Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia
Kérdések és válaszok elemzéshez, könyvklubhoz
A bekeretezett kérdéseknél kattints egy-egy lehetséges válaszért!
1. Összességében tetszett a könyv? Mi tetszett, és mi nem tetszett benne?
2. Mit gondolsz a könyv…
- mondanivalójáról?
- karaktereiről?
- stílusáról?
- tempójáról?
- világáról?
- fő témáiról?
3. Ahogy a borítón is látszik, Louis Sachar könyvét számos díjjal kitüntették. Szerinted mi lehet a titka? Miért nyerhette el a kritikusok és az olvasók elismerését is?
4. A könyv főszereplője Stanley, aki egy sportcipő ellopása miatt kerül a Zöldtó Táborba. Mit tudunk meg róla? Milyen jellem? Hogyan változik meg a könyv végére?
Szimpatikusnak találtad a karakterét? Tudtál hozzá kapcsolódni?
Stanley kicsit bizonytalan személyiség, aki sokszor érzi úgy, hogy rossz időben rossz helyen van. Nincsenek barátai, az iskolában csúfolják, és még a tanárok sem túl megértőek vele. Szegény családból származik, az apja furcsa dologgal kísérletezik: használt gumitalpú cipőket akar újrahasznosítani, így a lakásukban mindig lábszag terjeng.
A táborban aztán új nevet és ezzel mintha új személyazonosságot is kapna. Tőle telhetően igyekszik beilleszkedni, aztán egyre inkább rátalál önmagára. Mind testben, mind lélekben megerősödik, és igaz barátja lesz Zérónak, akiért bármit képes lenne megtenni.
„Otthon nem voltak barátai. Egy kicsit duci volt, és a gyerekek az iskolában gyakran csúfolták emiatt. Még a tanárai is tettek néha bántó megjegyzéseket.” (13. oldal)
„Valahogy nem tudott elaludni. Túlságosan boldog volt. Nem értette igazán, miért. (…) Hiszen – töprengett – nem emlékszik rá, volt-e valaha is igazán boldog. Mert az élete nem attól vált nehézzé, hogy bekerült a Zöldtó Táborba. Már az iskolában is boldogtalan volt, mert nem voltak barátai, és mert az olyan alakok, mint Derrick Dunne kipécézték maguknak. Senki nem szerette, és az az igazság, hogy ő sem szerette különösebben saját magát. De most… most valahogy igen! Valahogy… elégedett magával. Furcsa, szokatlan volt számára ez az érzés. Mintha nem lenne teljesen magánál.” (194-195. oldal)
5. A könyv eredeti címe Holes, azaz lyukak/gödrök, ami a fiúk tábori feladatára utal. Szerinted melyik cím (az angol vagy a magyar) a frappánsabb? Milyen értelemben a „szerencse fia” Stanley?
Stanley nem érzi magát különösebben szerencsésnek, sőt, mintha az átok valóban igaznak bizonyulna számára. Ám végül sikerül leküzdenie az akadályokat, saját sorsa kovácsa lesz, talán az átkot is megtöri, és igazán jóra fordul a saját és családja helyzete.
„Stanley nem volt rossz gyerek. Abban a dologban is ártatlan volt, amiért a büntetését kapta. De hát… rossz helyen volt, rossz időben. Már megint minden amiatt a semmirekellő-nyomorult-hitvány-malactolvaj ükapja miatt történt.” (13. oldal)
6. Bár Stanley a főszereplő, ugyanannyira vagy talán még inkább hangsúlyos „karakter” maga a tábor, amit Sachar egyszerre misztikusnak és félelmetesnek teremtett. Milyen rejtélyek övezik a tábort, és mennyi veszély leselkedik itt a fiúkra?
Számodra mit tett hozzá a helyszín a könyv hangulatához?
„Odakint a tóban, a kövek alatt, és azokban a gödrökben, amelyeket a tábor lakói ástak, csörgőkígyók és skorpiók lelnek hűvösre. Nem veszélytelenek, ám ha nem piszkálod őket, ők is békén hagynak téged. Általában.” (10. oldal)
„Ha Stanley forgolódni próbált az ágyon, mindig attól félt, hogy az összecsuklik a súlya alatt. Alig fért el rajta. S ha végre sikerült hasra fordulnia, a szag, amely az ágyból áradt, olyan elviselhetetlennek bizonyult, hogy csakhamar kénytelen volt visszatornászni magát, és továbbra is hanyatt fekve aludni.” (29. oldal)
7. Nem csupán a helyszín, a táborban lévő felnőttek is különösen kegyetlennek tűnnek. Miben nyilvánul ez meg? Mit gondoltál Mr Pendanski karakteréről? Hiszen néha megértő a gyerekekkel, máskor gonoszabb – főleg Zéróval. Szerinted miért?
6-7. Ebben a táborban sok minden furcsán működik, már maga a létezése is rejtély. De persze a legnagyobb titok a gödörásások valódi célja, amit az igazgató a munka „jellemre gyakorolt hatásával” igyekszik elfedni. Kate Barlowe és a kincse történetével pedig összefonódik Stanley dédapja csodaszámba menő megmenekülése, akit „Isten hüvelykujja” mentett meg. Ahogy aztán egyre több részletét ismerjük meg a múltnak, minden darabka a helyére kerül.
Közben a táborban lényegében minden veszélyt vagy legjobb esetben is kellemetlenséget jelent. Nincs elég víz, nem olyan jó az étel, kényelmetlen a szállás, és a fiúknak a tűző napon kell dolgozniuk. A gödrökben mérges állatok bújhatnak meg, de a felnőttek még a sárgafoltos gyíknál is nagyobb fenyegetést jelentenek, hiszen látszólag cseppet sem törődnek a gyerekek jólétével. Az igazgató a saját érdekeit védi, számára az a legfontosabb, hogy előkerüljön a kincs. A vele együtt dolgozó felnőtteket is kegyetlenül sakkban tartja, semmi sem rémíti vissza.
„– Azt akarom, hogy tudd, Stanley, én tisztellek téged – folytatta Mr Pendanski. – Tudom, hogy elkövettél néhány szörnyű hibát az életed folyamán. Különben nem lennél itt. De mindenki követhet el hibát. Lehet, hogy csináltál olyasmit, amit nem kellett volna, de ez még nem jelenti azt, hogy rossz ember vagy.” (22-23. oldal)
„– Várunk – felelte az igazgató. – Nem hiszem, hogy sokáig fog tartani.
– Legalább lesz egy test, amit átadhatunk annak a nőnek – mondta Mr Pendanski.
– Nem lesz híján a kérdéseknek… – jegyezte meg Mr Sir. – És ez alkalommal magával hozza az államügyészt is.
– Csak hadd tegye fel azokat a kérdéseket – mondta az igazgató. – Ha nálam van a bőrönd, nem érdekel, mi történik.” (212. oldal)
8. A történet végén maga az államügyész is megdöbben, mi folyik a táborban. Ezek szerint maguk a hatóságok (akik pedig ideküldték a gyerekeket) sem tudták pontosan, milyen hely ez. Szerinted hogy alakulhatott meg akkor ez a tábor?
„– Meg fogják ölni… – suttogta Stanley gombóccal a torkában.
– A barátod nincs veszélyben – jelentette ki az államügyész. – Általános vizsgálatot rendelek el, ellenőrizni fognak mindent, ami itt történt. Egyelőre én veszem át a tábor vezetését.” (225. oldal)
9. „Fogsz egy ilyen rossz gyereket, minden nap ásatsz vele egy gödröt a tűző napon, és mintagyerekké válik.” (11. oldal)
Nyilván nem a Zöldtó Tábor a legalkalmasabb hely a törvényt szegő gyerekek segítésére. Szerinted van igazság abban, hogy a kemény munka megismerésével mégiscsak lehetne segíteni nekik? Milyen más megoldások lehetnek?
10. Hogyan hatnak a tábori körülmények a fiúkra? Miért válik Cikcakk hirtelen agresszívvá a verekedős résznél? Miért szökik meg Zéró, és miért nem akar visszamenni a táborba?
A tábori életnek megvannak a maga szabályai, melyek közül néhányat maguk a fiúk alakítottak ki. Ilyen például az, hogy mindenki becenevet kap, és utána ahhoz ragaszkodnak, vagy hogy saját hierarchiát alakítanak ki, amihez mindenkinek tartania kell magát. A D csoport vezetője Röntgen – ő áll elől a vizeskocsi sorában, és a többi fiú is főleg neki engedelmeskedik.
Mivel a táborban sok minden veszélyt jelenthet, a fiúk gyanakvóbbá válnak, a nehéz körülmények pedig megkeményítik a szívüket – sokszor egymással szemben is. Zérót kiközösítik, Stanley „lustaságát” pedig képtelenek elfogadni. Ezért válhat agresszívvá Cikcakk is, aki már kezd kikészülni a sok ásástól, miközben Stanley csak pihen.
Zéró szökése is csak a nem mindennapi nehézségeket erősíti. A tábor külön, elzárt közösséget alkot, ahol kegyetlen szabályok uralkodnak, így a civilizáltságnak nem sok nyoma marad benne. Zéró ezt a vad társadalmi rendszert ítéli el a szökésével.
„Minél többet gondolkodott rajta, annál jobban örült, hogy belement: amit talál, azt Röntgennek adja. Ha valahogy túl akarja élni ezt a tábort, sokkal fontosabb, hogy Röntgen jó srácnak tartsa, mint az, hogy kapjon egy pihenőnapot.” (61. oldal)
„Cikcakk a tenyerével vállon vágta Stanley-t.
– Hát adj egy jó leckét! – provokálta.
Stanley bátortalanul Cikcakk felé csapott, de nyomban ökölcsapások záporoztak a fejére és a nyakára. Cikcakk az egyik kezével megragadta a gallérját, a másikkal pedig csépelte.” (143. oldal)
11. Az első gödre ásása közben Stanley-ben felmerül, hogy abbahagyja. Szerinted miért nem teszi? Miért ás mindenki ilyen kötelességtudóan, miért nem csalnak soha?
A fiúk egyszer megemlítik, attól tartanak, itt, a táborban minden be van kamerázva és mikrofonozva. Talán senki sem hiszi komolyan, hogy ez igaz lehet (ahogy Stanley is kételkedik benne), mégis tarthatnak tőle, és ez megakadályozza őket abban, hogy szabályt szegjenek. Ráadásul teljesen az itteni felnőttekre vannak utalva, elszökni képtelenség, inkább nem kockáztatnak.
Vagy talán benne lehet a büszkeség érzése is. Hiszen Stanley-t is elégedettséggel tölti el, amikor befejezi az első gödrét, majd később az, hogy egyre gyorsabban tud vele haladni. Érzi, hogy megerősödik, és ezáltal, a tábor állítólagos céljával összhangban valóban fejlődik a jelleme is.
„Stanley mély levegőt vett. Nem vesztegethette az idejét. Jóval le volt maradva a többiek mögött, s a nap is egyre kegyetlenebbül tűzött. És még dél sem volt. De nem volt benne biztos, hogy lesz elég ereje hozzá, hogy felálljon.
Arra gondolt, abbahagyja. Kíváncsi lett volna, mit tudnak tenni. Mit tehetnének?” (43. oldal)
12. Stanley és Zéró alkut köt, hogy ha Stanley megtanítja olvasni, Zéró segít neki a lyukásásban. Később Stanley-t emiatt piszkálják a fiúk, és maga Stanley is elgondolkodik, helyénvaló volt-e kettejük alkuja. Szerinted az volt?
„Örült, hogy a nap hátralévő részében már ő áshat. Talán a többiek így majd békén hagyják. Az is megfordult a fejében, hogy legközelebb nem kellene engednie, hogy Zéró ásson helyette. De váltig úgy érezte, kettejük alkuja végül is helyénvaló, mert a tanításhoz szüksége van energiára.” (141. oldal)
13. Stanley történetét néha félbeszakítják a múlt alakjainak (a malaclopó ükapának, Madame Zeroninak, Samnek és Kate Barlowe-nak) legendás történetei, amik egy idő után mind összefonódnak. Szeretted ezeket a történeteket? Melyik elemüket találtad a legérdekesebbnek, leghangulatosabbnak?
14. A fenti történetek sokszor meseszerűnek tűnnek. Milyen más fantasztikus és meseelemek jelennek meg a könyvben? Tetszett ez a meseszerű stílus?
Az egész könyvet egyfajta mesés hangulat lengi be, ami részben a fenti altörténeteknek, részben pedig a végletes helyzeteknek és a hihetetlen elemeknek köszönhető. A felnőttek itt mind nagyon gonoszak, a tábori körülmények embert próbálóak, a szerencse vagy pártol valakit, vagy nem, az átkot pedig mindenképp meg kell törni. A sárgafoltos gyíkok csupán az író képzeletének a szüleményei, amik csak itt jelentenek fenyegetést, ezzel is ráerősítve arra, hogy a tábor külön világot alkot, mintegy a valóságtól távol. Stanley neve, az apja foglalkozása, a büdös láb, mint visszatérő kép, a rejtélyek és a regény lezárása mind-min meseszerűvé varázsolják a könyvet – és hozzátesznek a humorához is.
„A családban mindenkinek nagyon tetszett, hogy a „Stanley Yelnats” név visszafelé olvasva ugyanazt adja. Ezért ők is a Stanley keresztnevet adták a fiuknak. Stanley egyedüli gyerek volt a családban csakúgy, mint az összes többi Stanley Yelnats őelőtte.” (15. oldal)
„Valójában elég különös, hogy a tudósok a sárga foltjairól nevezték el a gyíkot. Mindegyik állaton pontosan tizenegy ilyen sárga pötty található, de a zöldessárga testen alig lehet észrevenni őket.” (49. oldal)
15. Miután Csuka Walker megöli Samet, Kate Barlow lelövi a seriffet. Ezután már csak annyit tudunk róla, hogy rettegett banditává válik. Szerinted miért? Hogy lett pontosan a kedves tanítónőből kegyetlen bandita?
16. Szerinted mi a jelentősége a versikének, amit az ükapa énekelt a malacnak, és ami később Zéró és Stanley családjában is generációról generációra öröklődik? Szimbolizál valamit?
Bevallom, ehhez a kérdéshez felcsaptam az internetet, mert nehezen láttam át, hogy kapcsolódik ez a szöveg egy malac felhízlalásához. 😀 Mint kiderült, vannak, akik inkább életbölcsességként értelmezik, a vágyódásra fókuszálva. A fakopáncs lehet a robotolás megtestesítője, ami párhuzamba állítható a gödörásással is. A farkas közben egy távolabbi, elérhetetlen dolog után sóvárog – ami szintén nehézséget jelenthet. Ez a két helyzet a könyv számos karakterére jellemző, akik mind könnyebb életre vágynak. Stanley ükapja például hosszan küszködik a malaccal, miközben mindennap felviszi a hegyre, és mint kiderül, elérhetetlen szerelem után sóvárog. Zéró anyjának versszaka így ehhez a két élethelyzethez nyújt bátorítást és bíztatást.
Az angolul tudók itt olvashatnak erről bővebben.
Ó bárcsak, ó bárcsak – sóhajt a fakopács –
A kéreg a fán volna már puhább!
A farkas ezalatt éhesen néz fel rá
S vonít a ho-oo-oldra,
Ó bárcsak, ó bárcsak!
Ó bárcsak, ó bárcsak, ám a Hold nem felel;
Napnak fényét rejti, s minden múltnak árnyát;
Kitartás, kis farkasom, vonulj harcba bátran!
Szállj, kicsiny madaram,
Én egyetlen drágám!
17. Sejtetted előre a könyv fordulatait, vagy meglepőnek találtad őket? A történet olyan véget ért, amilyenre számítottál?
18. Milyen más történetre emlékeztetett a könyv? Milyen hasonlóságokat és különbségeket találsz köztük?
19. Van kedvenc részed, idézeted a könyvben? Melyik vers ragadott meg a leginkább?
20. Kinek ajánlanád ezt a könyvet, és miért?
Az idézetek az alábbi kiadás alapján szerepelnek az oldalon: Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia. Animus Kiadó, Budapest, 2001.
Ezeket is érdemes megnézni
Kelly Barnhill: A lány, aki holdfényt ivott
Könyvklub összefoglaló: A lány, aki holdfényt ivott
