiemeltünk egy-két érdekes találkozást a könyvben, illetve a Harold körül kialakult médiaszenzációt, amik mind tovább színesítették, új rétegekkel látták el ezt a történetet. Harold az útja során rádöbben, hogy mindenkinek vannak gondjai, furcsaságai, közben az ő valódi drámáját kívülről senki sem tudja értelmezni.

Szóval összességében ajánljuk ezt a könyvet. 🙂 Volt, aki már a filmet is megnézte, és jó feldolgozásnak találta, más már a folytatásokat is beszerezte, úgyhogy azt hiszem, Harold és a története még egy ideig vleünk marad.