Raquel J. Palacio: Az igazi csoda
Kérdések és válaszok elemzéshez, könyvklubhoz
A szürke hátterű kérdéseknél kattints egy-egy lehetséges válaszért!
A könyvhöz írt kvízkérdésekért kattints ide!
1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?
2. Mit gondolsz a könyv…
– mondanivalójáról?
– karaktereiről?
– stílusáról?
– tempójáról?
– világáról?
– fő témáiról?
3. Milyennek találtad a könyv főszereplőjét Auggie-t? Mi teszi hétköznapivá, és mi teszi különlegessé? Szívesen barátkoznál vele?
„Tudom, hogy nem vagyok egy átlagos tízéves. Mármint csinálok hétköznapi dolgokat: például fagyit eszem, labdázom vagy biciklizem. Még Xboxom is van. Az ilyesmi hétköznapivá tesz, azt hiszem. És annak is érzem magam. Belül. De tudom, hogy a hétköznapi gyerekektől nem rohannak el sírva a többiek a játszótéren. Tudom, hogy a hétköznapi gyerekeket nem bámulják meg, bárhová is mennek.” (11. oldal)
Ahogy Auggie is elmondja a könyv elején, ő egyszerre hétköznapi és különleges. Hétköznapi, mert egy teljesen átlagos kisfiú, aki ugyanazokat a dolgokat szereti, mint minden más tízéves, pl. videójátékozik és Csillagok háborúja-rajongó. Mint megtudjuk, az érzései is teljesen szokványosak, hiszen ugyanúgy elfogja néha a bizonytalanság, ugyanúgy szüksége van a családjára és a barátaira, mint bárki másnak. A története, az arcdeformációja és a megküzdési stratégiái azonban különlegessé teszik. Ám míg ez a különlegesség a könyv elején negatívnak tűnik, a végére pozitívvá válik, hiszen ezzel a sajátosságával képes hatni másokra, megtanítva őket az elfogadásra és az összetartás erejére.
4. A könyv középpontjában Auggie és szokatlan arca áll. Hogyan viszonyul Auggie a saját külsejéhez és mások rá adott reakcióihoz?
„– De nem ugyanolyan külsővel jönnek vissza. Úgy értem, tök másképp néznek majd ki, ugye? – nézett rám merengve.
– Hát persze. A lélek ugyanaz, viszont minden más különbözik.
– Tetszik az ötlet – jegyezte meg Auggie, sűrű bólogatások közepette. – Nagyon tetszik, Summer. Ez azt jelenti, hogy nem marad ilyen a pofám örökre.
Az arcára mutatott, és kislányosan rebegtetni kezdte a szemhéját, amivel megnevettetett.” (155. oldal)
„Mindössze egy milliomod másodpercig habozott, de pontosan éreztem, mikor látott meg. Mint már említettem: volt alkalmam hozzászokni elégszer.” (51. oldal)
Auggie hozzáállása a külsejéhez kettős. Egyrészt képes humorral és egészséges önkritikával állni hozzá, másrészt érezni a bizonytalanságát és a félelmét is. Kifelé igyekszik erősnek mutatkozni (pl. nem elemzi a saját külsejét és a műtétek megpróbáltatásait, hanem végig laza marad az elbeszélő stílusa), de közben látjuk, hogyan tudja megtörni egy-egy váratlan megjegyzés, tapasztalás. Mások reakcióit, mint mondja, már egészen megszokta (bár jó kérdés, mennyire lehet ehhez ténylegesen hozzászokni), még nevetni is képes rajtuk, de egy barát árulását nehezen viseli (ami megint csak hétköznapiságát hangsúlyozza, hiszen az senkinek sem esne jól).
5. Mikor, kinek a szemszögéből kapunk először részletes leírást Auggie arcáról? Mit gondolsz, miért épp ő mutatja be?
Auggie külsejét Via szemszögéből ismerhetjük meg részletesen, ami nagyon érdekes írói megoldás. Auggie nem saját magát mutatja be, hiszen ő nem akar ennyire a külsejével foglalkozni, Via pedig hiteles narrátor, hiszen közel áll Auggie-hoz, a születése óta ismeri, szereti, védelmezi, miközben a leírása nem elfogult, hanem pontos, mint egy fiatal felnőtt által adott jellemzés. Ráadásul Via a második nézőpont karakter, azaz mire Auggie arcát „tisztán” látjuk, az olvasónak már volt ideje a külső mögé nézve megismerni Auggie-t és együttérezni vele, de még viszonylag a történet elején vagyunk ahhoz, hogy a leírással sikerüljön megértenünk a többi karakter reakcióját.
6. A szereplők közül ki hogyan reagál Auggie külsejére? Gondolj a…
…barátokra,
…tanárokra,
…iskolatársakra,
…idegenekre!
Mennyi időbe telik, amíg az egyes karakterek észreveszik az embert a külső mögött?
„Suliban lenni eleinte szörnyű volt. Minden óra újabb alkalmat kínált a többieknek, hogy úgy tegyenek, mintha nem bámulnának.
(…)
A folyosón mindig találkoztam olyannal, aki még nem hallott rólam, ezért meglepte az arcom. Az illető többnyire olyan hangot adott, mint amikor víz alá merülés előtt visszatartod a levegőt.” (76. oldal)
„Asszem, úgy működik a dolog, mint a sajtos történet az Egy ropi naplójában, amikor a szereplők félnek, hogy ha hozzányúlnak a kosárlabdapályán heverő penészes sajthoz, ők is megzöldülnek. Én vagyok a Beecher penészes sajtja.” (88. oldal)
A szereplők közül mindenki kicsit másképp reagál, ám a kezdeti meglepődés mindenkire jellemző. Ez alól csak a tanárok, illetve Jack, Julian és Charlotte a kivételek, hiszen őket valamennyire már felkészítették Auggie érkezésére. A tanárok pedig az első megtorpanás után ugyanúgy kezelik Auggie-t, mint mindenki mást.
A barátai szintén egyenjogú társukként kezelik Auggie-t, bár ez Jacknek több időbe telik, mint Summernek, aki azonnal képes a humorát és a kedvességét látni benne. Julian közben egyre ellenségesebbé válik, ráadásul a többieket is Auggie és a barátai ellen hangolja. (Ő végül el is nyeri „megérdemelt büntetését” azzal, hogy az író száműzi őt a történetből és Auggie életéből.)
Az iskolatársak reakciója vegyes, a kíváncsi pillantásoktól a „Pestis”-ig terjed, de a többség lassan elfogadja Auggie-t. Julian baráti körének azonban külső ellenségre van szüksége ahhoz, hogy észrevegye, Auggie valójában a közösségük teljes jogú tagja. Az idegenek reakcióit pedig (mivel nincs esélyük megismerni Auggie-t) a félelem és a gyűlölködés jellemzi.
7. Kinek a reakcióját érezted indokoltnak, és kiét gonosznak? Te hogyan reagálnál, ha Auggie szembejönne veled az utcán vagy az iskolában?
8. Mit árul el a társadalmunkról a szereplők viselkedése Auggie-val? Szerinted hiteles képet fest a könyv a társadalmunkról és a gyerekekről általában? Nálunk is hasonló lenne Auggie fogadtatása?
„Akár hiszed, akár nem, az emberek számára sokkal kevésbé volt furcsa egy űrhajós sisak, mint az arcom.” (265. oldal)
„Nem mintha gonoszságból csinálták volna az egészet, sőt: senki sem röhögött ki vagy ilyesmi. Csak simán buták voltak. Jó lett volna felvilágosítani őket: hé, attól még nem harapok, hogy így nézek ki. Ha Csubakka betévedne közénk, talán én is megbámulnám egy picit. És ha Jackkel vagy Summerrel mászkálnék a folyosón, valószínűleg odasúgnám nekik: itt van Csubi! És ha véletlenül meghallaná a dolgot, tudná, hogy nem gonoszkodom. Csak rámutatok az ő Csubi-mivoltára.” (77. oldal)
A könyv hűen (még ha olykor Disney-filmesen is) mesél arról, milyen fokozatai vannak az elfogadásnak, és hogy az emberek milyen döbbenten és rugalmatlanul fogadják, ha valami eltér a megszokottól. És míg a felnőttek képesek ezt magukban burkoltan lerendezni (kivéve talán egyesek, lásd Julian anyukája), addig a gyerekek reakciója sokkal nyíltabb, a teljes elfogadástól a teljes elutasításig terjed.
9. A történet arról is mesél, hogy az iskolakezdés és a beilleszkedés egy új környezetbe bárkinek nehézséget tud okozni. Milyen nehézségekkel küzd a többi szereplő? Ki hogyan próbál beilleszkedni?
„– De ez baromság, Auggie! – vettem el tőle a második képregényt is. – Vissza kell menned. Néha mindenki utálja az iskolát. Még én is. Sőt, olykor a barátaimat is. Ilyen az élet. Azt akarod, hogy normálisan kezeljenek, nem? Hát ez a normális, képzeld! Mindenkinek suliba kell mennie annak ellenére, hogy akadnak rossz napok.” (137. oldal)
Auggie történetét még jobban árnyalja az, hogy körülötte mindenki küzd kisebb-nagyobb beilleszkedési vagy egyéb problémákkal, amik bár nem lesznek annyira hangsúlyosak, mégis szépen keretek közé foglalják a könyv mondanivalóját. Auggie-é mellett Via lelkivilágát ismerjük meg a legjobban, aki olykor nehezebben viseli a családban betöltött helyét és szerepét, miközben a barátnői is megváltoznak és eltávolodnak tőle. Mint kiderül, olykor Auggie külsejét is terhesnek érzi, mivel ráirányítja a figyelmet, kiemeli az átlag tömegéből, és kérdések záporát szabadítja rá. Az új közegbe való beilleszkedése során azonban hű tud maradni magához, és a színjátszásban megtalálja a kiteljesedés lehetőségét.
Jack is keresi a helyét az új magániskolában, ahol szegény anyagi hátterével kívülállónak érzi magát a sok gazdagabb családból származó gyerek között. Igyekszik Auggie-n kívül más barátokat is szerezni, de erőltetett igyekvésével végül megbántja Auggie-t. Eközben Miranda, aki szülei válását dolgozza fel, épp azért hidegül el Viától, mert olyan különleges akar lenni, mint ő. Justin szülei szintén elváltak, és nem is igazán törődnek vele, ezért a fiúnak különösen vonzó Via szerető családja. Summert pedig édesanyja egyedül neveli, miután a kislány elveszítette katona édesapját.
10. Te hogyan élted meg az iskolakezdést? Könnyen be tudtál illeszkedni? Mi okozott nehézséget, és mi segített?
Visszatérő, erőteljes kép a könyvben a „turista a kannibálok szigetén”. Valóban léteznek ilyen helyzetek? Te érezted magad valaha így?
11. Milyen üzenetet közvetít a könyv a barátságról? Kik lesznek Auggie igaz barátai? Hogyan támogatják egymást?
„Azt kell mondanom, hogy a legbátrabb dolog, amit valaha tettem, az az, hogy Augusttel barátkoztam.” (176. oldal)
Ez Jack nézőpontja, ami jól összefoglalja azt, hogyan jelenik meg a barátság a könyvben. Ugyanis Auggie barátai mind bátrak, hogy legyőzik esetleges előítéleteiket, és olyan nyíltsággal állnak Auggie-hoz, amire körülöttük nem sokan képesek. Kitartanak mellette, megvédik a támogatásukkal, a szavaikkal és végül a tetteikkel is. Közben pedig Auggie-től is fontos leckéket tanulnak a kitartásról.
12. A történetben fontos szerepet tölt be Auggie családja is. Milyennek találtad a szülőket és Viát? Milyen volt a családtagok kapcsolata egymással? Hogyan támogatták Auggie-t?
„August a Nap. Én, anya és apa bolygók vagyunk, akik a Nap körül keringenek. A családunk többi része meg a barátaink aszteroidák, akik a Nap körül keringő bolygók körül keringenek.” (99. oldal)
Auggie családja rendkívül támogató és összetartó. Megélik az érzelmeiket, megbeszélik az érzéseiket, konfliktusaikat, empátiával és humorral közelednek egymás felé. Közben, ahogy Via is írja, elkerülhetetlen, hogy Auggie nagyobb figyelmet kapjon, hiszen a könyv elején jobban segítségre szorul. Ez azonban lassan megváltozik, ahogy Auggie kezdi megtalálni a helyét a világban, és elindul a saját útján.
13. „Ekképp működött tehát az életem a mi kis naprendszerünkben. Idén viszont kifordult a világ a négy sarkából. Változóban van az univerzum. A bolygók letérnek a pályájukról.” (100. oldal)
Milyen változások állnak be a könyv során? Mi váltja ki őket? Tetszett, ahogy a karakterek sorsa alakult?
A legnagyobb változás Auggie iskolakezdése és az, ahogy lassan egyre önállóbbá válik. Így a család addigi dinamikája is átalakul, Via pedig több figyelmet kap. Auggie osztálytársai is (Julian kivételével) képesek megváltozni a könyv végére (köszönhetően a külső ellenségnek), és befogadni maguk közé a fiút. Közben Via és Miranda kapcsolata is rendeződik, így Miranda tulajdonképpen kétszer változik a történet folyamán. A könyv célja pedig mindezzel természetesen az, hogy az olvasóban is elindítson valamilyen változást, nyitást az elfogadás felé.
14. A történetet több nézőpontból ismerhetjük meg. Tetszett ez a megoldás? Mit adtak hozzá az egyes nézőpontok a fő történeti szálhoz? Hogyan egészítették ki egymást?
A nézőpont karakterek mind kapcsolódtak valahogy Auggie-hoz, így miközben megismerhettük a saját lelkivilágukat és problémáikat, Auggie történetét is kerekebbé tették azokkal a részletekkel, amiket csak ők láthattak. Így lényegében végig a gyerekek meséltek a saját tapasztalataikról, nem kellett hozzá egy mindent látó narrátor. Közben a különböző nézőpontok arra is rávilágítanak, hányféleképpen lehet megélni egyetlen konfliktust (ami jelen esetben Auggie iskolakezdése), és hogy ez a főkonfliktus mennyi kisebb konfliktushoz vezethet, és hány dologra lehet ráhatása.
15. „akkor az anyatermészet tulajdonképpen tombolát árusít? a születésedkor veszel egy szelvényt, és csak a véletlenen múlik, jó vagy rossz dolgot nyersz-e vele? csak a vakszerencsén? (…) nem, nemcsak a vakszerencsén múlik. ha tényleg azon múlna, akkor az anyatermészet magasról tojna ránk. és nem tojik. a legvédtelenebb lényeiről is gondoskodik. vigyáz rájuk, olykor érthetetlen módon.” (239. oldal)
Mi a véleményed Justin gondolatairól? Egyetértesz vele?
16. A könyv üzenetét jól összegzi Mr. Popsin évzáró beszéde.
„A leglényegesebb azonban, hogy idén mihez kezdtetek az időtökkel, hogyan töltöttétek a napjaitokat, és kikkel barátkoztatok. Az én szememben ez a siker első számú mércéje.” (348. oldal)
„Legyünk mindig kegyesebbek egy kicsit a feltétlenül szükségesnél.” (349. oldal)
„– A nagyszerűség – kezdte – nemcsak az erőben rejlik, hanem az erő helyénvaló használatában is… Az a legnagyszerűbb, akinek az ereje a legtöbb szívet megmozgatja.” (353. oldal)
Mit gondolsz ezekről az idézetekről? Számodra mi jelöli a sikert? Mit jelent kegyesnek lenni? Mit jelent nagyszerűnek lenni? Hogyan tehetünk a leginkább jót másokkal? Hogyan illeszkednek ezek a gondolatok a könyv történetéhez?
Mr. Popsin beszédében ismét feltűnik a barátság és a barátok megválasztásának fontossága. A kegyességről pedig Auggie osztálytársai mind tanultak valamit, még ha nem is tudják így nevén nevezni. Az erő helyénvaló használata pedig egyaránt vonatkozhat a barátság és a család támogató és megértő erejére, a „jó védelmében” való kiállásra és Auggie erejére, ami átsegíti őt a viszontagságokon.
17. „– Én köszönöm neked, Auggie! – válaszolta lágyan.
– Mit?
– Mindent, amit adsz nekünk. Hogy megérkeztél az életünkbe. Hogy önmagad vagy.” (360. oldal)
Mire gondolhat Auggie anyukája? Mit ad nekünk Auggie és az ő története?
Auggie elsősorban a kitartásával ad erőt a körülötte lévőknek, hiszen az őt érő megpróbáltatások, ellenségeskedések és megjegyzések ellenére továbbra is jár iskolába, ahová sikerül beilleszkednie, sikerül barátokat szereznie és jól teljesítenie, azaz teljes, boldog életet élnie.
18. Mire utal a könyv címe? Milyen csodák jelennek meg a történetben?
„Minden siker egy-egy apró csoda, mert az orvosok azt mondták a születésekor, hogy nulla esélye van az életben maradásra.” (108)
„– Ez, kérlek, egy állkapocs- és arccsont-deformáció, amit valami autoszomális recibuksza okoz. Meg valami szindrómám is van, sosem bírtam megjegyezni. A két cucc valami szuperdologgá állt össze anya hasában, aminek még neve sincs. Nem mintha dicsekedni akarnék, de igazából egy orvosi csoda vagyok, tudod.” (156. oldal)
„De figyu, ha díjazni akarnak azért, mert én vagyok én, hát részemről oké. Elfogadom. Nem semmisítettem meg a Halálcsillagot vagy ilyesmi, de átvészeltem az ötödik osztályt. Ami nem könnyű – még valaki másnak a bőrében sem.” (356. oldal)
Az idézetek alapján is kitűnik, hogy a cím egyik jelentése maga Auggie és az a csoda, hogy ő életben maradt és teljes életet él. Ezt a gondolatot azonban nyugodtan továbbvihetjük, és kijelenthetjük, hogy a könyv minden életet csodaként éltet. Ezt támasztják alá a dalszövegek és a könyv többi szereplőjének nézőpontkarakterré való előléptetése.
A harmadik idézet pedig utalhat az apró eredmények csodájára, minden sikerre, amit elérünk, amiért megküzdünk. Így nemcsak az élet, hanem az élet megélése is egy csoda lesz, ahogy minden pozitív érzelem, amit mások iránt mutatunk, mint például az elfogadás és a barátság. Hiszen a könyv főleg ezeknek az erejét méltatja, az egymás felé fordulást tekinti az élet igazi csodájának.
19. A könyvben újra és újra felbukkannak Mr. Browne ukázai, amik a történet végén listába vannak szedve. Hogyan illeszkednek ezek a könyv történetéhez? Melyik ukázzal tudsz a leginkább azonosulni? Te milyen ukázt küldenél Mr. Browne-nak képeslapon?
Az ukázok közül több is szól a bátor cselekedetek fontosságáról, a kedvességről, egymáshoz való fordulásról, amik a történetnek is fontos témái.
20. Auggie kedvenc filmje a Csillagok háborúja. Láttad/szereted a sorozatot? Milyen jelentősége volt a Csillagok háborújának a történetben?
Auggie Csillagok háborúja-rajongása egyrészt a hétköznapiságát erősíti, másrészt a kapcsolódást segíti elő a többi karakterrel és az olvasóval. Közben Auggie változását, érését is jelzi, hiszen egy idő után elkezd megszabadulni az őt jellemző Csillagok háborújás dolgoktól, mert nem akarja, hogy csak ez alapján ítéljék meg az emberek, összetettebb személyiség szeretne lenni.
„Szerintem a felső tagozatban azzal azonosítanak, amit szeretsz. Ezért óvatosnak kell lenni az ilyesmivel.” (293. oldal)
21. Milyen más történetre emlékeztetett a könyv? Milyen hasonlóságokat és különbségeket találsz köztük?
22. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben? Mi ragadott meg benne?
23. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?
Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Raquel J. Palacio: Az igazi csoda. Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2018.
Ezeket is érdemes megnézni
Könyvklub összefoglaló: Énekelek, s táncot jár a hegy
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
