Könyvklub összefoglaló: A könyvtolvaj

Nem is tudom, mikor volt utoljára ennyire egybecsengően pozitív véleményünk egy könyvről. 😊 A könyvtolvaj mindannyiunkra nagy hatással volt, biztos, hogy az idei évünk egyik kedvenc olvasmánya lesz.

Annyi sok szép jelenete és érdekes eleme, megoldása van a könyvnek, hogy főleg ezeket vettük sorra ahelyett, hogy pontról pontra haladtunk volna az elemzéssel, de azért így is sok mindent érintettünk. Először a második világháborús történetekről beszélgettünk, mindenki elmesélte, mennyire telített ezzel a témával, vagy épp hogy kevés hasonló könyv jött vele szembe. Ám mind egyetértettünk abban, hogy A könyvtolvaj több szempontból is kiemelkedik a hasonló témájú könyvek közül: a főszereplő életkora és lakóhelye (vagyis hogy Németországban vagyunk); a Halál, mint narrátor; a sok kérdés, amit a történet felvet; a csodás képek, metaforák; a szűk tér; az újfajta nézőpontok; a frappáns mondatok; a boldogság szürreálís jelenetei mind-mind egyedivé teszik.

A Halált, mint narrátort nagyon érdekesnek találtuk, a szerző mind a karakterét, mind a mondanivalóját jól eltalálta. Igazán különleges volt az, ahogy a “munkájára” tekint, hogy ennyire érdeklik az emberek, és valakit igazán szíven ütött az utolsó mondata, miszerint kísértik az emberek, azaz mindaz, amit az emberek egymással tesznek, még a Halált is megrémíti. Narrátorként is sajátos technikákat alkalmazott: kiemelte a számára megkapó részleteket és sok történést előrevetített. Ám a könyv végére még ez sem készíthetett fel minket. Teljesen letaglózott minket az, ahova a történet kifutott, szinte új értelmezést adott minden korábbi jelenetnek. Ettől függetlenül nem éreztük elrugaszkodottnak, sőt, épp a hirtelensége miatt lehetett annyira reális, hiszen egy háborúban tényleg bármi megtörténhet. És igazából Zusak alaposan elő is készítette a bombázást, csak a mindennapi, fájdalmas vagy épp jópofa jelenetek elfeledtették velünk a háború kegyetlenségét.

Itt kicsit kitértünk a könyv más katartikus, megkapó jeleneteire, amikből többet felsoroltunk, hiszen szinte csak ebből állt a könyv. A teljesség igénye nélkül ezek a képek voltak ránk nagy hatással: amikor Liesel először olvas fel a légiriadó alatt; amikor Rosa a harmonikát szorongatja Hans távollétében; amikor Liesel végül megcsókolja Rudyt; amikor Liesel odalép Max mellé a menetbe, és együtt idézik a Szórázó sorait; amikor Max Hitlerrel boxol. Utóbbit azért is emelte ki az egyik tagunk, mert nagyon metaforikusnak érezte Max és Hitler viselkedését ebben az elképzelt helyzetben. És valóban, ilyen képből is sok volt a könyvben: amikor egy kisebb történést jól össze lehetett vetni a világban folyó eseményekkel. Zusak nagyon jól eltalálta azokat a szavakat és képeket, amikkel egy egész világérzést tudott megjeleníteni.

A mellékszereplők közül nem tudtunk “kedvencet” választani, egyetértettünk abban, hogy Zusak csupa értékes karaktert jelenített meg, akik mind szép történetet és ívet kaptak. Szép volt látni, hogyan bomlanak ki a karakterek, hogyan lesz egyre több rétegük. A polgármester feleségét azonban többen kiemelték, hiszen elég rejtélyes személyiség volt, aki egészen sokkoló személyes tragédiát élt át, mégis ember tudott maradni, és a maga módján szeretettel fordult Liesel felé. Max és Liesel kapcsolatát különbözőképp értelmeztük. Volt, aki testvéri összetartást érzett benne, más a művészeteken keresztül kibontakozó rokonlelkeket látta bennük, megint más romantikus kapcsolatra számított kettejük között. Az biztos, hogy az elfogadásnak és a szeretetnek egy egészen különleges megnyilvánulása volt ez.

Beszélgettünk kicsit a könyvekről és a szavakról is. Arról, Liesel hogyan lopja meg a nácikat, hogyan lázad a tolvajlásnak ezzel a szelíd, tudásvágy inspirálta formájával. Hogy ki hogyan talál menedékre a történetekben, és milyen ereje lehet a szavaknak. Max két könyve mindenkiben mély nyomot hagyott az egyszerűségével és metaforáival, A sírásó kézikönyve egészen morbid hangsúlyt kapott, a Mein Kampf olyan módokon bizonyult megváltónak, amilyeneket Hitler bizonyosan nem tervezett neki, A füttyös pedig egy egész utcának adott reményt. És persze ott volt Liesel könyve is, ami nemcsak az életét mentette meg, de még a Halált is elvarázsolta.

Nem tudom, mennyire lehet ezt a könyvet “alaposan” kibeszélni, ugyanis valójában inkább a szívünkre hatott. Ha valaki kiemel belőle egy jelenetet, szerintem mindenki azonnal vissza tud helyezkedni a történet hangulatába. Tulajdonképpen szép, frappánsan eltalált, katartikus, mély jelenetek soráról van szó, amik valahogy mégis megállíthatatlanul haladnak egy végkifejlet felé, és közben rengeteget mesélnek az életről, a halálról, az emberségességről és a szeretetről. Olvassátok (ha még nem tettétek volna)! 😊