Könyvklub összefoglaló: Ahol a folyami rákok énekelnek

Ehhez a könyvhöz írtam először öszefoglalót, még 2023 áprilisában, miután egyik kedves tagunk lemaradt a beszélgetésről, és megkérdezte, lesz-e esetleg valamilyen beszámoló róla. Ilyen lehetőségen előtte még nem gondolkoztam (itt is köszönöm az ötletfelvetést!), aztán valamelyik nap bevillant, hogy a Facebook-oldal lenne ehhez a legjobb fórum. Nemrég pedig az villant be, hogy jó lenne, ha ezek az összefoglalók a blogon is fent lennének, hogy visszakereshetőbbek legyenek. 😊 Remélem, hasznosnak találjátok, és persze itt is lehet még hozzászólásokat hagyni az olvasmányhoz.

Ennek a könyvnek a megbeszélését is azzal indítottuk, hogy mindenki elmondhatta, neki hogy tetszett a könyv. 🙂 Összességében mindenkinek érdekes és pozitív olvasmány volt. Az ellenoldalt én képviseltem 😅, nekem ugyanis hiányzott belőle pár dolog. De abban egyetértettünk, hogy az Ahol a folyami rákok énekelnek hangulata nagyon különleges, tele szép leírásokkal.

Megvitattuk a szereplők viselkedését is. Arra a kérdésre, hogy Owensnek sikerült-e átadnia azt, amit szeretett volna a könyvvel (azaz milyen az, amikor egy fiatal lány magára marad, igazi társak nélkül), az volt az egyöntetű válasz, hogy igen. A legtöbben Tate és Chase karakterét is megértették. Tate-ről megállapítottuk, hogy nem volt elég bátor, de ezt betudtuk a fiatalságának. Chase pedig a történet nőfalója, ám az ő motivációjáról sokat beszélgettünk. Hogy vajon szerelmes volt-e Kyába, vagy csak trófeának tekintette. Érdekes volt egyik tagunk meglátása, aki szerint Chase egyfajta trófeaként tartotta meg a kagylós nyakláncot, ami Kya meghódítását jelképezte. Erről mindannyian úgy véltük, hogy valóban passzolhat a jelleméhez.

Ha jól emlékszem, a könyv dinamikájáról változóak voltak a vélemények. Talán valaki említette, hogy a tárgyalási részt hosszúnak érezte. Illetve abban egyetértettünk, hogy a könyv lezárása elég kapkodósra sikerült. Az, hogy Kya a gyilkos, volt, akit jobban meglepett, és volt, akit kevésbé. Arról is beszélgettünk, hogy egy ilyen mesterien kitervelt gyilkosság vajon illik-e a jelleméhez, hiszen őt inkább a természet törvényei vezették, talán egy hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság jobban passzolt volna hozzá.

A versek mindenkinek tetszettek, és mindenki hangulatosnak találta őket. A végén meglepődtünk, amikor kiderült, valójában Kya írta őket. Beszélgettünk arról, mi lehetett Kya célja a versekkel, vajon ez egyfajta segítségkérés volt-e a részéről, kinyúlás az emberek felé, vagy csak így dolgozta fel a vele történteket.

Most hirtelen ennyit tudtam feleleveníteni. 😀 Ha valaki még emlékszik részletekre, vagy eszébe jutott újabb gondolat a könyvhöz, ne tartsa magában! 😊