Könyvklub összefoglaló: Macskabár
A hírhedt macskás-kávézós könyv, amit azóta sem felejtettünk el, de ami minden hibája ellenére hozta azt, amit egy könnyed olvasmánytól várhatunk: kötetlen, jó hangulatú beszélgetést eredményezett. 😊
Azt hiszem, most először futottunk bele olyan könyvbe, amivel kapcsolatban mindenkinek vegyesek voltak az érzései. Ám ez nem akadályozott meg minket abban, hogy jót beszélgessünk róla. 😊
Mindannyian kicsit többet vártunk ettől a könyvtől, még úgy is, hogy egy könnyedebb olvasmány. Szerettük, hogy egy egyszerű, könnyen fogyasztható történet, és sajnáltuk, hogy az írónő nem fejtette ki részletesebben az egyes témákat, nem bontotta ki jobban a karaktereket. Igazából mindent kicsit összecsapottnak éreztünk benne, talán túl sok témához akart nyúlni egyszerre az írónő, vagy hiányzott mellőle egy társíró, aki Sólyom Anna szakmai tapasztalataiból vett (sajnos kicsit klisés) bölcsességeit segít jobban belefűzni egy történetbe.
Nagore karaktere kissé kétdimenziós maradt, és a fóbiája sem tűnt túl hitelesnek. Egyik tagunk meg is erősítette, hogy aki ennyire fél a macskáktól, az nem alkalmazkodik hozzájuk ilyen hamar. Ráadásul cseppet sem találtuk szimpatikusnak, hogy lenyúlta Figaro pénzét. 😀 A macskakávézó működéséről is olvastunk volna még többet, ahogy a spanyol kultúráról is.
Ennek ellenére a könyv jó alapot biztosított egy könnyed, tréfálkozó beszélgetéshez. A macskákat természetesen jópofának tartottuk, mindenki választhatott, melyiket vinné haza szívesen. 😊 Beszélgettünk az ikigairól, az állatos kávézókról, az állatos könyvekről, és még a Könyvorákulum-játékkal is megpróbálkoztunk – természetesebben kevésbé frappáns bölcsességeket kaptunk, mint Nagore a könyvben. 😀