Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Kérdések és válaszok elemzéshez, könyvklubhoz
A bekeretezett kérdéseknél kattints egy-egy lehetséges válaszért!
1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?
2. Mit gondolsz a könyv…
- mondanivalójáról?
- karaktereiről?
- stílusáról?
- tempójáról?
- világáról?
- fő témáiról?
3. A könyv egyik erőssége a hangulatteremtés – sokszor mágikus realista elemekkel. Mik ezek az elemek, és hogy tetszettek? Téged elvarázsolt a kávézó hangulata?
A Funicula Funiculi kávézó igazán különleges helyszín. Már a fények – és azok hiánya – is rejtélyes hangulatot kölcsönöz neki. Itt mintha megállna az idő: az idő múlásával semmi sem változik benne, és az időpontot is nehezen lehet megállapítani. Zene nem szól, de a legnagyobb hőségben is kellemes hűvös van benne.
A mágikus realizmus persze főleg az időutazás lehetőségében mutatkozik meg, valamint a kísértet jelenlétében, szokásaiban és átkában, amiket már minden ott dolgozó természetesnek vesz.
„Az alagsori kávézónak nem volt ablaka. A fényt a plafonról lecsüngő hat ernyős lámpa szolgáltatta, meg egy falilámpa a bejárat közelében. Ennek eredményeként a kávézó belseje örökösen a megsárgult fényképek tónusára emlékeztetett. Óra híján nem lehetett volna megmondani, nappal van-e vagy éjszaka. Volt ugyan három nagydarab antik falióra is a kávézóban, csakhogy mindegyik számlapja más-más időt mutatott.” (11-12. oldal)
„– Hogyan? – nyögte. Arccal a padlóra borulva szemlátomást teljesen letaglózta a láthatatlan erő, amely a hatalmába kerítette.
– Mi ez? Mi folyik itt?
– Megátkozta… Maga nem hallgatott rám, erőszakoskodott vele, ő pedig megátkozta magát – mondta Kadzu, és ismét eltűnt a konyhában, ott hagyva a padlón Fumikót.” (39. oldal)
4. A kávézó legnagyobb különlegessége természetesen az időutazás. Tetszett, ahogy a könyv az időutazást kezelte? Miben különbözik ez a történet más időutazós történetektől?
„Az időutazásról szóló filmekben és regényekben általában azt mondják, hogy az időutazó semmiképpen ne szóljon bele a dolgok alakulásába, mert ezzel megváltoztatja a jelent. Fumiko ezt jól tudta. Például, ha az, aki visszatér a múltba, megakadályozza a szülei megismerkedését vagy összeházasodását, önnön létét törli ki a jelenből.” (24. oldal)
5. „Mivel a cikkíró nem talált egyetlen időutazót sem, ezért azt a kérdést is nyitva hagyta, hogy lehetséges-e egyáltalán visszamenni az időben. Ám ha ez még így is lett volna, a szigorú szabályok miatt értelmetlenné vált az időutazás.” (25. oldal)
A könyvben sokszor felmerül, hogy a szereplők értelmetlennek érzik az időutazást a sok szabály miatt. Erre az utolsó történet végén kapunk feloldást, amikor Kei meglátja a dolog szívre gyakorolt hatását. Egyet tudtál érteni Keivel?
Szerinted miért ilyen szigorúak a szabályok?
4-5. A legnagyobb különbséget a szabályok jelentik. Általában minden időutazós történetben megjelennek bizonyos szabályok, amiket az időutazónak be kell tartania ahhoz, nehogy nagy káoszt okozzon. Itt azonban az előírások még a szokásosnál is jobban korlátozzák a vállalkozó kedvűeket, hiszen épp hogy csak néhány percre lehet visszatérni a múltba, és csak a helyiségben tartózkodókkal van lehetőségük szót váltani.
És míg más történeteknél a szabályok épp azért vannak, nehogy valaki végzetesen megváltoztasson valamit a múltban, itt ennek a veszélye nem áll fenn, mivel az időutazók sehogy sem lehetnek hatással a történésekre. Vajon akkor miért létezik ennyi szabály? Talán azért, hogy tényleg csak indokolt esetben vegyék igénybe a vendégek ezt a „szolgáltatást”, senki se élhessen vissza a helyzettel – és így a kávézó is megőrizhesse visszafogott jellegét.
Mivel nem sok leírást kapunk, az időutazás sem teljesen kidolgozott a könyvben. Nem tudjuk meg, hogyan működnek az idősíkok, hogy egy ember egyszerre kétszer is jelen lehet-e egy időben, és hogy az időutazó érzésein kívül milyen hatása van még az ottlétüknek. (Például Kohtake elhozza a borítékot a múltból, tehát a múlt idősíkján már nem létezik az a boríték – ez változtat még valamin?)
„(A jelen mit sem változott, ez a két ember azonban igen. Mind Kohtake, mind Hirai megváltozott lélekkel tért vissza a saját idejébe. Ebben a változatlan jelenben Kohtake újult erővel látta el házastársi feladatait Fuszagi mellett, Hirai pedig átvette a fogadót, hogy valóra váltsa Kumi álmát. Mind a két esetben megváltozott valami: az érintettek érzései és gondolkodása…)” (249. oldal)
6. Álljon itt az a kérdés is, amivel a könyv indít: „Szeretnél te is visszatérni a múltba mindazok után, amit erről a kávézóról hallottál?”
Visszatérnél ilyen kötött szabályok mellett a múltba, ha mondjuk a helyszínt te választhatnád?
Vagy inkább a jövőben néznél meg valamit?
7. A könyv legrejtélyesebb szereplője a fehér ruhás nő, akiről csupán annyit tudunk meg, hogy egyszer megszegte a szabályokat, ezért lett belőle kísértet. Szerinted mi az ő története? Miért olvas? Miért megy ki a mosdóba, és mit csinál ott (hiszen elég sokáig hagyja üresen a széket)?
8. Kadzu elég kedvetlenül küldi vissza az embereket a múltba, nehezen osztja meg a részleteket, és szigorúan veszi a rituálét. Szerinted miért? Milyennek találtad a karakterét?
Kadzu hozzáállása az időutazáshoz részben a jelleméből fakad. Mindennel és mindenkivel szemben kissé távolságtartó és egykedvű, bár azt is látjuk, hogy a barátaival és a rokonaival nagyon is törődik.
Másrészt valószínűleg kissé óvatosan kezeli az időutazást. Az nem derül ki, ő mennyit tud még róla – pl. mióta és miért létezik, mi történt eddig az időutazókkal –, de elképzelhető, hogy az eddigi tapasztalatai tették ilyen merevvé. Közben érezhető az is, mennyire komolyan veszi a rituálét, ami talán a jelenség iránti tisztelete jele lehet. Viselkedése egy ősi papnő hatását kelti, aki tisztában van a természetfeletti történések szépségével és nagyságával.
„Még valami állt Fumiko időutazásának útjában. Mindenki csak egyetlenegyszer próbálhatta meg. Ő pedig már ült azon a széken.
Okosabb el se mondani neki – döntötte el magában Kadzu, elnézve a könnyedén csevegő nőt. – Semmi kedvem ezt a szabályt is magyarázgatni – gondolta.” (204. oldal)
„Kadzu egészen idáig nem lázadt mások véleménye ellen, éspedig azért, mert az ő szűrője tökéletesen érzelemmentes volt. Bármi történt, biztonságos távolságban tartotta magától. Ez volt hozzáállása a világhoz, így élt tehát. Ezzel a közömbösséggel kezelt mindent és mindenkit.” (223. oldal)
9. A Mielőtt a kávé kihűl egy egységet alkot, de négy különálló történetből áll. Melyik történet állt hozzád a legközelebb, és miért?
10. Hitelesnek érezted az egyes történeteket? Milyen problémákat vetnek fel, és milyen feloldásokat kapunk rájuk?
A történetekben mind különböző, ám egészen komoly problémák és témák jelennek meg. Fumiko és Goro konfliktusa a kettejük közti rendes kommunikáció hiányára enged következtetni. Azt már nem látjuk, hogyan rendezik a kapcsolatukat, de nyilván túl tudnak lendülni a szakítás okozta zavaron, mert a könyv végén együtt vezetik a kávézót. Vajon Gorónak nem vált be az amerikai munka? Vagy csak pár évig szeretett volna világot látni? Esetleg Fumiko ment utána? Mind elképzelhetőnek tűnik.
Kohtake és Fuszagi az Alzheimer-kór okozta nehézségekhez igyekeznek alkalmazkodni, és hiába ápolónő Kohtake, így sem könnyű megtalálnia a közös hangot a férjével. Számára a levél és annak tartalma jelent megnyugvást, hiszen érzi belőle, mennyire szereti a férje, és ez ismét erőt ad neki ahhoz, hogy ő is teljes szívéből szeretni és ápolni tudja.
Hirai mind a húgát, mind a családját kerüli, képtelen visszatérni szülei fogadójába, úgy érzi, ott csapdába kerülne. Kumi halála után azonban hazatér, és esélyt ad a családi vállalkozásnak. Vajon a szülei meg tudnak neki bocsátani? Boldog otthon Hirai? A kép, amit Nagarénak küld, ezt sugallja.
Kei története talán a leginkább szívbe markoló, hiszen tudja, hogy valószínűleg sosem fogja látni a gyermekét, mégis életet szeretne adni neki. A találkozás aztán meggyőzi arról, hogy helyesen döntött, Miki egészséges és hálás neki, és esélyük adatik kifejezni egymás iránti szeretetüket is.
11. Melyik időutazóval (Fumiko, Kohtake, Hirai, Kei) tudtál a leginkább együttérezni? Volt olyan szereplő, akivel kevésbé tudtál azonosulni?
12. Fuszagi már a betegsége előtt is különösen viselkedik. Milyen magyarázatot találtál erre?
Ettől az egy-két epizódtól eltekintve nem sokat tudunk meg Fuszagi jelleméről, így csak találgatni tudunk, mi okozza furcsa viselkedését. Lehet, hogy ő egyszerűen ilyen: félszeg és visszahúzódó, aki nehezen találja a helyét a hétköznapi társas érintkezésekben is – még a felesége mellett is. Vagy viselkedése utalhat enyhe autizmusra is, ami az Alzheimer korai szakaszában tovább erősödik.
„Kohtake szintén jeges kávét kért, és leült a férjével szemközt. Fuszaginak ez nem tetszett, ezért átült a pult mellé. Kohtake nem sértődött meg, hozzászokott az efféle különcködésekhez.” (96. oldal)
„Fuszagi ajándékot vett neki a születésnapjára, Kohtake azonban véletlenül meglátta még az átadása előtt a férje holmija között. Mivel soha nem kapott még ajándékot tőle, rettentően megörült neki. Nem is bírt magával, és ezzel fogadta a születésnapján hazatérő Fuszagit: „Nem kapok tőled ma valamit?” Ezt hallva Fuszagi teljesen megkukult. „Nem, semmit” – morogta. Másnap Kohtake a szemétből halászta elő az ajándékot, az orgonalila zsebkendőt.” (117-118. oldal)
13. Hirai azért jön el otthonról, hogy a saját életét élhesse, ám végül a húga emléke előtt tisztelegve mégis visszamegy a szülei fogadójába. Kei pedig saját életét teszi kockára, amikor a szülés mellett dönt. Meg tudtad érteni a döntésüket, az áldozathozatalukat?
14. Az utolsó történetben látjuk azt is, hogyan alakult a korábbi időutazók sorsa. Ilyen befejezést képzeltél el számukra?
Szerinted mi történik a könyv végén Keivel? Valóban belehal a szülésbe, vagy még ott lehet a jövőben?
15. „A mokkakávé jellegzetes aromájú. A kávé imádói, amilyen Kohtake is volt, alig tudnak betelni vele. Másokat ellenben zavar túlzott savassága. Ezért a kávézók vagy szeretik, vagy utálják. Valójában úgy is mondhatnánk, hogy a kávé választja ki fogyasztóját. Nagare ugyanolyan gondot fordított a kávéja aromájára, mint a vaja minőségére.” (148. oldal)
Te mennyire vagy „kávéimádó”? Hogyan iszod a kávét? Társul hozzá valamilyen rituáléd? 😊 Szívesen beülnél a Funiculi Funicula kávézóba?
16. Hogyan jelenik meg a könyvben a japán kultúra? Tetszettek ezek az utalások?
Olvastál már más japán szerzőtől? Melyik olvasmányt találtad érdekesebbnek?
Bár a japán kultúra nem kerül előtérbe, számos apró megnyilvánulásban, utalásban megjelenik. A karakterek köszönetképpen fejet hajtanak, Hirai megemlíti a Tanabana ünnepet, illetve azt, hogy a fogadó vezetője hagyományosan rózsaszín kimonót visel, Fuszagiról pedig megtudjuk, hogy nem ismeri az összes írásjelet, csak a hiragana írást.
17. Szerinted miért épp a Funiculi Funicula nevet választotta a szerző a kávézónak? Milyen jelentőséggel bír?
(A Funiculi Funicula eredetileg egy olasz dal, amit Luigi Denza szerzett 1880-ban a Vezúv oldalán közlekedő első felvonó átadásának alkalmára. Lényegében egy szerelmes dal, amiben az énekes arra kéri a párját, tartson vele fel a hegyre, miközben a Vezúvról nyíló kilátást és a szerelmet élteti.)
A japán kávézó olasz neve elég meglepőnek tűnik, és magyarázatot sem kapunk rá a történetekben, csupán annyit, hogy többen is ismerik az eredeti dalt. A Funiculi Funicula utalhat egyfajta könnyedségre, játékosságra, egy falatnyi európai kultúrára. Vagy esetleg a fel-le mozgásra a lélek és az érzelmek birodalmában (ennek szimbóluma lehet a vulkán), az utazásra a múltba és vissza.
18. Milyen más történetre emlékeztetett a könyv? Milyen hasonlóságokat és különbségeket találsz köztük?
19. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben?
20. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?
Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl. Kossuth Kiadó, Budapest, 2018.
Ezeket is érdemes megnézni
Melina Marchetta: Jellicoe Road
Alice Munro: Kilátás a Várszikláról
