Könyvklubos kérdések: Sárga

Nyomtatható változat

Ajánló a könyvhöz

Könyvklub összefoglaló

1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?

2. Mit gondolsz a könyv…

• mondanivalójáról?
• karaktereiről?
• stílusáról?
• tempójáról?
• világáról?
• fő témáiról?

3. A könyv műfaji besorolása nem túl egyértelmű. Sok helyen thrillerként emlegetik, miközben nem nevezhető klasszikus thrillernek, míg mások inkább szatírának látják. Te melyik megnevezést érzed találóbbnak, hova sorolnád a könyvet? Milyen elemeiben nevezhető thrillernek, és milyenekben szatírának? Mennyire valóságos az a kép, amit lefest?

4. A történet elsősorban a könyvkiadás nehézségeit, az eltorzult, haszonközpontú könyvpiacot veszi górcső alá. Mennyire érezted hitelesnek azt, ahogy a könyv a könyvkiadást ábrázolja? Mely elemei voltak találóak, és melyeket érezted esetleg túlzónak? A könyvkiadás működésének melyik ténye/állítása lepett meg a leginkább?

Szerinted a magyar könyvkiadás mennyiben állítható párhuzamba a könyvben megjelenővel? Milyen visszás, túlzó működési elveket tapasztalsz ezen a területen?

„Miért nem közli veled senki azonnal, hogy a könyved mennyire fontos a kiadódnak? Mielőtt A szikomorfán túl megjelent volna, szétdolgoztam az agyam a bloginterjúkkal és podcastekkel, azt remélve, hogy minél többet fektetek a hírverésbe, a kiadóm annál jobban értékeli az erőfeszítéseimet. De most már látom, hogy a szerző könnyei és verejtéke egyáltalán nem számítanak egy könyv sikerességében. A bestsellereket kiválasztják. Nem számít, mit csinálsz. Csak élvezd, ami vele jár.” (84. oldal)

„A nagy irodalmi események – díjátadók, konferenciák, kerekasztal-beszélgetések – olyasmik, mint a gimiben az első napok, csak sokkal rosszabbak, mert itt a menő gyerekek tényleg menők, és kevés megalázóbb dolog van annál, hogy kizárnak a beszélgetésből, mert a könyvedből nem kelt el elég példány, nem reklámozták eléggé, vagy a kritikai visszhang nem volt elég erős ahhoz, hogy emberként bánjanak veled.” (98. oldal)

„De aztán belépett az ajtón a professzionális könyvkiadás, és az írás hirtelen a szakmai irigykedés és a homályos marketingbüdzsé tárgyává vált, meg az előlegeké, amelyek összehasonlíthatatlanok a pályatársaid előlegeivel. A szerkesztők fogják magukat, és belekutyulnak a szavaidba, a víziódba. A marketing és a nyilvánosság arra késztet, hogy több száz oldalnyi gondos, kiforrott elmélkedést cuki, tweet-méretű vitatémákra szoríts le. Az olvasók elvárásokat támasztanak – nemcsak a történet, hanem a te politikai hozzáállásod, a filozófiád, a morális témákban mutatott kiállásod felé is. Nem a műved, hanem te vagy a termék: a kinézeted, a szellemességed, a gúnyos visszavágásaid és az online cicaharcokban elfoglalt álláspontod, amelyek amúgy a való világban az égadta világon senkit nem érdekelnek.” (278. oldal)

5. A regény szerint hogy manipulálják a könyvkiadók az írókat? Mire késztetik, hogyan zsákmányolják ki őket? Milyen lehetőségei vannak így egy írónak? Milyen utat választ Athena és June?

„Nehéz elérni az irodalmi tekintélynek azt a szintjét, amivel már évekkel vagy évtizedekkel az utolsó könyved után is húzónév maradhatsz. Talán csak pár Nobel-díjas szerző képes rá. Nekünk, többieknek tovább kell taposnunk a fontos vagyok! feliratú mókuskerékben.” (212. oldal)

„A kisebbségi trauma kelendő, mi? Úgy bántak vele, mint egy kiállítási tárggyal. Így működött a marketingje. Hogy egy kínai tragédia volt. Belement, persze. Ismerte a szabályokat.” (332-333. oldal)

„Az egész csak az önérdekről szól. Manipulálni a történetet, átvenni a vezetést. Bármit megtenni. Ha a könyvkiadásban cinkelt lapokkal játszanak, akkor legyenek a lapok a te kezedben. Értem. Én is megtettem: játszottam a játékukat. Csak így élhetsz túl ebben a világban. Ha Candice helyében volnék, ha az én táskámban lenne ott ez az aranytojást tojó tyúk, hát persze hogy ugyanezt csinálnám.” (334. oldal)

6. A könyv másik nagy témája a rasszizmus és a fordított rasszizmus, illetve az, ahogy ezt a könyvipar kezeli. Mit gondolsz erről a jelenségről? Kinek miről van joga írni? Vagy ahogy a könyv is felteszi a kérdést: Kinek van joga írni a szenvedésről? Rasszizmus, kizsákmányolás-e, ha fehér író más bőrszínű emberek történelméről/tragédiájáról/életéről ír?

Miért lehet ez érzékeny kérdés, és milyen visszás következményei vannak – ha például a könyvkiadásra gondolunk?

„A diverzitás durván kelendő manapság. A szerkesztők ki vannak éhezve a marginalizált hangokra. Rengeteg lehetőséged lesz kitűnni, Emmy. Érted, egy queer ázsiai lány? Ezzel mindent kipipáltál. Nyálcsorgatva olvassák majd a kéziratodat.” (107. oldal)

„És rasszistának tartanak amiatt, mert azt mondtam, hogy a munkásokat északról gyűjtötték, mert a britek úgy gondolták, a melegebb éghajlatról származó déliek alkalmatlanok a kétkezi munkára. De ez nem az én nézetem, ez a brit parancsnokok nézete. Miért nem tudnak különbséget tenni? Mi történt a kritikus olvasással? Vajon az is rasszista, ha azt mondom, hogy az északiak jobban bírják a hidegebb időt, mert ez az igazság?” (160. oldal)

„Egyértelműen látszott, hogy Athena a rasszizmusra akart rávilágítani, amit a munkások azoktól szenvedtek el, akiknek az oldalán harcba szálltak. De a könyv már így is túltelítődött ezzel. Kezdett túlbeszéltnek, repetitívnek érződni. Miért nem mutatta be inkább például a két nép közt kibontakozó szerelem lehetőségét? Hát nem állnánk be szívesen mindannyian emögé?
Mégis olybá tűnik, hogy ez volt a lehető legrasszistább művészi megközelítés, amit csak választhattam.” (115. oldal)

„– Szerintem nagyon fontos, hogy jól használjuk a neveket – folytatja Ailin néhány taps kíséretében. – Régebben nem mertem felszólalni, ha rosszul ejtették ki a nevemet, de mára ez a gyakorlatom részét képezi. Küzdenünk kell a fehér felsőbbrendűség ellen, mindennap egy kicsit. Ki kell vívnunk a tiszteletet.” (173. oldal)

7. A két nagy téma után, elemezzük ki egy kicsit June-t, aki bizonyos szempontból antihős, mégis kiszolgáltatottá, szánalomra méltóvá válik. Milyennek találtad a karakterét? Volt, hogy megsajnáltad? Minek szurkoltál: hogy megússza a plagizálást, vagy hogy belebukjon?

Át tudtad érezni azt, amit az írás jelent neki? Szerinted jó író?

„Elegem van az iskolákból, a könyvesboltokból és a könyvklubokból. Vannak annyira jók az eladásaim, hogy fikarcnyit se számítson a személyes megjelenésem, úgyhogy nem kell táptalajt adnom a további botrányoknak. Csak a díjátadó ceremóniákra megyek el, mert bár el akarok bújni a nyilvánosság elől, azért az ünnepségekből származó elismeréslöketet nem adnám fel.” (136. oldal)

8. És ha már plagizálás: a történet során többfajta lopás is megjelenik. Kezdjük June-éval: lopásnak számít-e, amit Az utolsó fronttal és a Boszorkányanya első bekezdésével tett? Mennyire nevezhetjük ezt a két könyvet az övének?

Az utolsó fronttal kapcsolatban June egész védőbeszédet ír a könyv elején. Erről mit gondoltál? Nélküle tényleg nem jelenhetett volna meg a könyv? Tényleg nem fogadták volna el társírónak? Benne lehetett, hogy mindezt Athenáért és a munkásságáért tette, vagy ezzel csak önmagát (és minket, olvasókat) ámította?

„Nem hagyhatom, hogy Athena mesterműve ebben a vacak, vázlatos formájában menjen nyomdába! Nem hagyhatom. Milyen barát lennék akkor?” (38. oldal)

„A plagizálás a könnyebbik út, amikor azért csalsz, mert magadtól           nem tudsz szavakat összefűzni. Amit én csináltam, minden volt, csak könnyű nem. A könyv java részét teljesen újraírtam. Athena vázlata félkész mondatok tömkelegéből álló kaotikus, kezdetleges egyveleg volt. Néha nem tudtam eldönteni, mit akart egy-egy bekezdéssel, úgyhogy teljesen kivágtam. Nem egy kész festményt kiáltottam ki a magaménak. Egy vázlatot kaptam, amire pár színt már felvittek keszekusza foltokban, majd az eredeti stílusának megfelelően fejeztem be.” (44. oldal)

9. Másfajta, de June által ugyanúgy lopásnak nevezett eszköz az, ahogy Athena a könyvötleteit és történetei tartalmi elemeit gyűjtötte. Szerinted ez mennyiben számít lopásnak? Lopás-e az, amit Athena June-nal tett? Ha igen, milyen szempontból? A történtek árnyalnak azon, amit June tett? Jogos volt a „visszavágása”?

10. Bár a karakterek nem nevezik konkrétan lopásnak, a kizsákmányolásnak bizonyos szempontból ugyanúgy egy formája 1) June „memoár” ötlete, 2) Candice készülő leleplező könyve és 3) June válaszkönyve Candice könyvére, amik June szerint mind bestsellerek lehetnek. Mit árul el ez a könyvpiacról? Milyen jellegű könyvek ezek?

11. Athena karaktere végig rejtélyesnek és megfoghatatlannak tűnik, főleg mivel csak June szemén keresztül látjuk őt is és kettejük „barátságát”. Az elszórt információmorzsák alapján milyennek találtad Athena személyét? Valójában mennyire lehetett jó író? Jobb volt, mint June?

„Athenát nem csak simán idegesítette, hogy az ázsiai-amerikai szerzők körülötte zizegtek. Úgy tűnt, aktívan megveti őket. Utálta, ha megemlítettem neki egy új regényt, amit a sajtó az ő könyvéhez hasonlított. Azon rinyált, mennyire nélkülözik az egyediséget, mennyire túlbuzgók, és mennyire nyilvánvalóan igyekeztek előtérbe tolni az etnikai hovatartozást.” (105-106. oldal)

12. Ugyanígy a két nő viszonya is elég ködös marad. June eleinte úgy írja le, mint valamilyen érdekkapcsolatot, amiből mindkettejüknek származott előnye, de nem volt valódi mélysége. A könyv végén viszont elgondolkodik, hogy valóban így volt-e, vagy csak ő érezte így, hiszen valójában egész sok időt töltöttek együtt, és sok mindent megosztottak egymással. Te milyennek láttad ezt a kapcsolatot? Kinek mit jelenthetett? June melyik meglátását érezted pontosabbnak?

„Az a fajta felszínes barátság a miénk, amikor úgy töltötök el egymással sok-sok időt, hogy valójában nem is ismeritek egymást. Nem tudom például, vannak-e testvérei. Ő sosem kérdezett a pasijaimról. De attól még összejárunk, mert kényelmes, hiszen mindketten itt vagyunk Washingtonban, és hát minél idősebb az ember, annál nehezebb új barátokat találni.” (12. oldal)

„Irigységet érzek, amikor folyamatosan hozzá mérem magamat, és könnyűnek találtatok; pánik jár át, hogy nem írok elég jól vagy elég gyorsan, hogy nem vagyok és nem is leszek soha elég jó. Az irigység az, hogy most tudtam meg, Athena hat számjegyű szerződést írt alá a Netflixszel, és emiatt napokra kiesem a ritmusból – képtelen leszek a saját munkámra koncentrálni, elborít majd a bűntudat és az önutálat, akárhányszor meglátom a könyveit a kirakatban.” (15. oldal)

„Nem tartozott az első számú péntek délutáni programjaim közé a tekergés a koreai háborús kiállításon, de Athena velem akart lógni, és akkoriban még feltüzelt, ha Athena érdeklődött irántam, úgyhogy háromkor találkoztunk a bejáratnál.” (121. oldal)

„Ahogy mindezt leírom, elgondolkodom, hogy a barátságunk tényleg olyan erőltetett volt-e, ahogy éreztem. Az a féltékenységgel teli feszültség vajon mindig ott vibrált köztünk? Vetélytársak lettünk volna már a kezdetektől fogva? Vagy talán a fájdalmas önbizalomhiány miatt mindezt csak kivetítettem Athenára?” (293. oldal)

13. Hogyan kapcsolódik össze a két nő sorsa Athena halála után? Szerinted June miért nem tud már nélküle, az ő szelleme nélkül alkotni? Miért kísérti állandóan Athena szelleme?

Érdekesnek, izgalmasnak érezted ezt a szálat, hogy Athena mindenhol felbukkant, és Geoffon és Candice-en keresztül követte, vádolta June-t?

14. Miután az Eden megveszi June (Athena) kéziratát, elindul a könyv beharangozó kampánya, és megkezdődik a June körüli mítoszépítés. Ami azt is jelenti, hogy bejön a képbe a közösségimédia-jelenlét és mindaz, ami ezzel jár: fabrikált posztok, lájkgyűjtés, megosztások, majd később Twitter-háború és karaktergyilkossági kísérlet.

Milyennek találtad a történetnek ezt a vonalát? Hitelesnek vagy inkább túlzónak érezted? Ismét csak: mit árul el a könyvkiadásról?

Hogyan reagált minderre June? Milyennek érezted a reakcióját?

„A szívecskék gyarapodása a képen elönt boldogsághormonnal, amire mindig is vágytam egy könyv bemutatkozó napján. Egész reggel vadidegenek jelölgettek meg gratuláló posztokban, értékelésekben és fotókon, amelyek a könyvemről készültek a Barnes & Noble újdonságokat bemutató könyvgúlájánál, vagy ahogy ajánlócetlivel kísérve, borítóval kifelé állnak a helyi független könyvesboltokban.” (88. oldal)

„De bizony, a Twitter a való élet; valósabb a való életnél, mert itt rejtőzik a könyvkiadás szociális gazdasága, mert az iparágnak nincs más lehetősége. Az interneten kívül az írók arctalan képzeletbeli lények, akik egymástól elszigetelten kiáltozzák a szavaikat. Nem tudsz átleskelődni senki válla fölött. Nem tudod megítélni, hogy a másiknak tényleg olyan jól megy-e a sora, mint ahogy mutatja.” (169. oldal)

15. Mit gondolsz June alábbi kijelentéseiről? Szerinted mi az írók feladata a mai világban?

Téged foglalkoztatott valaha az írás?

„Egyszerre izgalmas és borzasztó érzés erről mesélni, pont ugyanúgy, mint az Athena haláláról szóló posztom alatt bezsebelni a lájkokat. De hát ez        a történetmesélők sorsa. A groteszk dolgok rajtunk folynak keresztül. Mi vagyunk, akik azt kiáltják, „Nézzétek!”, miközben mindenki más csak az ujjai között kukucskál, mert nem tudnak közvetlenül szembenézni a sötétséggel. Pontosan kifejezzük, amiről más csak makogni tud. Nevet adunk az elképzelhetetlennek.” (120. oldal)

„Fogom a legsúlyosabb pánikom önkívületi állapotát, és a kreativitás melegágyává teszem: mert a legjobb regények mindegyike egyfajta elmeháborodottságból születik, az elmeháborodottság pedig az igazság következménye, ugyebár.” (312. oldal)

16. June egy ponton elgondolkodik azon, hogyan születnek a bestsellerek, és hogy miért válnak annyira felkapottá. Neked mi a meglátásod? Követed a népszerű könyveket? A hype magával húz, vagy inkább elriaszt?

„A szikomorfán túl esetében örültem, ha egyáltalán a Kirkus írt róla valamit, és az sem volt több rövid összefoglalónál. Ezzel szemben Az utolsó frontról mindenki úgy beszél, mintha tudná, hogy nagy sláger lesz. Elmerengek rajta, hogyan is működik a könyvkiadás ezen utolsó, kissé homályos fázisa: egy könyv vajon amiatt fut be, mert egy ponton, bármilyen különösebb ok nélkül mindenki úgy döntött, hogy ez lesz az aktuális nagy siker? (89. oldal)

17. A történetben több könyv is megjelenik (Az utolsó front, Boszorkányanya, A szikomorfán túl, Athena novellái). Mennyire keltették fel az érdeklődésedet? Elolvasnád valamelyiket? Milyen könyveknek tűnnek?

18. Mit gondoltál a regény lezárásáról? Meglepődtél, hogy Candice áll Athena szellemprofilja mögött?

Szerinted hogyan fog folytatódni June története? Úgy, ahogy azt megjósolja? Az ő történetévé válhat még mindez?

„Másféle beszámolót nyújtok át nekik, amely épp azért lesz hihető, mert igazodik ahhoz, amit a közönség mélyen belül tényleg hinni szeretne: hogy semmi rosszat nem tettem, és hogy ez a mese már megint a gonosz, önző, követelőző emberek koholmánya, akik rasszizmust látnak ott is, ahol valójában nincs. Ez az eltörléskultúra veszélye.” (343-344. oldal)

19. Milyen más történetre emlékeztetett a könyv? Milyen hasonlóságokat és különbségeket találsz köztük?

20. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben?

21. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?

_{Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: R. F. Kuang: Sárga. Magnólia Kiadó, Budapest, 2023.}