Könyvklub összefoglaló: Normális emberek

A megérzéseim helyesnek bizonyultak ezzel a könyvvel kapcsolatban: valóban vegyesek voltak a vélemények, mégis egy nagyon jó kis beszélgetés lett belőle. 😊

Már a könyvről alkotott összbenyomás is vegyes volt, ami az egyes elemek és karakterek hitelességének volt betudható. Volt, aki mindkét karakter vívódását megértette, nagyrészt tudta értelmezni az általuk átélt helyzeteket, másoknak bizonyos jelenetek hiteltelenné váltak.

Az biztos, hogy a két főszereplővel nehéz volt azonosulni, hiszen mindketten sérült emberek. Marianne elnyomás iránti vágyát valaki szeretetnyelvként, valaki a jól ismert stresszhelyzet újraéléseként értelmezte. Connell bizonytalanságát ezzel szemben általános szorongó jellemének tudtuk be. Általánosságban egyetértettünk abban, hogy mindketten nehezen illeszkednek be adott környezetükbe és önbizalomhiánytól szenvednek.

Egyik tagunk kettejük kapcsolati nehézségeit jól összegezte azzal, hogy tulajdonképpen Marianne és Connell hasonló problémákkal küzdenek, amik azonban más-más okokra vezethetők vissza. Ráadásul életük különböző szakaszaiban máshol tartanak a problémáikkal, így hol elsodródnak egymás mellől, hol visszasodródnak egymáshoz. Ezért is tart olyan sokáig, amíg megfelelően képesek segíteni egymásnak.

A kettejük közötti kommunikációs hiányosságokat a szereplők bizonytalanságával magyaráztuk, illetve a félreértésekkel, amik újabb félresiklott párbeszédekhez vezettek. Egyikük sem mondja ki egyértelműen az érzéseit, mindketten a feltételezéseikből vonnak le következtetéseket. Ráadásul depresszív, beszűkült tudatállapotuk miatt képtelenek kilépni a saját belső világukból és más szemszögből is átlátni a helyzeteket.

Beszélgettünk a két anya hozzáállásáról is, hiszen egyikük sem tudott hatásos segítséget nyújtani a fiataloknak. Lorraine-nél úgy éreztük, képtelen lépést tartani a generációs szokások változásaival, így nehezen érti meg Connell döntéseit. Közben pedig félti a fiát, hogy esetleg olyan férfi válik belőle, mint az apjából – aki valószínűleg elhagyta a családját. Denise elhidegülését talán az abúzív férj mellett töltött idő okozza, és maga is bántalmazóvá válik, amikor nem védi meg Marianne-t a bátyjától.

Mindenkinek szimpatikus volt, hogy a könyv nem egy sztereotíp, hanem egy nehezebben definiálható kapcsolat története. Azonban valaki így is sajnálta, hogy a két főszereplő nem talál teljesen egymásra a könyv végére. Egy másik tagunk szerint ez nem is annyira romantikus kapcsolat volt, hanem egy romantikus kapcsolatból induló barátság, mély összetartozás története.

A cím értelmezésénél is vegyesek voltak a vélemények. Valaki szerint a normális emberek a látszólag boldog emberek a történetben. Más úgy fogalmazta meg, hogy a „normális” egy vágyott állapotként szerepel, amit lényegében a főszereplők már elértek, hiszen az, hogy az embernek vannak problémái, teljesen normális. Csupán a problémáink milyenségében és az azokra adott reakcióinkban különbözünk.