Könyvklub összefoglaló: A fehér tigris

Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a homályos történetekről a legjobb beszélgetni. Lehet, hogy nem értettük meg jobban a könyvet, de annyira körbejártuk, hogy bármelyik irodalmár büszke lenne ránk. 😀

Miután tettünk egy kis kitérőt a karácsonyi olvasmányok és Leiner Laura felé, és megbeszéltük, hogy Lázár Ervin meséi többé-kevésbé mindannyiunknál kimaradtak, rátértünk A fehér tigrisre is. 🙂 Az már viszonylag hamar kiderült, hogy mindannyian bajban voltunk az értelmezésével, és valóban elég elvont olvasmányról van szó. Általánosságban véve szerettük a könyvet, de nem mindenki tudta megfogalmazni, hogy pontosan miért.

Mindenkinek kicsit másról szólt a könyv, és főleg a tigrist láttuk különbözőképpen. Volt, aki számára a lehetőségek, a tisztesség megtestesülése volt, ami egyre jobban sérült, ahogy Makos Gábor különböző szituációkba került. Más inkább a férfi lélekkivetüléseként értelmezte az állatot, ami az érzéseit tükrözte. Illetve feltettük a kérdést, hogy Lázár Ervinnek vajon volt-e konkrét magyarázata a tigrisre, vagy inkább rejtélyes erőnek szánta, ami hirtelen rászakad a főhősre. Talán nem is az a lényeg, hogy milyen lény pontosan, hanem hogy milyen lehetőségeket hoz magával, és Makos Gábor mit kezd azokkal.

Makos Gáborról is sokat beszélgettünk, és egyetértettünk abban, hogy nem tudjuk felmenteni a tettei alól, ő ebben a történetben nem egészen áldozat. Nagyon sok mindent kezdhetett volna a tigrissel, ő mégis végül rossz célokra használta, csak az erejét, indulatát használta ki, miközben, mint kiderült, a tigris nagyon intelligens is volt. Makos Gábor helyzete azért annyival összetettebb, hogy a város azonnal félelemmel, kirekesztéssel, bizonyos szempontból pedig érdektelenséggel reagált a tigris megjelenésére, amibe a férfi lassan beleőrült, és a méltatlan bánásmódra ő is hasonlóan felelt. Ám összességében elbukta a hirtelen ölébe pottyanó hatalom próbatételét.

A vége úgy alakult, ahogy arra a legtöbben számítottak. Én mondjuk azt hittem, másfajta tragédiába (Makos Gábor vagy valamelyik női karakter halálába) torkollik a helyzet, de mások csak ilyen véggel, a teljes enyészet képével tudták elképzelni a történetet.

Amit még szerettünk benne, az a mágikus realista elemek voltak, amik jól passzoltak a történethez. Bár a név nélküli város, ahol játszódott, furcsán elszigetelt a világ többi részétől, a hatalommal járó felelősség és az őrület témája talán még erősebben domborodott ki ebben a zárt térben. Az biztos, hogy sok homályos folt van a könyv történetében és szimbolikájában, de éppen ezért tudtunk róla jót beszélgetni: mindenki új nézőpontot tett hozzá, és így a tigris és Makos Gábor alakja még komplexebb lett, mint azt talán Lázár Ervin gondolta. 😀